Para

Kovács Imre: Én

publikálva
1999/8. (02. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Rettenetesen várom azt az áldott idõt, amikor már nem a szemközti tetõ állapotából kell következtetnem ennek a lehetetlen évszaknak a múlására, amikor nem a lassan az eresz felé sodródó cserepeket kell számolnom ahhoz, hogy tudjam, ez így nem mehet tovább. A cserepek hamarosan leérnek az olvadó hóval együtt a bádogig, aztán közös képviselõ legyen a talpán, aki megállítja õket a peremen, de inkább nem, határozatlanul megpihennek a szélen, aztán - még mindig bizonytalanul - átbillennek a holtponton, és eleinte keringve, majd egyre biztosabb zuhanással stabilizálják pályájukat, hogy belefúródjanak egy borért zavart nyolcéves leányka vállába, végleg megnyomorítva õt. Sikoltozik, aztán abbahagyja.

Para-Kovács Imre

Én-teriõr

Ki van készítve a pohár, de a borért ki kell menni a konyhába. Leveszem a polcról a Nagycsarnok egyébként is izgalmas földszintjén vásárolt dugóhúzót, aztán kiemelem a hûtõ mellõl a Cabernet Sauvignont. Állítólag a tavalyi és a tavaly elõtti borok rosszak, de ez kilencvenötös. A dugóhúzó hegyével piszkálom fel a sztaniolt a nyakról, közben persze megszúrom az ujjamat. Amikor lekerül, óvatosan beledöföm ugyanazt a hegyet a parafadugó tetejébe, és lassan, óvatosan elkezdem belecsavarni a szerszámot a dugóba. Egy darabig engedelmesen megy, aztán megakad. Nem erõltetem, a múltkor is kiegyenesedett, amikor erõltettem, inkább várok, hadd szokja egymást a két anyag. Késõbb belemegy, kihúzom a dugót, de látom, hogy a készség így is tönkrement.

Egy vizespohárba töltök két decit, vagy inkább két és felet, aztán beviszem a szobába, és visszaülök a fotelba. Innen belátni a páratlan számokat és a szemközti ház tetejét. Egyszerre csak a felét iszom meg, hogy ne kelljen kimenni újra túl hamar, inkább csak ízlelgetem, forgatom a számban, mintha ízlene.

A rádió közben szól, persze hogy szól, valaki nagyon érdekesen beszél a magyar népzenérõl, sajnos elfelejtettem, hogy kicsoda, de leköt, majd citeráznak, mindjárt elfogy a bor, jönnek a hírek, ilyen szokásosak, hogy erre meg arra mi történt, meg hogy kivel, sosem tudtam követni.

Még négy szóba jöhetõ cserép van szemben, és még másfél liter bor. Ha elfogy, majd lemegyek, és veszek.

publikálva
1999/8. (02. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk