Para

Kovács Imre: Énteriőr

publikálva
1998/51. (12. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A zöldpaprikaárusok évszaktól független kara mögött, a Népszínház utca torkolatában van az a plakát, ami előtt Béla lecövekelt, és percekig csak az éppen lenyelt nyálát tudta visszasírni: Gotleibköchen, 1998. 12. 31. Halálmetál fesztivál 3 x 666. Végre beugrott, hogy miért is volt ilyen minősíthetetlenül ostoba és kérlelhetetlenül tapló ez az év, itt a válasz - gondolta Béla, és elindult a Teleki tér felé, miközben megpróbálta levágott ujjú kesztyűbe dugott kezét belegyömöszölni a bőrdzseki zsebébe.

A zöldpaprikaárusok évszaktól független kara mögött, a Népszínház utca torkolatában van az a plakát, ami előtt Béla lecövekelt, és percekig csak az éppen lenyelt nyálát tudta visszasírni: Gotleibköchen, 1998. 12. 31. Halálmetál fesztivál 3 x 666. Végre beugrott, hogy miért is volt ilyen minősíthetetlenül ostoba és kérlelhetetlenül tapló ez az év, itt a válasz - gondolta Béla, és elindult a Teleki tér felé, miközben megpróbálta levágott ujjú kesztyűbe dugott kezét belegyömöszölni a bőrdzseki zsebébe.

Otthon Erzsi éppen árpagyöngyöt egyelt, amikor megcsörrent a telefon, és - minő szinkronicitás - megcsörrent a kulcs is a zárban. Pont kerül végre az Á-ra, levonul minden, rákos óvodások várják a nem létező Jézuskát.

- Találkozunk a Kőpicsánál - mondta Güzü. Szeged főterén álltunk, a szökőkút mellett, a kör közepén Nagy Bánó András mesélt valami tréfás történetet. Még nem sötétedett, amikor odeértünk, ahol a punkok gyülekeztek. Tényleg volt egy szobor, ami méltán viselhette a fenti nevet, a tövében tűz égett, és a helybeli tüskehajúak géppisztolytöltényeket dobáltak bele. Minden robbanásnál vidáman felrikoltottunk: ez sem a mi szemünket vitte ki!

Meg ilyenek.

Erre gondolt Béla, miközben kinyitotta az ajtót, és beköszönt:

- Jó napot kívánok! - de mindezt viccesen, mintegy kedélyesen.

- Helló - mondta Erzsi, és egyelt tovább.

Béla a bicikliülésre húzta a sapkáját, aztán a dzsekit dobta a vázra. Fuck 1999.

- Képzeld, láttam egy plakátot, amin az állt, hogy 3 x 666!

- Az semmi - mondta Erzsi. - A Tigris éve meg csak februárban ér véget, állítólag egy óriás jön majd a lenyugvó Napból, és elviszi az arra érdemeseket egy erkölcsileg jobb világba.

A szemközti háztetőn a gravitáció párhuzamos görbékbe rogyasztotta a leesett havat, és minden pillanatban várható volt, hogy a közértbe igyekvő sorstalanokra zuhan. Általában vicces látvány volt, amikor egy liftajtónyi megfagyott hó az emberekre esett, ilyenkor Erzsi és Béla csöndben örült, hogy meleg és biztonságos helyen vannak, meg ilyenek.

Szerencsés esetben az olvadó hó kilazította a cserepeket, ilyenkor meg is ölte a lavina az alatta haladót. Ilyen már rég volt.

- Nincs itthon citromos Fanta - mondta Erzsi.

- Nincs - mondta Béla -, ne is legyen.

publikálva
1998/51. (12. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk