„A meztelenség komfortos helyzet” - Jemima Kirke színésznő

szerző
Köves Gábor
publikálva
2017/12. (03. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ő Jessa Lena Dunham HBO-s sorozatában, az utolsó évadába lépett Csajokban. Ő a képzőművész a csapatban, a festészetet cserélte le – vonakodva persze és átmenetileg – a sorozatsztárságra. New Yorkban beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: A második évad során be akarta dobni a törülközőt; felhívta Dunhamet, és közölte vele, hogy ennyi volt. Végül mi szólt a maradás mellett?

Jemima Kirke: A szerződésem, és ami benne állt. Volt egy pont, amikor úgy éreztem, sok ez a reflektorfényből, szép volt, jó volt, elég volt. A színészet egyáltalán nem szerepelt a vágyaim között. Persze aláírtam a szerződést, senki sem kényszerített, de a Girlsszel járó ismertség kezdett a terhemre lenni. Nem akartam, hogy azt mondják rám, ha valami másba kezdek, hogy, jaj, hát nem érdekes, az egyik lány a Csajokból most épp fotózgat. Nem akartam, hogy egy vicc váljék belőlem. Végül meggyőztek, illetve nem is kellett, hogy meggyőzzenek, meggyőzött a szerződésem.

MN: Megbánta?

JK: Egy cseppet sem. De azt kikötöttem, hogy nem fogok a late night show-kban haknizni, és csak annyi interjút adok, amennyit a szerződésem előír. Ellenálltam, ameddig csak tudtam, aztán valamikor a negyedik évad táján kinyílt a szemem, hogy minek ez a nagy finnyáskodás, amikor a saját képemre is formálhatnám ezt az melót. És még fizetnek is érte.

false

 

Fotó: HBO

MN: Az, hogy fizetnek is, kellemes változatosság lehetett, főleg a Tiny Furniture-höz képest. Ebben a korai Dunham-opusban kezdte a színészi pályafutását.

JK: Baráti beugrás volt, Lena egy árva centet sem tudott fizetni. A felkérés szó szerint így hangzott: gyere, játssz már a filmemben! Elég fiatal voltam, elég kevés kötelezettséggel az életben, hogy megvonhassam a vállam, és azt mondjam, hogy miért ne. Nem volt sem gyerekem, sem munkám. Azóta Lena azért sokat fejlődött rendezőként, ma már nagyjából tudja, hogy melyik felszerelés mire való. A hangsúly a nagyjábólon van. Nincs egyedül ezzel, vagyunk még egypáran így, akik csak úgy teszünk, mintha tudnánk, mi mire való.

MN: A pozitív testkép fő propagálójaként a Csajok sosem riadt vissza a meztelenségtől. Könnyű volt a kamerák előtt meztelenül megőrizni a pozitív testképet?

JK: Az elmúlt hat évad alatt a meztelenség is könnyebbé vált. Nekem és Lenának ez sosem jelentett különösebb nehézséget, a meztelenség mindkettőnk számára komfortos. És, hogy őszinte legyek, szerintem mindkettőnket szórakoztatott is, ha az egész stáb előtt meztelenkedhettünk. Vicces volt, nekünk legalábbis. Felettébb unalmas, ahogy a testekre tekint a média. Lehet, hogy amit a Csajokban csináltunk, ma újnak számít, de szívből remélem, hogy 20-30 év múlva mindez már rég idejétmúlt lesz. Hű, de nagy szám volt ez akkor a tízes években! – így lenne jó emlékezni.

MN: A kilencvenes évek végén a Szex és New York volt a nagy szám. Elmúlt felette az idő?

JK: A Szex és New York nem szólt másról, csak a szexről meg a partikról partikra járó nőkről, akik egy kicsit ugyan rosszalkodtak, de nem jutottak messzire a rossz magaviseletben. De hol vagyunk ma már ettől?!

MN: És hol vagyunk ma már azoktól a politikailag ártatlanabb időktől, amikor a Csajok elkezdődött…

JK: Jaj, nagyon kínos ez az egész. Tavaly az egész ország egy reality show-vá változott, mára pedig ez a reality show maga lett a valóság. De talán valami jó is történik; a liberálisok talán végre összekapják magukat. Sokat kritizálták őket, hogy az égvilágon semmit sem csinálnak. Hát, talán most csinálnak.

MN: És maga mit fog csinálni? Most, hogy teljesítette minden szerződéses kötelezettségét és a sorozat is a végéhez közeledik, mi lesz a színészettel?

JK: Nem mondanám, hogy elárasztanának minket szerepekkel. Sokszor megkaptuk, hogy mi, akik a Csajokban szerepelünk, nem szerepet játszunk, mi magunk vagyunk ezek a csajok. De könyörgök, ezek csak szerepek, a Csajok meg egy tévésorozat, miért nem lehet ezzel megbarátkozni? Erős a gyanúm, hogy többen utálják a sorozatot, mint ahányan valójában nézik. Na, ez máris mehet a Twitterre! Én egy nagyon is létező New York-i típust, a belvárosi, elitista, inkább csak lebegő, mintsem bárhova is tartó manhattani, szabad szellemű előkelőséget játszom. Erre fel a következő szerepajánlatokat kaptam: a kemény csajt és a kemény csajt szomorúsággal a szemében. Én még egy forgatókönyvet ebben az életben nem bírok elolvasni, amiben a rossz ribanc a főszereplő, aki azért a lelke legmélyén egy szomorú teremtés. Bele sem merek gondolni, hogy a többiek milyen könyveket kapnak. Lena alighanem olyanokat, melyek egy szendvicset majszoló, felháborodott lány jelenetével kezdődnek.

szerző
Köves Gábor
publikálva
2017/12. (03. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

A hatalom kegyéből
CBA a Várban
Trump irányváltása
Interjú Charles Gatival
Óriási könyvmelléklet
Nádas Péter, Orhan Pamuk, világirodalmi sikerlista
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...