Techet Péter: Svarcgelb

Szabad Budapest, független Dunántúl
szerző
Techet Péter
publikálva
2017/47. (11. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A migrációs válság mellett Európát a következő években az új szeparatista mozgalmak állíthatják súlyos kihívások elé.

Szeparatizmus és szeparatizmus közt is lehet persze különbség: láttunk már olyan elszakadási, önállósodási mozgalmat, aminek a célja éppenséggel a nemzetállamiság meghaladása lenne, a betagozódás a „régiók Európájába”. A mostani katalán példa éppen nem erre mutat: a barcelonai vezetés nem erős régiót, csupán új nemzetállamot akar. Ám nem mindegyik európai szeparatizmus mögött áll ilyen etnicista gondolkodás. Az autonóm Erdély, az autonóm Vajdaság, Trieszt, Veneto vagy Isztria ügyét éppen az köti össze, hogy nem egyetlen etnikum kirekesztő vágyáról van szó (mint a katalán vagy székely autonómiatörekvések esetében), hanem történelmileg kialakult, többnyelvű, multikulturális régiók jogos lázadásáról – a bukaresti, belgrádi, római vagy zágrábi nemzetállami centralizmussal szemben.

Számos szomszédos országban a regionalizmus gondolata meghatározó, s megjelenik a pártpolitikában is. Horvátországban és Szerbiában regionális erők is ülnek a törvényhozásban, különféle politikai színezetű isztriai, baranyai, vajdasági, szandzsáki pártok. A szlovák-magyar Most/Híd párt is tekinthető egyfajta délszlovák regionális formációnak, amely éppen a térség soknyelvűségét, multikulturalizmusát akarja – a szlovák vagy magyar sovinizmussal szemben is – megőrizni. Noha egyelőre a transzszilvánizmusnak vagy a trieszti szabadság ügyének nincs erős pártpolitikai képviselete, a gondolat és a vágy, hogy e területek nagyobb önállóságot nyerjenek, szintén jelen van.

A mi hazánk a közép- és kelet-európai térség szinte egyetlen olyan állama, ahol nem csupán hiányoznak a regionális pártok, de a regionális identitások sem játszanak jelentős szerepet a politikai életben. Ez összefügg azzal is, hogy Magyarország egykoron épp azokat a területeket veszítette el, ahol a regionális vagy kisebbségi követelések megjelenhetnének. Trianon, a holokauszt és a németek kitelepítése után a szellemileg is kicsinnyé vált Magyarország sok tekintetben unalmas, homogén nemzetállam lett, amelynek sorsa a gazdasági és kulturális elszegényedés. Ám a regionalizmus hiánya összefügg a rendszerváltáskor rosszul összerakott választási törvénnyel is, az ugyanis semmiféle teret nem hagy az ilyen szervezeteknek. Míg Horvátországban az isztriai vagy baranyai elköteleződésű pártoknak nem kell országosan 5 százalékot elérniük, a 3-4 parlamenti helyhez elég, ha a saját régiójukban jól szerepelnek, addig Magyarországon az 5 százalékos küszöb megöli a helyi kezdeményezéseket. Hiába szavaznának a somogyiak vagy a zempléniek saját pártjukra – a küszöböt csupán egy megyéből megugrani nem lehet.

Mivel a regionalizmus sokszor gazdasági indíttatású – az elszakadni vágyó területek sokallják a befizetéseket és keveslik a juttatásokat –, Magyarországon például a budapesti autonómiáért harcoló pártnak kifejezetten jó esélye és létjogosultsága lehetne. Az ellenzék számára is egyszerűbb lenne a rezsimváltás, ha az ország nem lenne annyira centralizált, mint most.

Ugyanakkor a magyarországi központosítás a tévhitekkel ellentétben nem Budapestnek kedvez: sőt, a főváros talán a legnagyobb áldozata, gazdaságilag és kulturálisan egyaránt, a magyar nemzetállami centralizmusnak. A vád, hogy Magyarország Budapest-központú, legfeljebb földrajzilag igaz. Budapest tartja el a magyar vidék nagy részét, az ország politikája viszont a legkevésbé sem felel meg Budapest érdekeinek. Ha az adóbevételek nagyobb hányada maradhatna Budapesten, a főváros jobb gazdasági helyzetben lenne. Ma viszont kétszeres diszkrimináció elszenvedője: az uniós forrásokból a relatív jóléte miatt alig részesül, de a központosítás és a belső újraelosztás miatt az adóbevételei sem maradhatnak helyben.

Miért ne alakulhatna hát párt, amely Budapestnek nagyobb önállóságot követelne? A Budapest–vidék ellentét ráadásul nemcsak gazdasági természetű, hanem kulturális is: a konzervatívabb vidék és a mindig is liberálisabb főváros (Magyarország egyetlen igazi városa) között feszül. A Budapest–vidék szembenállás kijelölhetné a politikához elengedhetetlenül szükséges barát-ellenség koordinátákat is. Bizonyosan számos budapesti polgár nem csupán pragmatikus okokból értene egyet azzal, hogy ne az ő pénzéből tartsák el Borsodot vagy Szabolcsot, hanem kulturális és identitáspolitikai kategóriák szerint is kész lenne elsősorban budapestiként definiálni önmagát. A budapesti párt akár 20 százalékos, s így országos erő is lehetne. Ehhez persze először meg kéne szüntetni azt a választójogi kényszert, hogy egy pártnak gyakorlatilag több megyében is jelen kell lennie, ha sikeresen akar indulni.

És miért ne alakulhatnának másutt is helyi pártok? Nyugat-Dunántúl netán ne tudná jobban önmaga beosztani a helyben beszedett adóforintokat? Nincs elég történelmi és kulturális különbség a katolikus, nyugatos, labanc Dunántúl és a protestáns, keleties, kuruc Alföld között? Ne akarna Zemplén esetleg elszakadni Borsodtól? S a balatoni térség ugyan miért ne válhatna önálló régióvá? Az egyéni választókörzetek sem viszik közel a politikát a helyi ügyekhez – ma helyben szinte mindenütt az országos pártok futtatják jelöltjeiket és embereiket, és általában a pártlogó a döntő, nem a személy. A regionális pártok és követelések viszont életet lehelnének a helyi közéletbe, vitákat kavarnának – és így plurálisabbá tennék az egész magyarországi politikát. Hajrá, Budapest! Hajrá, Dunántúl! Hajrá, Zemplén, hajrá, Baranya! Hajrá, Viharsarok! Hajrá, regionalizmus!

szerző
Techet Péter
publikálva
2017/47. (11. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 9 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. december 27., szerda 18:53
    Kedves Techet Péter,

    régen a házasulandóknak nyilatkozniuk kellett, hogy ha az egyikük katolikus, a másikuk református (vagy még annál is rosszabb), akkor a születendő gyerekek milyen vallásúak lesznek.
    Ha egy viharsarki fiú és egy baranyai lány össze akarna házasodni, szintén nyilatkozniuk kell, hogy a gyerek melyik régiós párt szavazóbázisához fog tartozni, a viharsarkiéra vagy a baranyaiéra? Vagy tetszőleges régiós pártot is választhatnak?
    És ha Csongrádba költöznek, és az Csongrád-Csanádra változik, akkor dobhatják a tagkönyvet a kukába?
    És mi van, ha a házaspár néhány év múlva elköltözik egy másik megyébe? Új régió, új párt? Az ország fele a damaszkuszi úton fog tolongani.
  2. 8 rworse
    rworse
    2017. december 27., szerda 15:56
    Nincsen többféle rworse. Rworse maga az eredendő és végső eleve teljesség.
  3. 7 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. december 27., szerda 12:38
    6

    rworse netán ne tudná jobban önmaga beosztani a helyi rworse-régióban beszedett adóforintokat?
    Dehogynem tudná.
    Nincs elég történelmi és kulturális különbség a katolikus, nyugatos, labanc rworse és a protestáns, keleties, kuruc rworse között?
    De van. Még több is, mint kéne.
  4. 6 rworse
    rworse
    2017. december 27., szerda 12:03
    A maradék Magyarországot már homogenizálták annyira etnikailag, hogy nem nagyon várható regionális törekvés - hacsaknem az erősödő romák részéről Észak-Kelet Magyarországon vagy Budapest egyes részeiben. Pedig nem lenne rossz ilyesmivel meggyakni az Orbán nemzetállami propagandáját - ebben az országban már a kozmopolitizmus is szitokszóvá vált, igaz volt erre példa régebbi korszakokban is. Mindenesetre, én ugyebár megalakítottam a magam egyszemélyes régióját.
  5. 5 galambocskám
    galambocskám
    2017. december 27., szerda 10:59
    Túloz, cica...izé.

    A migránsokat - ahogy gyurcsincsi megmondta annak idején még 2015-ben mingyár a határon kell ellenőrizni.

    A gyurcsincsi féle szerv: Neve?
    Musztafa: Musztafa.
    Született?
    Igen születtem. Szíriában születtem amelynek partjait országot három tenger mossa. Jobb napokon négy is. Január elsején születtem egy napon a húgommal,. az öcsémmel és a nagybácsikámmal.
    Életkora?
    Én még csak tizennégy.
    Ahhoz képest szép hosszú szakálla van. Ha jól látom térdig ér.
    Mink ottan Szíriában korán érünk. A magas hegyek miatt van.
    Szándékai?
    Hát bemennék itten. Jól tenné ha félreállna különben dühbe jövünk.
    Csak egy pár pillanat. Dolgozni akar-e?
    Nanáhogy. Csakis. Azért jöttünk. Dolgozás végett.
    Robbantani akar-e?
    Hát nemigen. Mondjuk úgy hébe-hóba, Lazításképpen, tudja hogy van az.
    Na, úgy látom hogy Ön nem veszélyes. Kicsit azért mintha ketyegne.
    Az az én hű ébresztőórám. Nagyon a szívemhez nőtt.

  6. 4 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. december 27., szerda 10:11
    „Ne akarna Zemplén esetleg elszakadni Borsodtól?”
    De, akarjon, csak ne felülről irányítva, hanem helyi kezdeményezésre, népszavazás útján. És ha mondjuk a két vármegye határán lévő zempléni Gesztely úgy dönt, hogy mégsem Zemplénhez, hanem Borsodhoz akar tartozni, akkor kapja meg Miskolctól a kitüntető Hűség városa címet.
  7. 3 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. december 27., szerda 10:08
    Az autonóm Erdély és az autonóm Vajdaság mellé odaírhatjuk az autonóm Kárpátalját is: itt sem egyetlen etnikum elszakadási vágyáról van szó, hanem egy földrajzilag nagyon is behatárolható, történelmileg kialakult, többnyelvű, multikulturális régió jogos követeléséről – a kijevi nemzetállami centralizmussal szemben.
    Semmi esély rá, hogy valaha is létrejöjjön, de tiszta szívből támogatom Kárpátalja autonómiáját.
  8. 2 Cyrano
    Cyrano
    2017. december 27., szerda 08:48
    Van migránsválság, az 150 ezer, akiket Orbán ellenőrizetlenül zúdított Európára.
    Van migránsválság, az a többszázezer, akik Görögországban, Olaszországban várnak segítségre, de akikből szaros 1300-at sem akarunk ellenőrizni, mert (szerintem) ehhez is impotens a kormányunk. (Bezzeg, ha fizetnének a letelepedésért, maga is kinyalná még a seggüket is - ahogy kormánya teszi.)

    A veszélyforrás az ELLENŐRIZETLEN menekült, ebben játszik szerepet imádott kormánya.

    Szövegértési gondjai nem először világlanak ki.
    De idehoztam magának a tambliról egy kis szösszenetet, hátha legalább EZ eljut az agyáig:

    "stickalittle

    Eddig stadiont építettek, a jövőben templomokat fognak felújítani.
    A János kórház egy mocskos, szaros putri, valahogy így képzeli el az ember az afrikai kórházakat. A épületek fele zárva van, nem működik benne semmi, rohad szét. Nem új szuperkórházat kell építeni, ezeket kell felújítani, rendbe hozni. Már régen ezzel kellett volna kezdeni. Egyetlen stadion árából elkészülhetett volna egyetlen nagyobb kórház.
    Három naponta egyszer mosnak fel egy olyan kórteremben, ahol naponta a földre dobják a szaros pelenkát, de oda csepeg a szar is, ha befosik valaki. A felmosásról is annyit, hogy a padló sarkában pókháló van, az ágyak alatt kenyérdarabok, és felismerhetetlen szenny. A nővérhívót kikapcsolják, a “majd jövök” itt tényleg “majd jövök”-öt jelent, minimum egy órát, ha valaki nem döglött meg közben, és tud még egyszer szólni valakinek. Ezért akinek sürgősen szarnia kell, az beszarik, és fekszik a saját szarában egy órát minimum. Hogy a falakról mállik a vakolat, hogy lóg a plafonról a szenny, hogy a kézmosónál nincs se szappan, de fertőtlenítőszer, hogy a WC alapból nincs takarítva, nincs WC-papír, ott sincs nem hogy fertőtlenítő, de még szappan se, az épületben megülő szarszag alap. És minden nap van vizit, kurvára ne mondja senki, hogy ezekről a gondokról nem tudnak az orvosok, a főorvos. Bemennek a szobákba, látják. De nyilván nincs semmire pénz.
    A jó kurva anyját a focibuzi Orbán Viktoréknak, és annak is aki rájuk szavaz.
    És ez nem csak amolyan szófordulat, tényleg úgy gondolom, hogy a jó büdös kurva anyját minden fideszesnek. Ha a Fideszre szavaztál, akkor neked is a jó büdös kurva anyád. Zabáljátok két pofára a migránsozást, a sorosozást, a nagy magyarkodást, a nagy kereszténykedést, aztán kerüljetek be ezekbe a kórházakba, és feküdjetek a fosotokban, ti agyatlan szarjankók!"
  9. 1 galambocskám
    galambocskám
    2017. december 27., szerda 07:48
    "A migrációs válság mellett Európát a következő években az új szeparatista mozgalmak állíthatják súlyos kihívások elé."

    Miféle, migrációs válság, könyörgöm?!

    Hun van itt ilyen? Mert én nem látok egy migránsot se, ezt csak afféle szófia beszéd, kormánypropaganda aminek kifinomull magyar liberál nem dől be.

    Hohóhó!

    Egy. Nincsenek migránsok.
    Kettő. Ha mégis vannak azok boldogságok, örömforrások, muszlim kincsek akik a kultúrájukkal gazdagítják. Főleg a tűzszerészeknek nyújtanak szakmai továbbképzést és erőteljes ösztönzéssel bírnak az betoniparra.

    Mondtam én hogy nagyon oda kell figyelni. Kis szórakozottság, kis elkalandozása az figyelemnek és -
    hopp! - máris az van leírva ami igaz.

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Interjú Szabó Szabolccsal
Ellenzéki harcok Csepelen
Az elhibázott tét
Ungváry Rudolf: vitában Kis Jánossal
„Válsághelyzet” ürügyén
Mire mentek el a százmilliárdok?
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs