Para

Kovács Imre: Én

publikálva
1998/38. (09. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Negyven fok ágyékban, ez jó, mondom, biztos DNS-hurut, állítólag most az pusztít a városban, felemelem a Béres-csepp-adagomat, és ágyban maradok, de ez láthatólag kevés, akkor valami antibiotikum, most kíméletből nem írok neveket.

Negyven fok ágyékban, ez jó, mondom, biztos DNS-hurut, állítólag most az pusztít a városban, felemelem a Béres-csepp-adagomat, és ágyban maradok, de ez láthatólag kevés, akkor valami antibiotikum, most kíméletből nem írok neveket.

Az első kísérlet csúfos kudarc: elvörösödik a fejem, a hasamon pedig apró, piros pöttyök jelennek meg, ez így nem lesz jó, Iim konzultál a solymári váltóőrrel, aki egy másik - nem penicillin alapú - gyógyszert javasol, ami a bacilusok DNS-ét rongálja, milyen jól hangzik, veszünk rögtön két dobozzal.

Az első szem bevétele után egy órával az arcomon ujjnyi hurkák jelennek meg, egészen úgy nézek ki, mint Freddy az Elm utcából, a Kövér Nyúl vinnyogva húzódik előlem az asztal alá. Nem fél, szerintem csak röhög.

Telefon. A solymári váltóőr azt mondja, hogy ennek a fele sem tréfa, és egy kézi hajtánnyal azonnal kijön, mert erről már nem szívesen mond telefonon véleményt. Áll a váltóőr az ajtóban, és hümmög, azt mondja: na bazmeg, meg azt mondja: antihisztamin.

Ez az első szteroidkúrám, rögtön dupla adag, kiszárad a szám, hatvan deka párizsit gyömöszölök a kilós félbarnába, aztán ráküldöm a tegnapi rakott szalonnát, csak morgok, és elkezdek állcsúcsra gyúrni. A nyugodt vasutas fütyörészve szalad le a lépcsőn, de még visszakurjant, hogy most egy darabig ne kísérletezzem semmivel, inkább igyak meg naponta öt liter folyadékot, de ne szénsavast ám. Utána dobom a sapkáját, és visszafekszem.

Kiszámolom, ha minden fél órában lehajtok két deci levet, akkor - nyolcas kelést számítva - este kilencre nagyjából megvagyok, neki is kezdek, embertelen tempó, pedig sörből sokkal kevesebbnek tűnik. Olyan vagyok belül, mintha nem is lennék. Egy hét alatt kikezelem a mellékhatásokat, most már jöhetne a betegség maga. Józan vagyok és üres, nem talál fogást rajtam a láz. Elolvasok néhányat az Uráli legendák Leninről című ciklusból, aztán nézem, hogy nő a hibiszkusz. Könnyű reggeli után könnyű tízórai. Ebéd - mint rendesen - délben. Kettőre kábé megéhezem, de kitolom háromig, akkor uzsonna.

Este felhív a váltóőr, hogy minden rendben van-e. Mondom, ja. Aztán felhajtok egy pohár joghurtos káposztalevet. Rámondom az üzenetrögzítőre, hogy hagyjanak aludni. Iim betakar.

publikálva
1998/38. (09. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk