Magyar Narancs: Tavasszal abban maradtunk, hogy akkor interjúzunk, ha kész lesz az új M.A.B.-lemez, ami még most sincs véglegesre formálva.
Mátyás Attila: Nos, igen. A lemez már gyakorlatilag kész van, mindössze a keverés és a masterizálás van hátra, itt viszont a zsebünkbe kell nyúlnunk, mert ezt az albumot is szeretném ingyenesen letölthetővé tenni. Előbb-utóbb megjelenik, és ez a fontos.
MN: Momentán a saját stúdiódban ülünk: ez a hely nem alkalmas arra, hogy te magad keverd és mastereld az anyagot?
MA: Egyrészt a stúdió sem eléggé jól felszerelt a mastereléshez, másrészt szeretnék egy külső embert is bevonni a munkálatokba. Egy külső személy lehet, hogy jobban rálát az anyagra, ami sokszor jót tesz neki. Jólesik, ha valaki még rajtam kívül belefolyik a produkcióba, jelen esetben pont a végső formába öntésnél.
MN: Jó néhány dalt már nyilvánosságra is hoztatok egyébként, mégpedig különféle helyszíneken készült minikoncertklipek formájában.
MA: Mostanra az internet mindent felülírt, a közösségi oldalak pedig akkora nézettséget tudnak biztosítani, amelynél többet nem lehet elérni, és ezért igyekeztünk kitalálni valami formabontó dolgot. Egy barátom egy kézi kamerával eljött és gyakorlatilag hobbiból felvette és összevágta nekünk ezeket a videókat. Az emberek pedig sokkal könnyebben befogadták így, hogy a zene mellé kaptak egy képet is. Lehet, hogy az összes dalhoz készül ilyen kisfilm, mert ezek egyébként egyáltalán nem nagy költségvetésű munkák, ugyanakkor a visszajelzések alapján minőségben nem rosszak.
MN: Jól érzem, hogy a M.A.B. nálad vegytiszta örömzene?
MA: Jól. Ez a zenekar jelenleg a szívem csücske.
MN: Azért kérdezem, mert mintha szándékosan nem hajszolnád vele a sikert és a pénzt: ingyenesen letölthetővé teszed a lemezeket, és kis klubokban játszotok.
MA: Nem egészen. Nagyon szívesen játszanánk többször, nagyobb helyeken, de - idézőjelben - sajnos annak ellenére, hogy a M.A.B. az a zenekar, amit teljesen a magaménak érzek, még mindig vagy a Sex Actionről vagy az F.O. Systemről kérdezgetnek inkább. A múltam még mindig kísért ebből a szempontból, ha nem is rossz értelemben véve. Bizonyos szempontból viszont igazad van: én nem vagyok az a típus, aki mindig előtérbe helyezi magát, és nem is vagyunk botrányzenekar, mint annak idején mondjuk a Sex Action.
MN: A M.A.B. tehát az, amit teljesen a magadénak érzel. Mi a helyzet a még létező Sex Actionnel?
MA: A jelenem abszolút a M.A.B., a Sex Action pedig egy részem, a múltam, pont úgy, mint az F.O. System. Ezeket természetesen nagyon szeretem a mai napig játszani, és arra az időre a színpadon azonosulok is ezekkel a zenekarokkal: az F.O. System élén én vagyok a sötétség hercege, a Sex Action-koncerteken pedig a mocskos western-rock 'n' roll hős. Hülye példa, de ez olyan, mint amikor mondjuk Robert De Niro belebújik valaki bőrébe egy filmben: teljes szívvel nyomom a dalokat, és ordítom őket tele szájjal, amikor pedig lejövök a színpadról, akkor visszaváltozom Mátyás Attilává. Mindkét zenekar dalait nagyon szívesen játszom, hiszen a múltam részét képezik, a múltat pedig az ember nem tudja kitörölni magából.
MN: Az F.O. Systemnek nem, de a Sex Actionnek készült új lemeze: a dalszerzéskor is működött ez a módszer?
MA: Sokan kérdezik, hogyan döntöm el, melyik zenekarba paszszol az adott zene. Valahogy az első riffnél mindig eldől, hogy ez most Sex Action lesz-e, vagy más: ha Sex Action, akkor nyilván máshogy épül fel a dal, másik énekhangra írom a dallamot. Főleg az ének, de a dobolás is más, és ezek szép lassan megadják az irányt.
MN: A Sex Actionből két alapító tag, Szendrey "Szasza" Zsolt énekes és Somlyay Miksa basszusgitáros is kiszállt. Felmerül a kérdés, hogy van-e értelme folytatni.
MA: Bennünk is felmerült a kérdés, hogy folytassuk-e tovább. Amikor Szasza és Miksa kiszállt, már készen állt gyakorlatilag egy teljes lemezanyag próbatermi verzióban. Először azt javasolta Zoli (Ganxsta Zolee, a dobos - V. Á.) és Nagy Gyula menedzser, hogy énekeljek én, de egyrészt M.A.B.-ból elég egy is, másrészt ezeket a szövegeket, annak ellenére, hogy szívesen írtam meg őket, nem szeretném elénekelni, mert a Szaszának jól állnak, nekem viszont nem. Körülbelül ekkor hívott fel Áfonya (Vékony Sándor - V. Á.), aki később bekerült a zenekarba mint énekes.
MN: Aki a legenda szerint éjjel kettőkor, takonyrészegen telefonált.
MA: Ahogy mondod, el is küldtem a fenébe először. Közben meghallgattam pár énekest, de egyiknél sem stimmelt a karakter. Aztán egyszer eljött Áfonya is, meghallgattam, és bár elsőre nem volt anynyira meggyőző, mégis ő volt az egyetlen, akiről azt éreztem, hogy Szasza után hitelesen oda tud állni a színpadra, és tovább tudja vinni a Sex Actiont mint frontember. Kemény munkával teli hónapok után jutottunk el odáig, hogy hozza azt a szintet, amit a Sex Actionben teljesíteni kell. Az elkötelezett Szasza-rajongók nyilván soha nem fogják elfogadni, de egyre többen jönnek oda hozzám, hogy egyáltalán nem rosszabb nála, legfeljebb egy kicsit más, és a karakter ugyanúgy ott van. Ezek alapján azt tudom neked mondani, hogy van a Sex Action folytatásában lehetőség, de ehhez kellett Bense Sanyi basszusgitáros is, aki a M.A.B.-ban is régóta velem zenél. Élete álma volt a Sex Actionben zenélni, és mikor bőgőst kerestünk, ő titokban megtanulta az összes dalt, méghozzá tökéletesen.
MN: Annak idején, amikor 1995-ben kiszálltál az Actionből, sokan azt rebesgették, hogy megtértél.
MA: Nem egészen. Azért szálltam ki, mert szanaszét kábítószereztük és ittuk magunkat, és nem akartam belehalni. Leálltam mindenről, vissza is vonultam, és a Szasza kezdte el terjeszteni, hogy beléptem a Hit Gyülekezetébe, de ez pont az, ami tőlem teljesen távol áll. A spiritualitás viszont már az F.O. System-időkben is nagyon közel állt hozzám, és ekkor kezdtem ismét belemélyedni ezekbe a dolgokba. Sokan egyébként a Sex Action utáni zenekarom, az Agnus Dei neve miatt hitték azt, hogy megtértem, de a térdre esős vallásosság sohasem volt az én világom.
MN: Az Agnus Deiben játszott Ujvári Péter, a Bedlam dobosa is, és a Bedlamból is többen megtértek, ha lehet így fogalmazni.
MA: Igen, és nekem nagyon sok egykori kábítószeres ismerősöm is különböző gyülekezetekben kötött ki, ami valószínűleg mentsvárat nyújtott ahhoz, hogy túléljék az egészet. Nálam nem volt ilyenre szükség, csak egyszerűen teljesen ki kellett szállnom ebből a körből, mert ha nem teszem meg, akkor valószínűleg csak egy posztumusz Sex Action-lemez jelent volna meg. A klasszikus rock 'n' roll életformába máig nem kerültem vissza egyébként: nekem azt ma már csupán a zene jelenti.
MN: Ezek szerint a Sex Action-dalszövegeket gyakorlatilag átéltétek.
MA: Nem szeretném részletezni, de igen. A zenekar öt éve alatt minden, amit írtunk, minden, amit pletykáltak rólunk, teljesen igaz volt. A legmélyebb bugyrokba lementünk, iszonyatosan intenzív, nagyon kemény öt év volt.
MN: Kanyarodjunk kicsit vissza az F.O. Systemhez: valahol azt olvastam, hogy a lemez, amit csináltatok, a leghűbb lenyomata a késő Kádár-kor depressziójának. Ezt te hogy látod több mint húsz év távlatából?
MA: Abszolút így. Az már ugyan egy szabadabb világ volt, elindult a lazulás, de pont annyira volt szabad ez a világ, hogy kifejezhettük azt, amit nem szeretünk. Az F.O. System épp ezt a korhangulatot fogta meg, annak ellenére, hogy soha nem politizáltunk. Ezekkel a szabadságvágyról szóló dalszövegekkel pont azt a negatív, depressziós, kilátástalan hangulatot demonstráltuk, amit az a világ adott nekünk. Rá pár évre aztán összedőlt a rendszer, és mi sok minden miatt akkor döntöttünk úgy, hogy befejezzük. A rendszerváltással együtt eljött az a szabadság, amiben a mi szabadulni vágyásunk már nem élt meg. Nagyon sok alternatív zenekar légüres térbe került emiatt, mert a lázadásuk okafogyottá vált.
MN: Ahogy látom, Ganxsta Zolee-val töretlen a barátságod, hiszen ő már az F.O. System utolsó felállásában is játszott, társad volt és ma is az a Sex Actionben, és az F.O. System visszatérő bulijain is dobolt. Hogy fér meg egymással két ilyen gyökeresen különböző karakter, mint te és ő?
MA: Valóban teljesen más világ vagyunk. Zoli igazi médiasztár, a szó nem pejoratív értelmében: nagyon intelligens, művelt ember, nagyon jó humora van, jól tud megszólalni, tehát nagyon szereti a média. Én azért szeretem, mert ott is önmagát adja. Néha valóban bevállal olyanokat, amikre én azt mondanám, hogy nem kéne, de azokból a helyzetekből is ki tud jönni, mert úgy tudja önmagát adni, hogy nem válik nevetségessé és modorossá. Ugyanakkor egy aranyszívű figura, és nem utolsósorban hihetetlenül jó zenész: amikor együtt játszunk, és ott ül a dobok mögött, akkor sosem ezt látom benne, hanem azt a dobost, aki óraműpontosságával a zenekar motorja. Ami érdekes, hogy Zoli a legmesszebbmenőkig respektál, és a közös zenekarainkban mindig úgy tekint rám, mint főnökre, megvan benne a kellő alázat, nagyon keményen tud dolgozni, és emellett még mindig egy laza rock 'n' roll arc.
MN: A rockzenészkedés mellett elég régóta komponálsz természetfilmekhez is zenét: ez a vonal hogy jött a képbe?
MA: Az Agnus Dei feloszlása után kezdtem el építeni a stúdiómat, és abban az időben keresett meg egy operatőr barátom, Tóth Zsolt Marcell, hogy egy Lappföldön készült filmet forgattak, és lenne-e kedvem valami zenét keresni alá, én pedig felajánlottam, hogy inkább írok hozzá saját zenét. Voltak az évek során félretett felvételeim, ötleteim, azokból kezdtem el építkezni, de ennek a félórás filmnek még így is fél évig tartott megcsinálni a zenéjét, viszont annyira jól sikerült, hogy a stáb azonnal felkért a folytatásra. Akkor választottam a Merkaba művésznevet, amellyel a filmzenéimet szignálom, idestova pedig több mint tíz éve együtt dolgozom velük. Két évvel ezelőtt az egyik filmmel meg is nyertem az egyik nemzetközi filmfesztiválon a legjobb természetfilmzene díját.
