Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Ny*lvünk és a szex

publikálva
2012/4. (01. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Amikor a boldog emlékezetű Girolamo Savonarola 1497. február 7-én Firenzében megrakatta a hívságok máglyáját, még nem tudhatta, hogy történelmet csinált.

Azelőtt is előfordult ugyan, hogy egy jó prédikáció után a sok lélekben megigazult bűnös körbejárta a várost -- begyűjtvén a léhaság rekvizitumait (szépítőszereket, ruhákat, műtárgyakat), melyek aztán elégettettek a főtéren rakott máglyán. Savonarola azonban literátus ember volt: kellő figyelmet fordított a testet bűnre sarkalló könyvek elégetésére. Ide sorolódott Boccaccio Dekameron vagy Ovidius Ars Amatoria c. műve is, amely utóbbi a hódítás és a szerelmi játék fortélyaiba vezette be az érdeklődőket. Bár Savonarola teste egy évvel később ugyanott, a Piazza della Signorián égett el, szellemét a tűz nem égette meg: így kezdődött az erotikus irodalom és az "obszcén nyelv" szisztematikus üldözése.

IV. Pál pápa tette közzé 1557-ben az egyház által tiltott könyvek első hivatalos listáját, ez az Index Librorum Prohibitorum. A lista módosított változata az 1559-es, majd az 1564-es volt (az utolsó, 20. kiadás az 1948-as). Végül VI. Pál pápa 1966-ban eltörölte az indexet. Boccaccio és Ovidius azonnal indexre kerültek "a léha (lascivus) és obszcén tartalom okán", nem igaz tehát az, hogy a cenzúra kezdetben csak a felforgató, eretnek és istenkáromló könyvekre terjedt ki. Az illetlen szavak használata és az illetlen dolgokról való beszéd közötti különbségtétel azonban ebben a korban valóban hiányzik, noha a mai norma szerint trágárnak minősül mondjuk a baszik használata, viszont a közösülésről azért szabad beszélni (talán). Az angol nyelv szótárai az 1960-as évekig nem is tartalmazták a trágár szavakat. Ma is vannak olyan szótárak, amelyeknek szerkesztői a rút dolgokat még szép szavakkal sem hajlandók definiálni, például az Oxford Latin Dictionary (1982) vaskos kötetében olvasható definíció szerint a cunnilingus egyszerűen "szexuális perverzió". Ez a hagyomány: Noah Webster (1758-1843) szótárának első kiadásában (1828) például a sodomy (szodómia) szót csupán "a természet elleni bűn"-ként határozza meg (a crime against nature). Webster az általa kiadott Bibliában (1833) kihagyta a womb `anyaméh' szót, a stones `heregolyók' helyett a peculiar members `sajátos tagok' kifejezést alkalmazta, a fornication`bujálkodás' szót felcserélte az ildomosabb lewdness `ledérség' szóval, a give suck `gyermeket szoptat' helyett pedig a rút asszociációkat semmiképp se keltőnourish `táplálkozik' szót használta. Ha meg, ugye, egy bibliai szakasz menthetetlenül sikamlós volt, akkor azt törölte.

Tévhit az, hogy a boldog időkben nem is voltak tabuszavak, mivel az antikvitás vagy a reneszánsz embere számára a test dolgai úgymond természetesek voltak. A régiség felszabadult testiségének és a szexuális szókincs használatának ezt a legendáját a tények nem támasztják alá. Persze változnak a kulturális normák, áthelyeződnek a tolerancia színterei, amiként változik a tolerált szavak köre is. Cicero írja bizalmasának, Paetusnak egy levélben Kr. e. 45-ben, hogy bár Paetus nevén nevezi (appellat suo nomine) a férfi nemi szervét (Cicero itt nyilván a mentula `fasz' szóra utal), a tartózkodóbb emberek a penis `farok' szót alkalmazzák rá, de mivel sokan használják így a penis szót, éppoly obszcén kifejezés lett belőle, mint az, amit Paetus használt (Epistulae ad familiares 9.12). Volt más obszcén szó is, például sopio `furkó', gyermeknyelvi szó is (pipinna `fütyi'), mert a latinban ugyanazok a stilisztikai kategóriák léteztek, mint a mai nyelvekben. A merda`szar' szó illetlennek találtatott, helyettesítették a stercus `ürülék' szóval; a culus `segg', helyett lehetett használni például a clunis (tsz. clunes) `ülep, tompor' kifejezést; a pórias landica `csikló' helyett a kifinomult nyelvben a görögös szó járta: clitoris. A latinban hat ige utal a behatoló, illetve a befogadó szempontjából a vaginális, orális és anális közösülésre: futuere/crisare, pedicare/cevere, irrumare/fellare, de a szemérmes római a futuere `baszni' és mások helyett a coire`közösülni' ("együtt menni", vö. coitus) szót alkalmazta. Tabuszavak mindig léteztek, viszont az antikvitásban és a reneszánszban az irodalom világától nem volt idegen a testiség nyers megjelenítése - mégpedig azzal a szókinccsel, amely a felszabadult szexualitáshoz hozzátartozik. Gondoljunk csak Martialisra vagy Janus Pannoniusra: Lucia, vis futui; faciam, sed lege sub illa, ut teneas culi murmura foeda tui - Lúcia, baszni akarsz; legyen úgy; ám az kikötésem, fékezzed ezalatt segged rút moraját. (Ford. Szepes Erika) Rómában a szexuális szabadosság kérdését csak politikai harcok idején vetették fel valakivel kapcsolatban: bár Ovidius száműzetésének egyik okaként valóban az említett könyv, az Ars Amatoria létezését említi. A másik ok, amelyet nem ismerünk, nyomósabb lehetett, mert a mű másolatai már évek óta közkézen forogtak, amikor Augustus császár egy Fekete-tenger melletti városkába relegálta a költőt (Kr. u. 8).

A szavak megítélése persze változik, például a francia foutre egykor a közösülésre utaló obszcén ige volt, ma viszont nem az. Ugyanakkor a 16. századig az angolcunt `pina' nem volt tabuszó. Lafrank sebészeti tankönyvében (1396) például az olvasható, hogy a hólyag nyaka a nőknél rövidebb és is maad fast to the cunte,azaz "szorosan tapad a hüvelyhez". Ha a cunt már trágár szó lett volna, a szerző nem ezt használja. Az obszcenitásnak persze nincs objektív, jogi szempontból is egyértelmű definíciója. Angliában például a 19. század közepéig az "obszcenitás" nem kodifikált jogi kategória. Mindazonáltal amikor John Cleland (1709-1789) regénye a Fanny Hill, avagy egy örömlány emlékiratai (1748) megjelent, London püspökének unszolására Lord Newcastle lecsukatta a szerzőt "a királyi alattvalók megrontása" címén. Nem volt világos az sem, hogy miként kell kezelni a művészi értékkel rendelkező, de szexualitástartalmú műveket, ezért a jogtudósok megalkották a "megváltó művészi érték" (redeeming artistic value) kategóriáját, amellyel a merő szexuális izgalmat kiváltó pornográf művek nem rendelkeznek (vagy ha igen, akkor erre nincs joguk).

A világirodalom talán legterjedelmesebb erotikus műve Az Ezeregyéjszaka meséi. Már a 19. században is készült egy autentikus angol fordítása, Sir Richard Burton azonban tekintettel az 1857-es obszcén publikációs törvényre, tompított formában adta közre a szövegét (1881, 1885-88) jegyzetekkel és egy nagy záróesszével, melyben kitért az análszex kultúrantropológiájára. Lady Burton és házuk vendégei tudták csak, hogy az igazi fordítás ott rejtőzik a Sir Richard íróasztala melletti ládában. Amikor aztán elkövetkezett a férj halála (1890), az özvegy végre valóra válthatta régóta dédelgetett álmát. Kivitette a kertbe a ládát, és elégette a kéziratot.

publikálva
2012/4. (01. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:

Kommentek

Rendezés:
  1. 3 Vogelweide
    Vogelweide
    2012. március 20., kedd 13:33
    Kedves Compolt:
    Köszönöm szépen. Igyekszem...

    Kedves ProfMoriarty:
    Köszönöm szépen, hogy elolvasta és kommentelte az írásomat.
    Pontosan így van, sőt még folytatni is lehet: Foutez le camp! Je me fous bien de ce qu'on pense de moi... stb. Igaza van, hogy a szó vulgáris és legalább egy tucat durva kifejezésben szerepel. Viszont már régen nem ez a primér ige a franciában 'baszni' jelentésben (mert, ugye, évszázadokon keresztül ez volt az elsődleges szó rá!). Ezt akartam volna mondani.

    Tisztelettel,

    Cseresnyési László
  2. 2 ProfMoriarty
    ProfMoriarty
    2012. március 04., 19:47
    egy francia ismerősöm használta a "vas-te faire foutre" kifejezést, ami durva káromkodásnak számít, és kb annyit jelent: "menj a picsába" (szó szerint inkább "menj és verd ki magadnak")
  3. 1 compolt
    compolt
    2012. február 27., hétfő 21:51
    Nagyszerű ez a sorozat. Köszönet a szerzőnek. Még! Még!

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Kódolt feszültségek
Béremelés és adócsökkentés
Konzervatív agytröszt közpénzből
Orbán öreg barátai
Könyvmelléklet
Bertók László, Varró Dániel, Sikerlista
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk