Para

Kovács Imre: Én

publikálva
1999/12. (03. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Amikor felébredek reggel, még nem bújik el az énféreg, félálomban látom, ahogy menekül a köldökömbõl a lágyékom felé, szájában tartva a kitépett húst vagy mit, amit ilyenkor rabolni szokott. Az álmokkal egyébként is bajok vannak, legutóbb az jött a bárányok helyett, hogy állok egy járdaszigeten, és három rettenetesen kigyúrt tapló próbál nekem tüzet adni, mire én végiggondolom az életem, aztán reflexbõl megölöm õket, és jelentem: ölni álmomban jó volt.

Para-Kovács Imre

Én-teriõr

Ölni egyébként is jó lehet, csak gyáva vagyok meg ilyen tesze-tosza, más mámorában kivérzõ vesztes figura, anyósom macskáit sem tudtam lapáttal agyonverni, pedig születtek sorban, és õ biztatott.

Álmomban úgy vertem agyon a kopaszokat, hogy meg sem tudtak mozdulni, csak néztek, amíg én egyrõl a kettõre jutottam, nagy és határozott csapásokkal, meg voltak ilyen dolgok is a kezemben, amik sebeket okoztak, ilyen fémtárgyak nagy élekkel, amik vágtak meg hasítottak, istenem, ahogy fütyült a szél, dallamát érzi a sportruhás tahó, rímjeit írja a tavaszi fáradtság, a modulálatlan melasz.

Aztán felébresztett a szemközt lakó rabló, mert megint ököllel törte fel a Daciát, mire a riasztó megszólalt, úgyhogy én felriadtam, majd visszaalva egy új képlet jött, tudtam, ez a világ képlete, de aztán ráaludtam jól, senki, ha nem én, gondoltam, és egy kórházban voltam, ahová feleségem protezsált be, és Ross doktor állt az ágyam fölött, kicsit indignálódva, de nettül, osztán azt mondta, hogy ha ugrálok, akkor nem lehet segíteni a heresérvemen, de most van egy ilyen új módszer, amihez nem kell altatni, de én mondtam, hogy altasson csak nyugodtan, aztán odajött egy szikével, közel a herémhez, és akkor tudtam, hogy a feleségem bízta meg azzal, hogy kiheréljen, aztán akkor szerencsére megint észrevettek a Nádasi fivérek egy õrizetlen abrakos tarisznyát valami Trabantban, tehát betörték az ablakát, úgyhogy felüvöltött a riasztó, és az én herém megmaradt.

A reggel úgy jött, mint szívószál a belvizes parasztnak, nem segített, de megmutatta a kiutat, helyettes álmodó leszek, lassú, de kimért léptekkel haladok az ösvényeken, és hiába ér csüdig a víz, azóta ébren vagyok.

publikálva
1999/12. (03. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk