Az ügylet többféle rejtélyt is takar. Az első: mi köze a gránitnak az aranyalmához? Talán többszörös konspirációt alkalmazva választották a jelszót: a gránitról a gránátra, arról a gránátalmára asszociálhattak, s minthogy utóbbi (Aphrodité gyümölcseként) a szerelem, a termékenység és a bőség jelképe, így juthatott eszükbe az aranyalma „fedőnév”.
A jelszó értelmén túl ma még az is kérdés, hogy a pályázat nyerteseként ki irányíthatja a majdani tulajdonos kiválasztásának procedúráját. Ám csak ezután hullhat le a lepel a legizgalmasabb rejtélyről: ki és mennyiért jut majd a Gránit Bank bőséget ígérő részvénypakettjéhez? Ez persze csak számunkra kérdés, hiszen bizonyára megvan már a vevő. A magyar állam eddigi bankeladásaira is ül ugyanis Elfriede Jelineknek a sorozatosan lerabolt és becsődölt, ide-oda passzolgatott osztrák Hypo Alpe-Adria Bankra mint eladó menyasszonyra tett megállapítása: „Ez az esküvő már rég le volt tárgyalva, jóval azelőtt le volt tárgyalva, hogy a kérők megjelentek a színen” (Téli utazás, Halasi Zoltán fordításában). Gondoljunk csak az MKB Bankra, amelyet szintén állami pénzből kistafírozott menyasszonyként adtak el az előre „letárgyalt” vevőknek, köztük az Orbán-közeli Mészáros Lőrincnek meg a Matolcsy-közeli Szemerey Tamás és Balog Ádám uraknak.
Vajon kihez közeli kézben kötnek ki a négy éve 2,6 milliárd, majd két éve további 1,7 milliárd állami forinttal feltőkésített Gránit Bank most felkínált, 36 százalékos tulajdonhányadot jelentő törzsrészvényei, plusz a különleges jogokat biztosító elsőbbségi részvényei? Kihez gurítják az „aranyalmát”?
A nemzetgazdasági miniszter szép nyereséget vár az üzlettől, minthogy a nemzetközi tanácsadó kalkulációja szerint a befektetett 4,3 milliárd forintnál lényegesen nagyobb összeget kap majd vételárként az állam. A Demján Sándor által 2010-ben megvásárolt és saját ingatlancégéről Gránit Bankra átkeresztelt pénzintézet az időközben (Demján részvényeinek átvételével) résztulajdonossá vált Hegedűs Éva irányítása alatt valóban szemrevaló menyasszonnyá nőtte ki magát. Az egykor parányi bankocska szédületes ütemben fejlődött: az induláskor 7 milliárdos mérlegfőösszegét mára 260 milliárd forintra növelte, és három éve már (szerény) nyereséget is termel, miközben az innovatív szolgáltatások (videobank, mobiltárca) fejlesztésének köszönhetően a „digitális bank” elnevezést is használhatja.
Csupán arra nincs rálátásunk, hogy mi is áll valójában a példa nélküli növekedés hátterében. A Gránit Bank a honlapján – eltérően a legtöbb pénzintézettől – nem publikálja mérlegbeszámolóit és eredménykimutatásait; a nagyközönség így csak a bank „nyilvánosságra hozandó információk” címet viselő kiadványaiból tájékozódhat. Bár ezekből sokat megtudhatunk a banki kockázatkezelés részleteiről, arról azonban keveset, hogy milyen eszköz- és forrástételek hizlalták föl ilyen gyorsan a bankot, arról meg végképp semmit, hogy miből származik a nyeresége. A tulajdonosi összetételt is megismerhetjük, csak éppen az marad homályban, hogy a bankot vezető Hegedűs Éva a saját kft.-je mellett a gyerekei cégén keresztül is befolyást szerzett a bankban, és így a család együttes tulajdonhányada meghaladja a 25 százalékot (amivel megkerülhetetlenné vált a legfontosabb döntéseknél, például az alapszabály módosításánál), sőt mindkét tulajdonos cég elővásárlási és szavazatelsőbbségi joggal is rendelkezik. (Erről – a bank nem publikus alapszabályára hivatkozva – a HVG július 27-i száma tudósított.)
Így csak találgathatunk arról, hogy a büszkén emlegetett innovatív fejlesztéseken túl milyen üzletpolitikával sikerült ilyen látványosan felnövelni a bankot, ráadásul úgy, hogy alig van kockázatos kinnlevősége. Az utóbbira a felügyelet által évente közreadott ún. Aranykönyvből kaphatunk magyarázatot: míg a hitelek aránya a bankrendszer átlagában 45 százalék körül van, addig a Gránit Banknál 2015-ben csupán 29 százalék (2014-ben alig 20 százalék) volt. Vagyis az „óvatos duhaj” előszeretettel (a bankrendszer 19 százalékos átlagával szemben 35 százalékos arányban) tartja forrásait jegybanki és bankközi betétekben. Feltételezhető ezért, hogy a lanyha hitelezés és költséges digitális technológiák bevezetése ellenére elért pozitív eredményben az MNB által kínált lehetőségek (swapügyletek) is szerepet játszottak.
A bank vezetője, Hegedűs Éva amúgy régi jó kapcsolatban állhat a jegybank elnökével, hiszen az első Orbán-kormány választási adu ászát, a lakáskamatok támogatásának nagyvonalú (az állami költségvetést máig gúzsba kötő) rendszerét még ő hozta tető alá Matolcsy minisztériumában, hogy aztán a konstrukció feltételezett súgója és fő haszonélvezője, az OTP Bank lakosságiüzletág-vezetőjeként építhesse tovább a karrierjét. Hegedűs a Gránit Bank vezetőjeként is segíti Orbán és Matolcsy köreit. A (régi) Figyelő értesülése szerint a kisbank hiteléből fizette ki az MKB Bank privatizálása első lépcsőjében „alkalmazott” szingapúri stróman a rá eső 17 milliárdos vételárat, a Heti Válasz szerint Habony Árpád grúz–izraeli barátjának 2,2 milliárd forintos kölcsönt nyújtott egy irodaépület megvásárlásához, és a HVG szerint Mészáros Lőrinc gasztrocégét is bő félmilliárddal hitelezte.
Nem kizárt ezért, hogy ő a kijelölt „vőlegény”: ő kap esélyt az állami részvénycsomag megvásárlására, amivel 63 százalékra tornászhatja fel a tulajdonhányadát. A jelenlegi tulajdonosok többségének elővásárlási joguk van, ezért nehéz volna új szereplőt helyzetbe hozni. Mivel a bank feltőkésítésében (egy kormányrendelet célirányos módosítása nyomán) segédkező és ezzel 10–10 százalékos részesedést szerző MKB és Pannónia Nyugdíjpénztár már elérték törvényes lehetőségük határát, az együttesen 2,7 százalékot birtokló kisbefektetők pedig aligha rúghatnak labdába, a legegyszerűbb megoldás így valóban Hegedűs volna. A többmilliárdos vételár meghitelezésére nyilván akad majd „önként” vállalkozó a magyar bankok között.
Ha így lesz is, a részvénytöbbséget megszerző tulajdonos jó ideig nem szakadhat le az állami-jegybanki köldökzsinórról, hiszen a vételhez nyújtott kölcsön visszafizetéséhez az eddiginél jóval több profitot kell termelnie a bankjának. Ennek fejében viszont bármikor bármilyen szívességet kérhetnek tőle. Elvégre nálunk ez a dolgok rendje.
