Szinte örülünk

Felcsuti Péter

Az Orbán-kormány stratégiája, hogy először előállnak egy lehetetlen gazdaságpolitikai elképzeléssel, aztán ami megvalósul, az jóval enyhébb. Az eredmény: az állampolgár szinte örül. Hisz minden csak viszonyítás dolga.

Ismert lélektani jelenség, hogy az emberek a jó és a rossz dolgokat többnyire valamilyen viszonyítási ponthoz képest értékelik: például ha valami nagyon jóra számítunk és kevésbé jó történik velünk, csalódottak vagyunk, másfelől, ha a várt rosszhoz képest kisebb rossz történik, megkönnyebbülést, sőt elégedettséget érzünk.

Ez utóbbi jelenséget velem együtt sokan átérezhették az elmúlt két évben, amikor a kormány kétéves gazdaságpolitikájának különböző vargabetűivel szembesültek.

Íme egy-két példa: a múlt év végén sokan komolyan aggódtunk, hogy a kormány tudatosan vagy akaratlanul államcsődöt idézhet elő, miután végletekig feszítette a húrt a nemzetközi szervezetekkel fenntartott viszonyában. Mostanság, amikor az államcsőd közvetlen veszélye talán elmúlt, akár megkönnyebbülést is érezhetünk, hiszen a csőd helyett a kormány manőverei „csak” ötven-, esetleg százmilliárdnyi többletkamat megfizetésével jártak, ami azért mégis csak jobb, de legalábbis biztosan kevésbé rossz, mint egy államcsőd okozta megrázkódtatás. Vagy vegyük a pénzügyi tranzakciós illetéket: a kormány első verziójában nem szerepelt felső korlát, így a bankok, a nagyvállalatok és a vállalatcsoportok pénzforgalmában akár abszurd méretű adófizetési kötelezettség is keletkezhetett volna, ami, ha pontosan nem is felmérhető, de egészen biztosan rendkívül súlyos következményekkel járt volna a bankrendszerre, illetve a vállalati szektorra nézve. Most, hogy a kormány és a bankok megállapodni látszanak a felső korlát tekintetében, megint csak örülhetünk, hiszen az érintetteknek mindössze 6000 forintot kell fizetniük tételenként, és ennek fényében a torzító hatás sem tűnik olyan tragikusnak,  amelyet ez az adónem (is) okozni fog a gazdaságban.

És most itt van a kormány legújabb tízpontos javaslata a munkáltatókat terhelő bérköltségek csökkentéséről. Két évvel ezelőtt (de már korábban is) a közgazdász-társadalom zöme az ilyen jellegű intézkedésekben látta a gazdasági válságból történő kilábalás egyik legfontosabb eszközét. Nem azért, mert önmagában munkahelyteremtő hatású lenne, hanem mert a válság idején mindennemű költségcsökkentés növeli a vállalatok számára a túlélés lehetőségét, és ezen keresztül – közvetve – a munkahelyek megtartásának esélyét.

E helyett a kormány annak idején az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése mellett döntött. Mára lényegében pártállástól függetlenül szakmai konszenzus van a tekintetben, hogy ez elhibázott lépés volt, amely nem javította, valójában inkább rontotta a válságkezelés esélyeit. Így aztán a kormány által most előterjesztett intézkedéscsomagot akár a jó irányba tett lépésként is üdvözölhetnénk. Akkor most örüljünk?

A viszonyítás okozta lélektani hatást leszámítva azonban sok örömre megint nincs okunk. Ez az a csomag, amelyet az angol too little, too late-nek nevez, vagyis az intézkedés túl kevés és túl későn jön ahhoz, hogy érdemi eredményt hozzon a válságkezelésben. Ráadásul immáron értelmes fedezet sincs a tervezett 300 milliárdos bevételkiesés ellentételezésére. Annak idején egy ilyen – vagy akár még ennél nagyobb léptékű – gazdaságélénkítő intézkedés alapul szolgálhatott volna egy IMF-megállapodás számára, azaz egy ilyen programot biztonságosan és a nemzetközi pénzpiacok támogatásával lehetett volna finanszírozni. Ám a kormány más utat választott. Az egykulcsos adóval óriási rést ütött a költségvetésen, elfecsérelte a magán-nyugdíjpénztári vagyont, és fenntarthatatlan adókkal terhelte a gazdasági növekedés szempontjából kulcsfontosságú ágazatokat. Így aztán a mostani helyzetben egy alapvetően jó  elgondolás végrehajtására megint csak rossz eszközök, a már megszokott „unortodox” lépések maradtak – az MNB és a kincstár műveleteinek megadóztatása, a növekedési prognózis megemelése, a tartalékok felszabadítása.

A továbbiak nagy biztonsággal megjósolhatók: a kormány újabb konfliktusok árán (az IMF-fel, az Európai Központi Bankkal, a pénzpiacokkal) valamilyen módosított formában áterőszakolja elképzelését, ami kevés előnnyel és sok hátránnyal jár majd. A kormány a kevéske eredményt győzelemként fogja ünnepelni, a hátrányokról mélyen hallgatni fog. Az ország pedig tovább forog saját keserű levében...

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.