A KLM Schipholról Manisesre tartó Lockheed L–188-asán szerfelett tágas és kényelmes volt az első osztály, s elsőre úgy tűnt, nem is lesz több utasa rajtuk kívül. Ám közvetlenül az ajtózárás előtt csak beesett még két kuncsaft, egy középkorú pasas és egy fiatalember. A fiatal volt feltűnőbb, bár a másik pofázott szakadatlan, mely szóözön csak addig szakadt meg, míg üdvözölték Sztupát és Trochét – semmi fraternizálás, semmi fennhéjázás, pont úgy, ahogy illik. A fiú a kor legdivatosabb ruháit viselte, szőke haja hosszan hullott alá a tarkójára (a háládatlan utókor ezt a frizurát fudbalerkának nevezi, vagy még vulgárisabban Bundesliga-frizurának, lásd még mullet, Vokuhila). Leültek, becsatolták az övüket, s kezdődött is a felszállási műsor, a kapitány mondja. De amint elérték a repülési magasságot, megjelent egy stewardess a kocsijával, amelyen hatalmas születésnapi torta ékeskedett égő gyertyával, csillagszóróval. Mögötte a másik, ki tudja már, hogy hány pezsgősvödörrel. Mind a ketten igyekeztek megközelíteni a fiatalembert, de ez még e tágasnak mondható térben sem volt egyszerű. A kapitány és a legénység nevében boldog születésnapot kívánunk, mondta a légikisasszony, nem hadart, nem akadozott, úgy beszélt, mint egy tévébemondó, s a csávó felé nyújtott egy nagykést. Az felállt, mosolygott, s a másik túlságosan is lelkes tapsától kísérve felvágta a tortát, aztán meg sem állt hat szeletig. A stewardessek végre kitakarodtak a magukéval, amikor a fiú odalépett Sztupa és Troché körletéhez két tányérral, elnézést kért a zavarásért, mintha könyvből tanulta volna, bemutatkozott, és mielőtt közölte volna, hogy most huszonhárom éves, és kérte volna, hogy ünnepeljenek vele, nos, történt valami. Mindig történik. A fiú mondta a nevét, Sztupa mondta, hogy Sztupa, Troché mondta, hogy Billy Yank, mire a fiú őszintén elnevette magát, s kiigazította. Nem Reb, Rep, Johnny Rep. Volt egy történelemtanárom, aki már elsütötte ezt a viccet, s aztán sokat is mesélt az ilyesmikről, tulajdonképpen akkor szerettem meg a történelmi dolgokat. Troché már bevallani készült, hogy akkor ő Troché, de a születésnapos megelőzte egy kérdéssel: maga is szereti a történelmet, Mr. Troché? Ez meg hogy?
Ezen a héten három, már bizonyítottan közfigyelemre érdemes filmalkotást vetítenek a televíziók, bár a csütörtöki műsort még nem néztem meg, s szerintem nem is fogom.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
