„A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad a családjától elválasztani.” (1997. évi XXXI. törvény, 7. paragrafus)
| ||
Kis papírházakat helyeztek el szerda délután a Blaha Lujza téri aluljáró padlóján. Volt, ahol a kövön a tömegszállás és az utca feliratok voltak olvashatók, míg egy-egy molinó gyanánt szolgáló, gondosan festett lepedő „A város mindenkié” és az „Emberi jogokat és otthonokat” feliratokkal hirdette, kik is azok az érintettek, aktivisták és szimpatizánsok, akik – ha csak kis időre is – megakasztották a Blaha Lujza téri forgatag szokásos menetét.
| ||
„Ne vegyétek el a gyermekeinket azért, mert szegények vagyunk!” címmel rendezett akciót szerda délután A Város Mindenkié (AVM) Budapesten, amelyen arra az igencsak visszás tényre hívták fel a figyelmet, hogy bár a törvény épp ellenkezőleg rendelkezik, sok lakásszegénységben élő család gyerekei kizárólag a szülők anyagi, illetve lakásgondjai miatt kerülnek állami gondozásba.
| ||
Mert jelenleg az önkormányzat bármikor elhelyezés nélkül kilakoltathat családokat anélkül, hogy elhelyezésükről mondjuk olcsóbb bérlakásban, családok átmeneti otthonában vagy anyaotthonban gondoskodna. (Erre példa a téli kilakoltatási moratórium előtt egy héttel, még sebtében elvégzett utcára tétel, amikor egy kőbányai asszony a három gyermekével gyakorlatilag hajléktalanná vált. Petróhai Melinda esetéről itt írtunk.)
| ||
Vagyis az állam annak ellenére választja el a gyerekeket szüleiktől lakásszegénységük miatt, hogy azt a gyerekvédelmi törvény fentebb idézett 7. paragrafusa és az ENSZ gyermekjogi egyezménye is kifejezetten tiltja. (2014-es jelentésében az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága elmarasztalta Magyarországot, amiért az említett jogsértő gyakorlatot folytatja, emellett pedig a szervezet a szociális bérlakások kialakításának és a gyerekek családban tartásának fontosságát hangsúlyozta.)
Lakásszegénység = gyerekszegénység
Az emberjogi világnapon szervezett demonstráción, miközben felhívták a figyelmet arra, hogy milyen sok gyerek kerül gyermekvédelmi szakellátásba lakhatási problémák miatt, Erdős Mária Csurika, az AVM és az azon belül működő Hajléktalan Nők Egymásért Munkacsoportjának (HANEM) tagja saját történetét osztotta meg a Blahán összegyűlt érdeklődőkkel, amely épp olyan szomorú és tanulságos volt, mint azok a történetek, amiket az aktivisták szó szerint a nyakukba vettek.
| ||
Csurika a kisfiával kényszerült bántalmazó férje miatt elhagyni otthonát: bujkálni volt kénytelen, majd igen rossz körülmények között megoldani például a gyereke iskoláztatását. Az anyaotthonok várólistája olyan hosszú, hogy szinte képtelenség kivárni – segítség gyanánt ő maga azzal szembesült, hogy el akarták venni a gyerekét, így inkább választotta a hajléktalanságot és a borzasztóan nehéz küzdést, mintsem hogy lemondjon a fiáról.
Az akció során egy színházi jellegű performansz keretében mutatták be a szervezők, milyen viszony áll fenn (sok esetben) a gyermekjóléti intézmény, az önkormányzat és az állampolgárok között.
„Éva, 30 éves, önkormányzati lakásban él, 5 hónapos terhes. A lakásban nincs fűtés. Feketén dolgozik egy boltban. Fél, hogy nem viheti haza a gyermekét a kórházból, meg akarja oldani a lakhatását.”
„Irén, 42 éves. Ápolási díjon van otthon fogyatékos gyermekével. Számlatartozása egymillió forint, lakbértartozása félmillió forintra rúg. Nem bejelentett albérletben lakik egy ismerősénél. Fél, hogy kilakoltatják, meg akarja oldani a lakhatását.”
„Kinga, 33 éves. Nem bejelentve dolgozik takarítónőként, 50 ezer forintot keres havonta. Férje évek óta bántalmazza, egyik este a gyereket is megüti. Ekkor határozza el, hogy elmenekül. Így hirtelen, éjszaka az utcán találja magát. Nem tudja, hol alszik másnap, meg akarja oldani a lakhatását.”
| ||
El a kezekkel a gyerekeinktől!
Elkerülhető lenne a nehéz helyzetben élő gyerekek gyermekvédelmi szakellátásba vétele, ha például volna megfelelő és kiterjedt szociális bérlakáshálózat, vagy megfelelő lakásfenntartási támogatás. De nincs. A Fővárosi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) által szolgáltatott adatok szerint 2012-ben 21 ezer gyermek élt családjából kiemelve – közülük mintegy 8200-an gyermekotthonokban, 13 ezren államilag kijelölt nevelőszülőknél, 300-an pedig különleges gyermekotthonokban. Szekér András, a Habitat for Humanity Magyyarország igazgatója a Blahán rövid beszédében elmondta, hogy 2013-ban (is) az átmeneti gondozásban lévő gyermekek jelentős része lakhatási problémák miatt volt kénytelen intézetben élni.
| ||
Eközben „a lakosság harmada túlzsúfolt, penészes, fűtés nélküli vagy beázó lakásokban él, az állam és az önkormányzatok semmilyen kötelezettséget nem vállalnak arra, hogy biztosítsák ezeknek az állampolgároknak a lakhatását, akiknek a nagy része gyermek”. Nemhogy szociális bérlakásrendszer nincs, de gyakorlatilag átfogó lakáspolitikáról sem beszélhetünk. (Szekér Andrással a szociális bérlakásrendszer egy lehetséges megvalósulásáról, a szociális lakásügynökségről – SZOL – itt beszélgettünk.)
„A lakhatási válság érdemi kezelése, a családok hajléktalanná válásának megelőzése, valamint a gyermekek anyagi okokból való gyermekvédelmi szakellátásba vételéhez vezető intézményi gyakorlatok megváltoztatása az egyedüli emberséges megoldás, amivel ráadásul az egész társadalom jobban járna.” Ezt követeli ettől és a mindenkori kormánytól az AVM.
