Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Ny*lvünk és a szex

Egotrip

Amikor a boldog emlékezetű Girolamo Savonarola 1497. február 7-én Firenzében megrakatta a hívságok máglyáját, még nem tudhatta, hogy történelmet csinált.

Azelőtt is előfordult ugyan, hogy egy jó prédikáció után a sok lélekben megigazult bűnös körbejárta a várost -- begyűjtvén a léhaság rekvizitumait (szépítőszereket, ruhákat, műtárgyakat), melyek aztán elégettettek a főtéren rakott máglyán. Savonarola azonban literátus ember volt: kellő figyelmet fordított a testet bűnre sarkalló könyvek elégetésére. Ide sorolódott Boccaccio Dekameron vagy Ovidius Ars Amatoria c. műve is, amely utóbbi a hódítás és a szerelmi játék fortélyaiba vezette be az érdeklődőket. Bár Savonarola teste egy évvel később ugyanott, a Piazza della Signorián égett el, szellemét a tűz nem égette meg: így kezdődött az erotikus irodalom és az "obszcén nyelv" szisztematikus üldözése.

IV. Pál pápa tette közzé 1557-ben az egyház által tiltott könyvek első hivatalos listáját, ez az Index Librorum Prohibitorum. A lista módosított változata az 1559-es, majd az 1564-es volt (az utolsó, 20. kiadás az 1948-as). Végül VI. Pál pápa 1966-ban eltörölte az indexet. Boccaccio és Ovidius azonnal indexre kerültek "a léha (lascivus) és obszcén tartalom okán", nem igaz tehát az, hogy a cenzúra kezdetben csak a felforgató, eretnek és istenkáromló könyvekre terjedt ki. Az illetlen szavak használata és az illetlen dolgokról való beszéd közötti különbségtétel azonban ebben a korban valóban hiányzik, noha a mai norma szerint trágárnak minősül mondjuk a baszik használata, viszont a közösülésről azért szabad beszélni (talán). Az angol nyelv szótárai az 1960-as évekig nem is tartalmazták a trágár szavakat. Ma is vannak olyan szótárak, amelyeknek szerkesztői a rút dolgokat még szép szavakkal sem hajlandók definiálni, például az Oxford Latin Dictionary (1982) vaskos kötetében olvasható definíció szerint a cunnilingus egyszerűen "szexuális perverzió". Ez a hagyomány: Noah Webster (1758-1843) szótárának első kiadásában (1828) például a sodomy (szodómia) szót csupán "a természet elleni bűn"-ként határozza meg (a crime against nature). Webster az általa kiadott Bibliában (1833) kihagyta a womb `anyaméh' szót, a stones `heregolyók' helyett a peculiar members `sajátos tagok' kifejezést alkalmazta, a fornication`bujálkodás' szót felcserélte az ildomosabb lewdness `ledérség' szóval, a give suck `gyermeket szoptat' helyett pedig a rút asszociációkat semmiképp se keltőnourish `táplálkozik' szót használta. Ha meg, ugye, egy bibliai szakasz menthetetlenül sikamlós volt, akkor azt törölte.

Tévhit az, hogy a boldog időkben nem is voltak tabuszavak, mivel az antikvitás vagy a reneszánsz embere számára a test dolgai úgymond természetesek voltak. A régiség felszabadult testiségének és a szexuális szókincs használatának ezt a legendáját a tények nem támasztják alá. Persze változnak a kulturális normák, áthelyeződnek a tolerancia színterei, amiként változik a tolerált szavak köre is. Cicero írja bizalmasának, Paetusnak egy levélben Kr. e. 45-ben, hogy bár Paetus nevén nevezi (appellat suo nomine) a férfi nemi szervét (Cicero itt nyilván a mentula `fasz' szóra utal), a tartózkodóbb emberek a penis `farok' szót alkalmazzák rá, de mivel sokan használják így a penis szót, éppoly obszcén kifejezés lett belőle, mint az, amit Paetus használt (Epistulae ad familiares 9.12). Volt más obszcén szó is, például sopio `furkó', gyermeknyelvi szó is (pipinna `fütyi'), mert a latinban ugyanazok a stilisztikai kategóriák léteztek, mint a mai nyelvekben. A merda`szar' szó illetlennek találtatott, helyettesítették a stercus `ürülék' szóval; a culus `segg', helyett lehetett használni például a clunis (tsz. clunes) `ülep, tompor' kifejezést; a pórias landica `csikló' helyett a kifinomult nyelvben a görögös szó járta: clitoris. A latinban hat ige utal a behatoló, illetve a befogadó szempontjából a vaginális, orális és anális közösülésre: futuere/crisare, pedicare/cevere, irrumare/fellare, de a szemérmes római a futuere `baszni' és mások helyett a coire`közösülni' ("együtt menni", vö. coitus) szót alkalmazta. Tabuszavak mindig léteztek, viszont az antikvitásban és a reneszánszban az irodalom világától nem volt idegen a testiség nyers megjelenítése - mégpedig azzal a szókinccsel, amely a felszabadult szexualitáshoz hozzátartozik. Gondoljunk csak Martialisra vagy Janus Pannoniusra: Lucia, vis futui; faciam, sed lege sub illa, ut teneas culi murmura foeda tui - Lúcia, baszni akarsz; legyen úgy; ám az kikötésem, fékezzed ezalatt segged rút moraját. (Ford. Szepes Erika) Rómában a szexuális szabadosság kérdését csak politikai harcok idején vetették fel valakivel kapcsolatban: bár Ovidius száműzetésének egyik okaként valóban az említett könyv, az Ars Amatoria létezését említi. A másik ok, amelyet nem ismerünk, nyomósabb lehetett, mert a mű másolatai már évek óta közkézen forogtak, amikor Augustus császár egy Fekete-tenger melletti városkába relegálta a költőt (Kr. u. 8).

A szavak megítélése persze változik, például a francia foutre egykor a közösülésre utaló obszcén ige volt, ma viszont nem az. Ugyanakkor a 16. századig az angolcunt `pina' nem volt tabuszó. Lafrank sebészeti tankönyvében (1396) például az olvasható, hogy a hólyag nyaka a nőknél rövidebb és is maad fast to the cunte,azaz "szorosan tapad a hüvelyhez". Ha a cunt már trágár szó lett volna, a szerző nem ezt használja. Az obszcenitásnak persze nincs objektív, jogi szempontból is egyértelmű definíciója. Angliában például a 19. század közepéig az "obszcenitás" nem kodifikált jogi kategória. Mindazonáltal amikor John Cleland (1709-1789) regénye a Fanny Hill, avagy egy örömlány emlékiratai (1748) megjelent, London püspökének unszolására Lord Newcastle lecsukatta a szerzőt "a királyi alattvalók megrontása" címén. Nem volt világos az sem, hogy miként kell kezelni a művészi értékkel rendelkező, de szexualitástartalmú műveket, ezért a jogtudósok megalkották a "megváltó művészi érték" (redeeming artistic value) kategóriáját, amellyel a merő szexuális izgalmat kiváltó pornográf művek nem rendelkeznek (vagy ha igen, akkor erre nincs joguk).

A világirodalom talán legterjedelmesebb erotikus műve Az Ezeregyéjszaka meséi. Már a 19. században is készült egy autentikus angol fordítása, Sir Richard Burton azonban tekintettel az 1857-es obszcén publikációs törvényre, tompított formában adta közre a szövegét (1881, 1885-88) jegyzetekkel és egy nagy záróesszével, melyben kitért az análszex kultúrantropológiájára. Lady Burton és házuk vendégei tudták csak, hogy az igazi fordítás ott rejtőzik a Sir Richard íróasztala melletti ládában. Amikor aztán elkövetkezett a férj halála (1890), az özvegy végre valóra válthatta régóta dédelgetett álmát. Kivitette a kertbe a ládát, és elégette a kéziratot.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.