Para

Kovács Imre: Én

publikálva
1998/31. (07. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Béla pisszeg, bal kezének mutatóujját a szájához emeli, és szisszenő hang kíséretében kifúj egy kis levegőt, a Krónikában éppen a huszonhét perces aratási összeállítás megy, szeretné hallgatni, aztán időjárás-jelentés.

Béla pisszeg, bal kezének mutatóujját a szájához emeli, és szisszenő hang kíséretében kifúj egy kis levegőt, a Krónikában éppen a huszonhét perces aratási összeállítás megy, szeretné hallgatni, aztán időjárás-jelentés.

- Üszögös csúzli - mondja, de nem vár választ.

A Péterfy Sándor utcában sétáltak Erzsivel, amikor egy kihaltnak látszó pincéből két egyforma macskakölyök folyt elő. Még kitapintható volt a közös anyaméhben eltöltött idő nyoma, a heringrajokra emlékeztető, összehangolt mozgással forgatták egyszerre a fejüket, anélkül hogy egymásra néztek volna. Harminc deka parizert vásároltak: - Nem, köszönöm, a sertésvérből és zsírból készült épp megfelelő lesz -, aztán egymás kezéből etették az árvákat. Jó volt nézni, ahogy a két szinkronállat tépte a koleszterinkoktélt.

A Kartell kocsmában Erzsi mélyen Béla szemébe nézett - megjegyzem: nem ez volt az első eset -, és fokhagymás velőt rendelt, nyersen.

Ezzel nagyjából elintézett volt minden, Béla kartondobozt kért a csapostól, miközben a tévében a lavsztori ment, de tényleg, kicsit zsizsikes kivitelben, de teljesen hihetően rákosodott a képernyőn egy lány, a pasija meg aggódott kicsit, de közben már a jövőjét tervezte.

Látszott a gallérján.

A Kartell kocsma nem véletlenül az, ami, Ganxsta Zolee egyik kis segítője tér be melírozott hajjal és feketére festett bajusszal. Olyan, mint egy kiskunmajsai pedofilbotrány elnagyolt fantomképe, de szerencsére ezt ő is tudja.

Amikor visszamentek, a macskák még mindig a helyükön voltak, igaz, sokkal nehezebben mozogtak, mint azelőtt, mivel a harminc deka párizsi úgy hatott rájuk, mint uránbányászra a Római Klub jelentése. A dobozban kuss volt, hazáig semmi érdekes.

Az első konfliktusnál Béla tisztázni próbálta a helyzetet: - Én rovatvezető vagyok, ti pedig macskakölykök -, de nem segített, a dögök tovább zabálták a vízipálmát, amit csak tévedésből neveznek a népek pálmának, mivel tulajdonképpen valami sásféle, amit hazájában gyűlölnek a bennszülöttek, mert elvágja az ujjukat, nehéz tőle odaférni a mocsárhoz, amiben pedig számtalan érdekes és ízletes dolog tenyész.

De csak fél szemmel figyeltek a macskákra, mert a Híradó késői kiadásában épp akkor ment az aratási blokk, és szerették volna látni.

publikálva
1998/31. (07. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk