Para

Kovács Imre: Én

  • 2000. szeptember 21.

Egotrip

Úgy megyek vidékre, mint ha hazamennék. A helyi érdekű út mellett szórólapokat osztogat két leállósáv-huszár, nem vagyok ma az, aki fékez, de kerülik is a tekintetemet. A kocsiban filmet írunk.

Úgy megyek vidékre, mint ha hazamennék. A helyi érdekű út mellett szórólapokat osztogat két leállósáv-huszár, nem vagyok ma az, aki fékez, de kerülik is a tekintetemet. A kocsiban filmet írunk.

- Legyen kegyetlen, mondjuk kezdődjön úgy, hogy egy öreg, hajléktalan buzit hidegre vernek az Andrássy úton, aztán a következő képen a temetést lássuk, majd hogy két sárga hajú srác beleereszt egy tárat a hantba - mondom, de a sofőr leint -: Szalókra megyünk, baze, Szalókra, ne rázzál ezzel, mert mire odaérünk, betemet a korom.

170-nél kicsit beráz a Toyota segge.

- Jó, akkor legyen matiné, a rugdosás kezdetén közbelép egy csinos rendőrnő, akit megerőszakoltatnak a kutyájukkal a sihederek - mondom -, majd hidegre rugdalják a csuprot még A hét első kiadása előtt.

A 67-es kilométerkőnél járunk, de nem áll ott senki, pedig idevonatkozó olvasmányaimból és filmélményeimből arra következtettem, hogy fog.

Megint csóva a vezetőülés felől, úgyhogy tovább cizellálom a cselekményt.

- Filmnovellát mondok, baze, filmnovellát, legalább figyelj! - hangzok, aztán a kesztyűtartóból kihámozom a halásztelki kertészek kedvenc karóstopját, a kétdecis unicumos üveget. - Azért kell keményen elkezdeni, hogy maradjanak!

Ez legalább tele.

- Oké, nincs pénz, nincs bor, csak a sivatag. Kezdjük innen? - kérdezem, majd diszkréten az ülés mellé suvasztom a gömböt. - Álljunk meg, ott van egy füszért!

Péter-Pál whiskyt árulnak és Nagypapa calvadosát, nocsak, gondolom, ennyire nem jöhettünk délre.

- Akkor egy whiskyt! - lépdel fakó lován az agyhalál, mikor is a test még javában látogatja a környező kocsmákat, de az agy már halott. - Jó, akkor kezdődjön úgy, hogy a másodvirágzását élő házmesterfeleség szabadidejében kutyákat szopik, de tele szájjal.

- Figyelj, mindjárt megérkezünk - mondja a rezignált sofőr -, akkor habzzon a szád, pronyesz!

A túlkompenzált dialóg kijózanít, nem jutok semmire, csak fogynak a kilométerek, én meg egyre hámozottabb leszek.

- Akkor legyen szerelmes film, baze! Anyát lássunk a nyitó képsoron, anyát, amint hazavárja a férjét, akit elraboltak az ufók! Lehet így, baze, lehet így?

Megérkezünk Szalókra, a templom emblematikus árnya kitakarja félelmeinket.

Figyelmébe ajánljuk