Várhegyi Éva: Ekotrip

publikálva
2001/33. (08. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Elegem van már ebből a magyar vircsaftból! - csapott az asztalra Wolfgang Schüssel a Puchberg melletti, alig húsz lelket számláló Hof községbe kihelyezett kormányülésen, sörhabbal öblítve le szája sarkáról a gulyásszaftot. - Akármerre járok-kelek gyönyörű országunkban, mindenütt magyar szakácsokba, pincérekbe, vendéglősökbe ütközöm. Mintha az osztrák konyha nem lenne elég jó! Mintha mi nem tudnánk tisztességgel fölszolgálni a gombóclevest meg a császármorzsát! És még kérkednek is a magyarságukkal! Ahelyett, hogy csendben meghúzódnának a mosogatópultnál vagy a sparhelt sarkában, van pofájuk fennen hirdetni, hogy itt vagy ott magyar a gazda. Tegnap túra után a nejemmel betértünk a Schneeberg oldalán álló Sparbacherhüttébe, hát ott még ki is van írva, hogy a vendéglátók magyarok, és hogy bizony ők azok, akik korábban a Rax tetején lévő jó kis Habsburghaust üzemeltették. Pedig bizony isten, a múlt héten ott is megfordultam, és lám, most is magyar volt a ház ura és asszonya.

Magyar vircsaft

Elegem van már ebből a magyar vircsaftból! - csapott az asztalra Wolfgang Schüssel a Puchberg melletti, alig húsz lelket számláló Hof községbe kihelyezett kormányülésen, sörhabbal öblítve le szája sarkáról a gulyásszaftot. - Akármerre járok-kelek gyönyörű országunkban, mindenütt magyar szakácsokba, pincérekbe, vendéglősökbe ütközöm. Mintha az osztrák konyha nem lenne elég jó! Mintha mi nem tudnánk tisztességgel fölszolgálni a gombóclevest meg a császármorzsát! És még kérkednek is a magyarságukkal! Ahelyett, hogy csendben meghúzódnának a mosogatópultnál vagy a sparhelt sarkában, van pofájuk fennen hirdetni, hogy itt vagy ott magyar a gazda. Tegnap túra után a nejemmel betértünk a Schneeberg oldalán álló Sparbacherhüttébe, hát ott még ki is van írva, hogy a vendéglátók magyarok, és hogy bizony ők azok, akik korábban a Rax tetején lévő jó kis Habsburghaust üzemeltették. Pedig bizony isten, a múlt héten ott is megfordultam, és lám, most is magyar volt a ház ura és asszonya.

Valamit tennünk kell, mert a magyarok előbb-utóbb teljesen átveszik a hatalmat az osztrák gyomor felett! És nem ám csak itthon. Tán emlékeztek, a múlt havi kihelyezett kormányülést direkt a dél-tiroli festői kis hegyi faluban, a harminclelkes Moosban tartottuk, hogy az ott élő osztrákok is érezzék: elszakítottságukban is velük vagyunk. Tudjátok, ott terveztük meg a státustörvényt, aminek alapján majd osztrákigazolványt adhatunk a szegény dél-tiroli testvéreinknek, akik a zord Itáliában kénytelenek leélni életüket. Nos, a vendéglőben, ahol ebédeltünk, hallottam ám, hogy a pincér magyarul kínálja a mi jó sonkával spékelt gombócunkat egy magyarszerű vendégnek. Olyan hévvel dicsérte, mintha az ő nemzeti eledelük lenne, nem a mienk. Az ottani menedékházakban is folyton magyar szakácsokba, konyhalányokba és pincérfiúkba botlik az ember, mintha arrafelé nem lenne elegendő jó osztrák meg olasz vendéglős! Akik legalább a tiroli nadrágot rendesen fel tudják venni, és nem hiszik azt, hogy a tiroli paraszt élete végéig hátulgombolós marad!

Döntöttem: kampányt indítok. Osztrák bendőbe osztrák eledelt! Osztrák vendégnek osztrák vendéglőst! Vagy valami ilyesmi. Kérem a propagandaminiszter urat, hogy az országimázsközpont vezetőjével együtt találjanak ki valami jó szlogent! Amitől öntudatra ébrednek honfitársaink, és nem alkalmaznak ennyi magyart a vendéglátásban. Ha ez sem segít, akkor keményebb eszközhöz kell folyamodnunk. A munkavállalási kvótát persze nem lenne diplomatikus csökkenteni éppen most, amikor mindenki minket vegzál az állítólagos idegengyűlöletünk miatt (jönnének egyszer a tisztelt EU-s kollégák a mi hegyeinkbe nyaralni!), de valami megoldást ki kell találni.

Lehet, hogy készíttetek a Néppárthoz és a Szabadságpárthoz egyaránt közel álló (nálunk ugye demokrácia van vagy mifene!) East End GmbH-val egy pofás kis filmecskét, amit a magyar tévéadók sugározhatnának. Néhány százmillió ATS-t csak megér nekünk az ügy, pláne, hogy úgyis gyengül a schilling a forinthoz képest (na, ez ügyben még a Sigmunddal is kéne egyszer beszélnem!). A reklámklipben szépen elmagyaráznám a sógoroknak: jobban járnak, ha mielőbb önként hazaoldalognak, és nem várják meg, amíg durvább eszközökhöz folyamodunk.

Mert régóta figyelem ám én őket, így, ha kell, a jogi fellépésre is találok okot. Akkor aztán örülhetnek, ha épp bőrrel megússzák! Nem tudom, megfigyeltétek-e például, milyen sunyi módon lopják az édes anyaföldünket. Szépen átjönnek ide túrázni, jó nagy redőkkel a bakancsaik talpán, és ezekbe gyűjtve viszik aztán haza a mi szent földünket. Azt is megfigyeltem, hogy van, aki direkt a tehénszarra specializálja magát: belelép, jól megtapicskolja, hogy minél több ragadjon a bakancsa redőibe, aztán otthon bedolgozza a műtrágyával megrontott földjébe. Így lopja a jó osztrák a tehéntrágyát, amit mi véres verítékkel állítunk elő!

A kormányülést mára berekesztem. Rendeljük meg a desszertet, aztán húzzunk végre haza, a kevésbé illatozó Bécsbe! Én túrós palacsintát kérek, de szóljatok, hogy a magyar szakács süsse, mert úgy szeretem. Ja, és kérem, hogy a következő kihelyezett ülést a budai Lajos utcai Tiroli vendéglőbe szervezzétek, mert ott főzik a legjobb pejslit!

publikálva
2001/33. (08. 16.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk