Film

Gyilkosság az Orient expresszen

  • - kg -
  • 2017. december 9.

Film

Annál kevesebbért is ütöttek már lovaggá embert, mint amennyit Kenneth Branagh úgy színészként, mint rendezőként és Shakes­peare igyekvő tolmácsolójaként, szóval afféle brit intézményként elkövetett. A királynőnek nincs miért pironkodnia, Sir Kenneth egy szakmájához értő, decens férfiú, igaz, az ütéskor még csak az volt ismert, hogy a műfajok közt előszeretettel csalinkázó mester érti ugyan a szuperhősök nyelvét (ő rendezte az első Thor-filmet), ám az még nem, hogy lövése sincs a feszültséghez (Jack Ryan: Árnyékügynök), viszont egy Disney-mesét bátran rá lehet bízni (Hamupipőke). És ezzel elérkeztünk Poirot bajszához. Branagh már jó előre gondoskodott arról, hogy az új Orient expressz leghíresebb utasait (a legkisebb szerepeket is legalább egy fél Golden Globe alakítja) is elhomályosítsa ez a mind kiterjedésében, mind megformáltságában nevetségesen kirívó arcszőrzet, mely már az előzeteseket is dominálta. És hiába Johnny Depp, Michelle Pfeiffer, Judi Dench, Penélope Cruz, Willem Dafoe és Olivia Colman minden igyekezete, erről a bajuszról, a bajuszkötőről és a bajuszt viselő színész-rendező hatalmas művészetéről szól Branagh filmje, arról a művészi nagyságról, mely egymaga felér az Orient expresszel. Bizonyítani itt már nem kell semmit, elég csak hunyorogni egy kicsit, hol bolondosan-belgán, hol drámaian-belgán. Branagh Poirot-ja komikus pojácaként száll fel Isztambulban és melodrámai ripacsként száll le Bródban – hogy közben gyilkosság történt az Orient expresszen, az valahogy elsikkad e jelentős átváltozás árnyékában.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.