Hollywood szereti a nagy visszatérőket, de azért csak mértékkel: anno Mickey Rourke is csak a jelölésig jutott, pedig bazi nagy visszatérőnek számított A pankrátorban nyújtott felpüffedt alakításáért, és lám, hiába rohangált Michael Keaton egy szál alsóban a Time Square-en a Birdmanben, a legjobb férfi főszereplő Oscarját Eddie Radmayne brit fiatalember nyerte. Pedig Eddie akkorát ripacskodott androgün űrlényként a Jupiter felemelkedése című, falat rengető űrripacsériában, hogy azért járt volna egy Arany Málna, de azt idén – szinte mindet – az egyáltalán nem androgün és férfialsók helyett piciny női bugyikban rohangáló Cameron Diaz nyerte.
Eddie a régi, jól bevált utat választotta: beteg zsenit alakított (a Lou Gehrig-kórban szenvedő tudóst, Stephen Hawkingot) A mindenség elmélete című, Hollywood őskonzervatív szárnyának is tetszetős moziban. Köztudott, hogy az Oscar-szavazók főleg idős fehér férfiakból állnak; nos, az idős fehér férfiaknak idén Radmayne beteg tudósos alakítása és Julianne Moore beteg tudósnős alakítása jött be a legjobban. Moore egy alzheimeres nyelvészprofesszort alakít a Still Alice című, könnyfakasztó drámában, s akárcsak Redmayne, a vörös színésznő is hatalmasat ripacskodott egy szőnyeg (szintén vörös) alá söpört másik filmben (a Térkép a csillagokhoz című Hollywood-szatírában), ám eddigi négy jelölése után mindenképpen nyernie kellett, és nyert is.
 Az idei házigazda: Neil Patrick Harris | |
Bár Keaton nem nyert a Birdmanért, a filmben használt alsónadrágját már nyilván kifüggesztették valamelyik előkelő hollywoodi étteremben – az ilyen relikviáknak ott a helyük. Kritikusunk ugyan fanyalgott egy kicsit birdmanileg (igaz, inkább elismerően fanyalgott), s bár maga is fehér, idősecske és férfi, az Oscar-osztók nem hallgattak rá és túláradó szeretetükről biztosították az eddig főleg drámáiról ismert mexikóit, Alejandro González Iñárritu filmrendezőt. Tarr Béla lelkes híve, akit – hol máshol, mint a napfényes Kolumbiában – a Narancsnak is sikerült utolérnie (Tarr-ral a teljes interjúnk itt olvasható), a legjobb eredeti forgatókönyvért, a legjobb rendezésért és a legjobb filmért is átvehetett egy-egy szobrot, de mire e sorokat írjuk, alighanem már vissza is tért a kanadai vadonba, ahol Leonardo DiCaprio és egy westernbe oltott bosszúfilm, a The Revenant forgatása várja. Iñárritunak jövőre is ott a helye a jelöltek között, mert aki olyan bátor, hogy 2015-ben csakis természetes fényeket használ (operatőr: az ugyancsak birdmanes, ugyancsak mexikói és ugyancsak Oscar-díjas Emmanuel Lubezki), annak kijár a retúrjegy a hollywoodi Dolby Színházba.
 Iñárritu (természetes fényben) a jövő évi díjátadón | |
Mindeközben a szívóágon: kisebb koncok jutottak csak a nagy befutónak tartott, örök kísérletező Richard Linklaternek. Több kategóriában is neki állt az Oscar, a 10 éven át forgatott Sráckor minden filmesztétát lelkes kamasszá változtatott, de hiba csúszhatott az Oscar-kampánynak nevezett udvarlási folyamatba, mert egyetlen díjra, a papírforma szerint Patricia Arquette-nek kiosztott melléknői szoborra tellett csupán a szűkkeblű Akadémiától. Ugyanígy járt a jaj, de nagyon feldicsért Kódjátszma (díj az adaptált forgatókönyvért), a Grand Budapest Hotel (győzelmek a futottak még kategóriákban) és a legjobb animációs kategóriából eléggé el nem ítélhető módon kihagyott Lego-kaland is.
Utóbbi mellőzése talán a legnagyobb szívfájdalmunk, mert ha van igazság a Földön (nincsen), akkor az e pillanatban is óvodák tucatjaiban kántált betétdalnak, a Minden szupi szupernek nyernie kellett volna. Helyette John Legend és Common dalát díjazták – nyilván a fehér ember lelkiismeret-furdalását enyhítendő, hogy a Martin Luther Kingről szóló Selmának is adjunk már valamit! Hát, adtak.
 J. K. Simmons | |
Jó hír viszont, hogy semmilyen politikailag korrekt megfontolás nem állhatott J. K. Simmons örökös másodhegedűs (nem, nem zenész) és szimpatikus epizodista díjazásának útjába. Simmons a simicskai–sztanyiszlavszkiji úton, egy óriási nagy geci, egy pokolból szalasztott zenetanár felettébb szórakoztató megszemélyesítésével jutott el az Oscarig. Ugyanezt az utat a lengyelek az Ida című drámával tették meg, kiütve a putyini állapotokat ostorozó oroszokat. Lehet, hogy Pawel Pawlikowski filmje egy kicsit túl tüchtig (interjúnk a Londonban szocializálódott rendezővel itt olvasható), de a múlt feldolgozásában – szemben velünk – igen messzire jut. Az Oscar egyedüli magyar vonatkozása idén az volt, hogy az egész kócerájt magyarok alapították, de legjobb alapítóatya-kategóriában nem osztottak díjat. Ám nem csak atyának, legónak és feketének sem volt kifizetődő lenni idén.
 Gary Cooper átveszi Adolph Zukort | |
