Sándor Judit: Testbeszéd

Fehér folt a nő
szerző
Sándor Judit
publikálva
2018/10. (03. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az orvosi és gyógyszerészeti kutatások zömét hetvenkilós férfiakra szabták. A nők egészen napjainkig vagy nem léteztek a tudományos kutatások számára, vagy ezek művelői a nemi különbségeket esszencialista módon, általános magyarázatként, sőt, olykor előítéletesen tekintették.

Az orvosbiológiai kutatások története tele van a nők szempontjából tragikus vagy botrányos epizódokkal. A 90-es években ugyan történt némi előrelépés, de a hetvenkilós férfi mércéje mégis tovább él.

A nők biológiai adottságainak, egészségügyi igényeinek, anatómiai felépítésének kutatása számos téves tudományos paradigmán bucskázott át az idők során. A nőkre vonatkozó ismeretek szinte minden területen sokkal később jelentek meg a férfiakkal kapcsolatos, hasonló tudományos felfedezésekhez képest. A felvilágosodás koráig a nőkben a férfiak negatívba fordított nemi szerveit vélték felfedezni. A nők reprodukciós szerepének tudományos megközelítése is mellbevágóan sokáig haladt téves úton. Míg a spermiumot Antonie van Leeuwenhoek már 1677-ben meglátta mikroszkópján keresztül, a petesejtet csak jóval később írták le s tárták fel szerepét az emberi reprodukcióban. Karl Ernst Ritter von Baer ugyan már 1826-ban felfedezte az emlősök petesejtjét, ám az emberi petesejtet szaklapban először csak 1928-ban írta le Edgar Allen. A pszichiátria történetében is vörös fonalként húzódik a nőkről alkotott diszkriminatív gondolkodás. Jean-Martin Charcot, a modern idegtudományok előfutára a 19. század végén a Salpêtrière kórházban a hisztéria formáit a pszichiátriai gondozás alatt álló nőkön igyekezett előhívni, és bemutatni a tudós közönségnek – akik mind férfiak voltak. Azt, hogy a gyógyszerkutatásban és
-alkalmazásban mekkora hiba (volt) a nők szempontjainak figyelmen kívül hagyása, a Contergan-botrány tette egyértelművé. Miután a Contergan nevű nyugtatót a korai terhesség esetén előforduló reggeli hányinger esetén is alkalmazták, az NSZK-ban, Olaszországban, Spanyolországban és más európai országokban 12 ezer végtaghiányos gyermek született; közülük csupán 5 ezer érte meg a felnőttkort. A gyógyszer thalidomid nevű hatóanyaga az anyaméhben támadta meg a magzatok idegrendszerét.

Egy néhány éve végzett felmérés szerint az Egyesült Államokban a gyógyszerek fogyasztóinak mintegy 80 százaléka nő – ám ők a gyógyszerkutatásokban jóval kisebb arányban vesznek részt. Ettől nyilvánvalóan nem függetlenül a mellékhatások áldozatai körében is felülreprezentáltak. A kardiológusok is régóta emlegetik, hogy mások az infarktus tünetei a nőknél, mint a férfiaknál, vagy hogy a várandósság és a szívbetegség kialakulása összefüggésben állhat egymással – ám e szempontok máig nem kaptak kellő figyelmet az orvosképzésben és a kutatásban.

A nők egészséggel kapcsolatos igényeit a szakmánál jószerivel előbb ismerték fel a népszerű lapok. Sok országban számos színes újság foglalkozik a nők egészségével, s bár ezek bőséggel szólaltatnak meg orvosokat, mégis több hozadéka lenne a szisztematikus, nagy kutatási programoknak, mint az esetismertetéseknek vagy az intuitív tudás prezentálásának. Már az is előrelépés lenne, ha több tudós nő venne részt az orvosbiológiai kutatásokban; s persze ha a nőket érintő kutatásokat megfelelően finanszíroznák is. És nem csupán a nők számaránya a fontos. Valóban: egyre több a nő a kutatók között – de máig többet kell küzdeniük a szakmai csúcsra jutásért, többet kell bizonyítaniuk férfi kollégáiknál. Márpedig a kutatás megtervezésére, a prioritások meghatározására a vezetőknek van a legnagyobb befolyásuk.

Az ismerethiány másik oka a titkolózás kultúrája, ami a női egészségügyi bajokat, tüneteket övezi. A nők számos kínos és nehéz epizódot őriznek az emlékezetükben, amikor a görcsök, a fájdalmak, a rosszullét mellett még színlelni is kényszerültek: mintha mi sem történt volna. A bajok – a kötelező szemérmességen messze túlmutató – eltitkolása, s az, hogy a környezet elvárja az összeszorított fogakat, meghatározó élménye sokunknak. És éppen ez vált ellenünk fordíthatóvá: az, hogy képesek vagyunk a legnagyobb rosszullétet is civilizáltan viselni. Emiatt terjedhetett el az a hibás vélekedés is, hogy a nő fájdalomra született, hogy sokkal többet kibír, mint a férfi, s ezért nem is kell azzal foglalkozni, hogy mi csökkentené speciálisan az ő fájdalmait. Erős és leleményes, elboldogul valahogy. Nemrégiben derült ki: a szexuális együttlét során a nők közel harmadánál jelentkező fájdalomról, kellemetlen érzésről, esetenként későbbi orvosi beavatkozást is igénylő tünetekről alig tudunk valamit, okukról, kezelésükről még kevesebbet – hiszen eddig ezeket is a szemérmes hallgatás leplezte. Ma már könnyű belátni, hogy az eddig kizárólag a nők által alkalmazott hormonális fogamzásgátlás is igazolásra szorul – különösen annak fényében, hogy a nők termékenységi periódusa jóval rövidebb, mint a férfiaké.

A nő – hormonális ingadozása miatt, és mert a hormonális változások miatt egészségügyi paraméterei is folyamatosan változnak – különleges, nem egyszerű alanya a tudományos kutatásnak. De a biológia ezen iránya nemcsak a nők számára eredményezhet hasznos ismereteket. Az egyik legújabb felfedezés egészen más megvilágításba helyezi a menstruációt. Az elvesztegetett vér eddig csupán felesleges, és a tb által máig nem támogatott, drága betétekkel, tamponokkal rejtegetett melléktermék volt. Mostanra kiderült, hogy a menstruációs vér fontos őssejteket tartalmaz, amelyek komoly kutatási és közvetve gyógyító lehetőséggel is kecsegtetnek.

A pubertástól az idős korig a nőket szinte minden életszakaszukban érik kellemetlen meglepetések – azért, mert alapvető egészségügyi kérdéseinkre nem kapunk megfelelő választ. Bevett fogalmaink szerint a fájdalom, a görcsök, a kellemetlen tünetek egyenesen velejárói a nőiességnek, és sokakban él az a tévhit is, hogy a nők dolga a beletörődés a szenvedésbe. A hőhullámok, az erős szívdobogás gúnyos megjegyzéseket, kézlegyintést váltanak ki. A nőgyógyászat csupán a nemi és reprodukciós szervek gyógyítására szorítkozik. Az orvosi biológiában, a gyógyászat tudományában, a gyógyszervegyészetben a kutatási modell sokszor még mindig előítéletes, téves, diszkriminatív szemléleten alapul. Ez torzíthatja a kutatási eredményeket is. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, a társadalmi nem szempontjainak, a társadalomtudományok figyelembevételére is szükség van. A kutatási tervek genderszempontú átgondolása is kell ahhoz, hogy a nő ne maradjon fehér folt a tudomány számára.

szerző
Sándor Judit
publikálva
2018/10. (03. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Testbeszéd
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk