*
Magyar Narancs: Komoly apparátust igényel egy nemzetközi filmfesztivál?
Elekes Szentágotai Blanka: Ha a kezdetektől mindenkit beszámítok, az ötlet alapvetően egy négyfős csapattól származik. Mindannyian fesztiváljárók vagyunk - én öt éven keresztül a Screen International kelet-közép-európai tudósítója voltam. Az építkezést alulról kezdtük - felmértük, hogy egyáltalán van-e igény itthon ilyen jellegű eseményre; azt is hamar felismertük, mennyire fontos, hogy a nemzetközi szakma tudomást szerezzen rólunk, és mellénk álljon, hiszen egy fesztivál igazán a külföldi vendégektől fesztivál. Az előkészítési szakasz csúcspontja volt, amikor a 2004-es cannes-i fesztiválon a kulturális miniszter bejelentette az eseményt. Ez tett hivatalosan is legitimmé bennünket.
MN: Miért Székesfehérváron?
ESZB: Amikor három-négy éve a gondolat megfogant, már tudtuk, hogy nem Budapesten szeretnénk rendezni, mivel csaknem minden kulturális esemény a fővárosban van. Budapesten maximum egy mozin belül lehet fesztiválhangulatot teremteni - Berlinben sem terjed túl a rendezvény egy kerületen, Cannes, Karlovy Vary pedig kisváros. Székesfehérvári lévén ismertem a helyi viszonyokat, tudtam, hová forduljak. A város mellett szólt, hogy közel van Budapesthez, a vendégeket a repülőtérről gyorsan a szálláshelyükre tudjuk szállítani.
MN: A nemzetközi filmfesztiválok közt milyen súlyú az Alba Regia?
ESZB: Nagyon leegyszerűsítve: vannak az ún. "A" kategóriás filmfesztiválok, és van az összes többi. "A" kategóriásból tíz-tizenkettő akad egy évben, Cannes, Berlin, Velence, Karlovy Vary, Moszkva, Tokió, Toronto stb. Ezeken premierfilmek szerepelnek - az egyéb fesztiválok jellemzően az "A" kategóriások programjából válogatnak. Bizonyos helyszíneken meghirdetik a fesztivált - kvázi a filmrendezők jelentkezhetnek, pályázhatnak az alkotásaikkal -, máshol pedig meghívásos alapon működik a rendszer, így nálunk is: mi, a szervezők járjuk a fesztiválokat, és meghívjuk a produkciókat. Akadnak ún. versenyfesztiválok és bemutató fesztiválok is - az előbbieknek nyilván nagyobb a presztízsük, főleg ahol nagyjátékfilmek is szerepelnek.
MN: Az idei válogatásban milyen szempontok érvényesültek?
ESZB: "hatatlan a szubjektivitás. Azokat a filmeket hívtuk meg, amelyekről százszázalékos egyetértés volt a stábban. Már a legelső fesztivál előtt tudtuk, hogy versenyprogramot szeretnénk, s hogy szűkítsük e filmek körét, ebbe a szekcióba csak európai alkotásokat válogattunk.
MN: Mi döntött az európai filmek mellett?
ESZB: Ragaszkodtunk ahhoz, hogy legyen egy amerikai független filmes szekció, a "66-os út", és tudtuk azt is, hogy szeretnénk majd egy "TérKép" szekciót, amelyben egy bizonyos ország terméséből válogatunk - ez tavaly Dél-Korea volt, idén Argentína -, a "Telitalálat" címszó alatt pedig fesztiválsikerek szerepelnek. Ezek után logikusnak tűnt, hogy az európai filmeket versenyeztessük. Természetesen magyar filmeket is meghívtunk - az első évben Hajdu Szabolcs a Tamarával versenyzett, idén pedig Pacskovszky Józseftől a Lopott képek. Ezekre a már "hagyományosnak" mondható szekciókra épülnek az alkalmi, tematikus szekciók - idén sportfilmek lesznek, ennek egyrészt a futball-világbajnokság ad aktualitást, másrészt az, hogy az elmúlt évben számos ilyen témájú film készült.
MN: A tavalyi fesztivált milyen tapasztalatokkal zárták?
ESZB: Megtanultuk, hogy egy filmes rendezvényt hogyan lehet jól kommunikálni a sajtó felé, és a szervezésben is sokat fejlődtünk. A nagy nemzetközi cégek csak a fesztiválok előtt egy hónappal adják ki a filmjeiket - nem tudjuk tehát hat héttel a kezdés előtt látványos körülmények között bejelenteni a teljes programot. Nagy tanulság, hogyan csöpögtessük az információkat, hogyan húzzuk az időt, amíg egy friss filmet fogadni tudunk.
MN: Rentábilis a rendezvény?
ESZB: A költségvetésünk félmillió euró. A fesztivált nem a város szervezi - bár a támogatóink között vannak -, és központi állami támogatást sem kapunk. A büdzsé döntő hányada cégektől származik, és nyertünk egy turisztikai jellegű pályázaton is. Egy "A" kategóriás fesztiválra mindig könnyebb összeszedni a pénzt, kialakítani az állandó szponzori kört, ami lassan már nálunk is fixálódni kezd. Egy ilyen kaliberű filmfesztivált nem lehet nullszaldóra kihozni, minden évben elő kell teremteni a szponzorokat. A filmfesztiválok sehol a világon nem rentábilisak - Berlin sem, Cannes sem. A berlini filmfesztivál esetében konkrét számokat is tudok mondani - jelentős bevételeik származnak ugyan a sajtóakkreditációból vagy a filmmarketből, ahol a forgalmazók adják-veszik a filmeket, és ahol az egyhetes belépő több száz euró, de még így is tízmilliós nagyságrendű hiányt kell pótolniuk évente.
MN: Nehéz megnyerni a külföldi vendégeket?
ESZB: Egyrészt azért járjuk a fesztiválokat, hogy filmeket nézzünk, másrészt pedig kapcsolatokat építünk, hiszen itt lehet összefutni a sztárokkal. Ha meg akarunk hívni valakit, informális csatornákat is mozgósítunk - a tavalyi fesztiválra Todd Solondz azért jött, mert a forgalmazójával jóban vagyunk. Idén eljön Maurice Jarre, Joe Dante, Zsigmond Vilmos, Andrew László.
MN: A fesztivál fődíja 10 000 euró. Mennyire átlagos ez?
ESZB: Az európai fesztiválok közt átlagosnak mondható - a díjak jellemzően 5-10 000 euró között mozognak, nagyon kevés kivétellel. A szibériai hanti-manszijszki filmfesztiválon a fődíj 150 000 dollár, de ez Oroszországnak egy olyan területe, ahol az olajmezőket gyémántbányák váltják, a meghívón magukat csak "a gyémánt földjének" nevezik, még a fődíjuk is gyémántokkal van kirakva. Hát, velük nem tudunk konkurálni.
