Nádasdy Ádám: Modern Talking (Az örömtelen eretnekek)

publikálva
2001/7. (02. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A tévében volt egy műsor arról, hogy helyes-e, ha iskolákban felvilágosítást tartanak a gyerekeknek a homoszexualitásról. A műsorban a felvilágosítás szervezői rendszeresen a "meleg" kifejezést használták, míg a kívülálló megszólalók "homoszexuálist" mondtak. Érthető a melegek idegenkedése ez utóbbi szótól, hiszen rideg és tudományos, mint a hímvessző vagy a paraj. A "meleg" semleges, bár kissé politikailag korrekt szagú, mint a "roma" meg a "siket". Volna ennek a dolognak rendes magyar neve: "buzi" - de hát az meg túl sértő ahhoz, hogy a tévében használni lehessen, azaz nyelvészeti értelemben tabu-szó.

Az örömtelen eretnekek

A tévében volt egy műsor arról, hogy helyes-e, ha iskolákban felvilágosítást tartanak a gyerekeknek a homoszexualitásról. A műsorban a felvilágosítás szervezői rendszeresen a "meleg" kifejezést használták, míg a kívülálló megszólalók "homoszexuálist" mondtak. Érthető a melegek idegenkedése ez utóbbi szótól, hiszen rideg és tudományos, mint a hímvessző vagy a paraj. A "meleg" semleges, bár kissé politikailag korrekt szagú, mint a "roma" meg a "siket". Volna ennek a dolognak rendes magyar neve: "buzi" - de hát az meg túl sértő ahhoz, hogy a tévében használni lehessen, azaz nyelvészeti értelemben tabu-szó.

A buzi szó a magyarban nem régen él, de egyébként ezeréves múltra tekint vissza, mint gyanús, titkos, bűnösnek tekintett embercsoportok címkéje. A magyar buzi a húszas években csípődött le a buzeráns alakból a pesti szlengben (vagy ahogy akkor mondták: argóban), ekkor lett a cigarettából cigi, a mozgóképszínházból mozi, a buzeránsból buzi. Az alapszó, a buzeráns a németből került ide a múlt század végén (magyar szövegben először 1896-ban írták le). A német alak Buserant, a magyarban a szóvégi -áns a latinoskodó hagyomány eredménye, mint pl. német elegant - magyar elegáns. A német szó a velencei olaszból származik, az ottani buzerar (ejtsd: budzerár) igéből, melynek jelentése "szodómiát űzni, azaz férfival análisan közösülni". Ennek alapja pedig a régi olasz bugero (ejtsd: budzsero), azaz "szodomita". Furcsállhatnánk, hogy erre az olaszok külön szót tartottak fenn, ám tudjuk, hogy a szó korábbi jelentése "eretnek" volt, még korábbi jelentése pedig - tessék megkapaszkodni - "bolgár".

Talán a bolgárok között több lett volna a meleg, mint másutt? Nem erről van szó. Európán a X. században eretnekségi hullám söpört végig, melynek kiindulópontja a Balkán volt. A mozgalmat a "katarok" (tiszták) összefoglaló néven szokás emlegetni, de országonként saját nevük is volt: Bulgáriában a bogumilok, Olaszországban a patarénusok, Franciaországban az albigensek. Minthogy a mozgalom Bulgáriából terjedt nyugat felé, a külvilág egyszerűen "bolgároknak" nevezte őket. Így jutott el az eretnekséggel együtt maga a bulgarus szó is az ófrancia nyelvbe, ahol boulgre, majd bougre (ejtsd: "búgrö") lett belőle. Elfelejtődött, hogy e szó eredetileg egy kelet-európai országra utalt, s már "eretnek, hitszegő" értelemben élt. Ekkor a németbe is bekerült (Buger), már szelídebb jelentésben: "paraszt, bunkó, tökfilkó". Végül ez a német Buger a magyarba is átjött, még a szüleim is használták: "Ki ez a buger?", azaz tökfilkó. Ebből származik a magyar bugris is.

No jó, de mi köze mindennek a homoszexualitáshoz? Hogy tesz szert egy "eretnek" jelentésű szó (mert ekkorra a bolgárok rég kikoptak a képből) a "szodomita" jelentésre? Nos, két úton is. Az egyik a "dobjunk rá egy lapáttal" attitűd: aki eretnek, az nyilván mindent megenged magának, sőt: bizonyára perverz örömét leli abban, hogy mindent fordítva csináljon. Az eretnekeket azzal is vádolták, hogy fordítva mondják a szentmise szövegét, pedig ilyen vicceket sosem csináltak, ők puritán, humortalan emberek voltak. No de a kortársak átláttak a szitán: aki a miseszöveget visszafelé mondja, az a farkát is nyilván máshová dugja, mint a rendes emberek. Az eretnekmozgalmakat a 13. század végén leverték, feledésbe merült az "eretnek" jelentés, de maradt a "gazember" meg a "szodomita". Így került át az angolba, bugger formában, bár már nemigen használják szexuális értelemben, inkább ilyen kifejezésekben él: the little bugger, "a kis szarházi, a nyavalyás".

A történészek azonban nem zárják ki, hogy az eretnekek egyes csoportjai - mint például a bulgáriai bogumilok - valóban űzték a szodómiát. Hogyhogy? Hát nem tisztaságot hirdettek? Nem örömtelen puritánok voltak? Egy pillanat: ne essünk abba a hibába, hogy a szodómiát a gondtalan élvhajhászattal azonosítsuk. A tudósok feltételezik, hogy a bogumilok rituálisan (kvázi kötelességszerűen) gyakorolták a szodómiát, abból a célból, hogy megcsúfolják a sátánt. ´k ugyanis a gyereknemzést a sátán művének tartották, mellyel a Gonosz fenntartja uralmát az emberiség fölött. Ha nem születne több gyermek, megszűnne a sátán vadászterülete, nem lenne többé bűn, s a világ ismét Isten egyeduralma alatt állna. A férfi-nő közösülés (és annak élvezetessé tétele) a sátán ravasz ötlete, mellyel újabb és újabb emberi nemzedékek születését, s így a bűn fennmaradását biztosítja. Nemi vágyunkat tehát vezessük le bármely olyan módon, melyből nem születhet gyerek, s akkor a Gonosznak a képébe röhöghetünk. Ezt a gondolatmenetet az eretnekek a manicheizmus nevű ókori vallásból merítették, melynek alaptanítása az volt, hogy a világ a Jó és a Gonosz harcára épül, hogy a földi világot a Gonosz teremtette, tehát nekünk az emberi élet felszámolásán kell munkálkodnunk, hogy a Jó ismét egyeduralkodó legyen. A bulgar-bougre-bugger névvel illetett eretnekek között tehát voltak olyan csoportok, melyek asszonyhoz nem nyúltak, hanem a magvukat meddő talajba, azaz férfiba hullatták. Egyáltalán nem biztos, hogy ezt élvezetből tették, de hát első a hit.

A francia szó - fordított földrajzi utat bejárva, és most már csakis "szodomita, buzi" értelemmel - az olaszba, onnan a németbe s onnan a magyarba került. Sokan úgy hiszik, hogy a buzi a német Busenfreund "kebelbarát" szóból származik, mások a buzgó, buzog szavakhoz kapcsolnák, megint mások Oscar Wilde kedvesének, Lord Alfred Douglasnek a becenevéből, a Bosie-ból vezetnék le. A nyelvészet a fenti leszármazást tartja hitelesnek.

Vegyük észre, hogy a kérdéses eretnekek technikailag ugyan "buzeránsok" voltak (azaz fenékbedugósak), de az nem biztos, hogy érzelmileg is homoszexuálisok voltak a szó mai értelmében. Ez a megkülönböztetés a középkort még nem érdekelte: ők - hogy úgy mondjam - behavioristák voltak, ítéleteikben csak azt nézték, ki mit hova dug, nem azt, hogy mit érez vagy mire vágyik holdas éjjeleken. A "homoszexuális" szó viszont a 19. század végi pszichológia műszava, és egy ösztönéleti beállítódást jelent, már függetlenül attól, hogy az illető ezt a gyakorlatba is átviszi-e, s hogy milyen anatómiai megoldásokkal él. A buzi szó a mai használatban ugyanezt jelenti, tehát nem a szodómia gyakorlására, hanem az azonos neműek iránti lelki hajlamra utal - azaz átvette a "homoszexuális" szó jelentését, s egyszerűen annak trágár, tabuval terhelt stiláris megfelelőjévé vált.

publikálva
2001/7. (02. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk