Seres László: Dekóder

publikálva
1998/21. (05. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az első forduló sokkja óta a nemzeti helyzet fokozódik: előretörtek a BKV-ellenőrök és a politológusok.

Az első forduló sokkja óta a nemzeti helyzet fokozódik: előretörtek a BKV-ellenőrök és a politológusok.

A BKV ellenőre immár az utas testrészeit sem kíméli, ujját is leharapja, bár némi mentségére szolgál, hogy az utas részéről elszánt sípcsontrúgás előzte meg a jegy- és bérletellenőrzés eme szigorított módját. Mi azonban egyik független politológuson sem hagytunk külsérelmi nyomot, mégis jönnek a nyakunkra ezerrel: napilapból, közszolgálati tévéből, 16 órából, napi szinten mindenhonnan ugyanaz a három-négy arc, a Semmi Se Ciki Klub központi bizottságának állandó póttagjai, akik abból élnek, hogy prognosztizálnak, és ha nem jön be, amit prognosztizáltak, akkor kielemzik, hogy miért nem.

Érdekes mellékterméke minden választásnak a független politológus. A vasárnapi első forduló óta megállapítható: a független politológus kiindulópontja az, hogy patthelyzet van, minden lehetséges, kicsit töpreng, majd - pontokba szedve - oda konkludál, hogy most minden lehetséges. Semmi olyan, amit Mari néni Cegléden ne venne észre, legfeljebb hajlamos könnyelműen elsiklani afölött, hogy a hárompólusú rendszer kétpólusúvá olvadt, így hálás, ha a politológus erre emlékezteti. Ennyi.

Kéri László a múlt keddi Népszavában amondó, hogy "mindenképpen átalakul a hazai pártszerkezet", a szocialistákról "elképzelhető, hogy győznek ugyan, de nem tudnak kormányképes többséget maguk mellé szervezni", tehát vagy az MSZP kormányoz, vagy a Fidesz. A meglátás zseniális, akárcsak a MIÉP előretörésének valódi oka: "jelentős véleményformáló csoportok az elmúlt évtizedben nem tudtak (?), nem akartak (?), nem voltak képesek (?) semmi érdemleges választ mondani mindazon kérdésekre, amelyekre a MIÉP rendre megadta a maga rémisztő válaszait" (a kérdőjeleket Kéri írta). Ha tehát az értelmiség az elmúlt évtizedben érdemben reagál a pufajkázásra és a zsidózásra, akkor Csurka kinn marad, véli Genius Laci, aki a szombati Népszabadságban az A és B győzelmi variációnak már megannyi alvariációját (?) taglalja.

Stumpf Ellenpólus István (ex-Hazafias Népfront, ex-MISZOT, most Tárki-Fideszvég) azonban ezt merőben másként látja: szerinte vagy a Fidesz győz, vagy az MSZP. A Népszabadságban azt írja, "a két pólus mentén való koncentrálódás irányába indult el a magyar politikai élet". Nem fogják elhinni, mi a második forduló tétje: "hogy melyik oldal számára adják meg a kormányzáshoz szükséges felhatalmazást".

Istvánhoz hasonlóan Ágh Attila is fényt gyújtott agyam sötétjében (szombati Népszava); szerinte "előrelépés" történt egy "fejlettebb és letisztultabb európai modell irányába", létrejött a "balközép és jobbközép pártok versengése", ami "hosszabb távon feltétlenül stabilizáló hatású". Naná: csomó ember számára stabilizáló hatása lesz a harmadik pólus, a liberális párt térvesztésének, MSZP-hez csapódásának. Sőt Lengyel Független László a Szent Stabilizáció érdekében Fidesz-MSZP-nagykoalíciót javasol a múlt keddi Népszabadságban, és ezt annak ellenére "racionálisnak" nevezi, hogy szerinte az MSZP-vel nem lehet normálisan koalíciózni. Hogy javaslata elitista és erkölcstelen, hogy a pártok elveinek és értékeinek, a szavazók akaratának megvizsgálása nem érv, az nem Lengyel, hanem az egész hatalomtechnikai gondolkodás szégyene.

Van azonban egy igazi lángész a csapatban. Gazsó Ferenc a múlt keddi Magyar Hírlapban mélyen megérti, milyen "sokrétű okai" vannak az SZDSZ "mélyrepülésének". Az MSZP-vel szemben "a nem kellő társadalmi beágyazottság" áll a háttérben, és hát ugye "az SZDSZ olyan politikai orientációt testesít meg, amelyet a magyar választóközönség eltűr ugyan, de nem azonosul vele". Na most ez egy kurva érdekes dolog, a társadalmi beágyazottság. Ha ugyanis ez a liberális, idegenszerű csapat a fura elveivel (jogállam, magántulajdon, szabadságjogok) nincs kellően belénk ágyazva, akkor ugye nincs mit csodálkoznia, ha nem kell nekünk. Nemzetinek kell lenni, szocialistának, polgárinak vagy kereszténydemokratának - akkor van eltűrve, mit eltűrve, beágyazva, elfogadva az a szegény kis politikai orientáció, azonosulva van vele, ergo választható. De aki nem prezentál valami minimális magyarságteljesítményt, az ugye joggal szív, üzeni a sokrétű Gazsó, aki egyébként azt a meglátását is megosztja olvasóival, hogy a választásnak "három kimenetele lehetséges".

Úgy van. Vagy győznek a független politológusok, vagy nem, vagy csak egy részük. Arra mindenesetre nincs sok esélyünk, hogy leválasszuk őket.

publikálva
1998/21. (05. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk