Vajda Gergely

Zene hetilapra

Hősöm Janáček

Egotrip

Milyen hangja van egy hetilapnak? Nem adott periodika hangütésére, irányultságára gondolok, hanem valóban hangra: hallószervünk által felfogható, levegőben, esetleg egyéb rugalmas közegben mechanikai hullámként terjedő rezgésre. Másként: milyen zenét lehet produkálni egy újsággal?

A válasz nagyban függ attól, mennyire vagyunk kísérletező kedvűek. A periodikaként definiált papíradag kézbe fogva például verőként használható. Sokat számít, mit ütünk vele. Esetleg kit. Budapest a 60-astól a 90-es évekig közismert köztéri figurája, Füttyös Gyuri összetekert sportújságja segítségével minden bizonnyal nagyon különböző hangokat keltett eltérő felületű női hátsókon. Az égő hetilapnak – kéretik otthon nem azonnal kipróbálni – finom, áttetsző ropogása van, zenei hangként csak mikrofonos erősítés segítségével érzékelhető. Ha tépjük, gyűrjük a papírt, akkor már mikrofonozás nélkül is sokkal izgalmasabb, differenciált hangzások területére tévedünk. Ligeti György (1923–2006) a 60-as évek első felében három hangra és kamaraegyüttesre komponált Nouvelles aventures (Újabb kalandok) című művének ütőhangszeres szólamában relatíve gyors egymásutánban rövid, akcentuált hangok fölött az alábbi instrukciókat találjuk. Nagy ív csomagolópapír: nagyon gyorsan elszakítani. Keménypapír (az előzőtől különböző!): nagyon rövid, gyors szakítás. Másfajta papír: nagyon rövid, gyors szakítás. Negyedik fajta papír (zsírpapír): nagyon rövid, gyors szakítás. Egy ív hosszú, vékony papír (pl. újságpapír): hosszan és halkan tépni. Utóbbi akció időtartama 4 másodpercben van meghatározva. Végezetül: papírok: hirtelen gyorsasággal, erővel összegyűrni. Holló Aurél ütőhangszeres művész Ligeti darabjához februári közös koncertünk alkalmával Nemzeti Sportot használt, ami saját bevallása szerint remekül működik. Igaz, érdeklődésemre azt is hozzátette, hogy ezek az újságlapok még a 2008-as pekingi nyári olimpia idejéből való „vintage cuccok”, és hogy a mai sajtótermékek már nem adják azt az „ízt”, amit Ligeti elképzelt. A periodikák hangszerként való felhasználására vonatkozó felvetésem tehát nem teljesen földtől elrugaszkodott. További bizonyítékként álljon itt, hogy Tan Dun (szül. 1957) kínai komponista 2003-ban Paper Concerto címmel 30 percnyi versenyművet szerzett papírokon játszó ütős-szólistára és nagyzenekarra, amelyet azóta is nagy sikerrel adnak elő világszerte.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk