Sajó László: Öt és feles (Kétkirályok)

publikálva
1998/1. (01. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Elmúlt a karácsony, elrebegte ki-ki a maga kisded történetét családról, hitreményszeretetről, pont. Új mondat, új év, ebben is van karácsony, lám.

Talán most már lehet.

Elmúlt a karácsony, elrebegte ki-ki a maga kisded történetét családról, hitreményszeretetről, pont. Új mondat, új év, ebben is van karácsony, lám.

A király a metrómegálló padján ült, lábujjairól vágta a körmét és cigarettázott. Koronáját maga mellé tette, pecsétes nadrágját térdig föltűrte. Lába furcsán fehér, mintha meszesgödörből lépett volna ki, visszerei száradó mészcsíkok. A királyt mindenki ismeri a Ferenciek teréről, magaválogatta maskarában rázza a papírpoharat, fején papundekliből aranykorona, tolldísz, indiánkirály. Ha elzavarják az aluljáróból, az autók közt bolyong az Úttörő Áruház előtt, neki az még mindig Úttörő, a tér meg Felszab.

És Kígyó tér.

A király most nem dolgozik, körmöt vág. A padon reklámszatyor, Fejértej, Parmalat, figyelem, ennek később se lesz jelentősége. Csak fontos. Ásványvíz, Theodora Quelle, nem más. Úgy írtam, mint volt. Zsebtükör, fehér műanyag kerettel, a király nyilván borotválkozni fog, ünnep lesz/volt/van. Most még körmöt vág és dudorász. Mint gimnazista kisleány, jóédesanyám. Szippantgat a cigiből. És nem dörren rá a mennyek és metróaluljárók ura, pedig figyeli ám kameráján, mindent lát. Fülkéjében szalonnáz, szeparé, mi közöm hozzá, hozzátok, megszületik első- és utolsószülött fiam, én meg be vagyok osztva az ünnepeken is. Rohadjatok meg, és hallgatá tovább a Danubiust.

Érkezik fakópiros pulóveres, fiatal, letelepszik a király mellé, kalácsot vesz elő, tör, kalácsolgat. (Mondom, most talán már le lehet írni, tényleg kalács volt, fonott, fényes. Meleg? Azt nem láttam.) Aggyál má, a király nem is fordult a pulóveres felé, úgy mondta. Királyok közelről ismerik egymást. A fiú rágicsál tovább, másfél perc múlva odadob az öregnek egy darabot, annak föl kéne állnia, hogy elérje, de nem, a király ma nem mozdul, az istennek se, botjával magához húzza a kalácsot, most látom, még meleg. Falatozik, körmöt vág, cigarettázik. Hol a szabadság.

Szerelvény be, elindulok, az öreg kötelességből, méla undorral fölemeli a papírpoharat, megrázza, leteszi. Dehogyis adok, elvégre karácsony leszvoltvan. A fiatal feláll, még odadobja a maradékot az öregnek, az ölébe, még visszajössz?, nem válaszol. Vissza. Együtt utazunk a Nyugatiig, Napnyugati pályaudvar, ott leszáll, még látom, ahogy tétovázik, most merre.

Utazom tovább.

A király talán már borotválkozik, meg is mosakodott Theodora Quellében, meg is. A fakópiros pulóveres talán vitt neki még egy üveggel.

Talán most már lehet, erről, írni.

Harmadik király pedig nincs, mert nem láttam.

publikálva
1998/1. (01. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk