Kutyaélet, kutyahalál (Kevin Allen filmrendező)

szerző
Nagy Elisabeth
publikálva
1998/25. (06. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ronda egy város a walesi Swansea. Egyedül Dylan Thomas vitte innen valamire. Az ő hírnevét ismerik világszerte, de a város feledésbe merült. Közel 35 éve nem járt a környéken egy filmstáb sem. Kevin Allen tíz évet húzott le Swansea-ben. Édesapja a tengerészetnél szolgált, költöztek városról városra, míg e walesi fészekben telepedtek le. Színész lett a gyerekből, pályafutását 14 évesen kezdte. Swansea helyi színházaiban erősítette az ificsapatot, majd 18 évesen Londonban kötött ki. Punk lett belőle, zenélt egy csomó bandában, de a színház továbbra is az otthona maradt. Többek között Danny Boyle keze alatt domborított. A tévében Rowan Atkinson (Mr. Bean) mellett szerepelt, a kultikus Absolutely Fabulous és a French and Saunders című komédiákban láthattuk, és a Trainspottingban is volt egy apró szerepe. A véletlen dokumentumfilmek rendezőjévé nevelte. Kedvenc témájáról, a futballról forgatott néhány díjazott filmet.

Ronda egy város a walesi Swansea. Egyedül Dylan Thomas vitte innen valamire. Az ő hírnevét ismerik világszerte, de a város feledésbe merült. Közel 35 éve nem járt a környéken egy filmstáb sem. Kevin Allen tíz évet húzott le Swansea-ben. Édesapja a tengerészetnél szolgált, költöztek városról városra, míg e walesi fészekben telepedtek le. Színész lett a gyerekből, pályafutását 14 évesen kezdte. Swansea helyi színházaiban erősítette az ificsapatot, majd 18 évesen Londonban kötött ki. Punk lett belőle, zenélt egy csomó bandában, de a színház továbbra is az otthona maradt. Többek között Danny Boyle keze alatt domborított. A tévében Rowan Atkinson (Mr. Bean) mellett szerepelt, a kultikus Absolutely Fabulous és a French and Saunders című komédiákban láthattuk, és a Trainspottingban is volt egy apró szerepe. A véletlen dokumentumfilmek rendezőjévé nevelte. Kedvenc témájáról, a futballról forgatott néhány díjazott filmet.

Magyar Narancs: Egy színészből hogyan lesz dokumentarista?

Kevin Allen: Hét éve a BBC beindított egy videónapló-sorozatot, a legsilányabb technológiával. A huligánokról készítettem egy filmet. Kiderült, van hozzá tehetségem, tehát folytattam. Most a színészkedés és a filmkészítés közt szakadok meg. Mindent kipróbáltam.

MN: Eredetileg egy korrupt rendőr története volt a kezedben. Az elkészült film pedig egy ikerpárról szól, akik terrorizálják a közösséget.

KA: Nem akartam túlságosan belemélyedni a rendőrök életébe. A film lazán függ csak össze a Rotten to the Core című dokumentumfilmmel. Abban a rendőrségi korrupcióról regélek. Két ártatlan csávót tömeggyilkosságért tizenkét év börtönre ítélnek benne. Megtanultam egyet-mást a brit jogrendszerről. E dokumentáció veleje még érezhető a játékfilmemen, de a sztori a saját útján halad.

MN: A film eléggé túlzó képet mutat a walesi, vagyis az angol szociális valóságról. De mi az, ami tényleg túlzás, vagy amit a tényfeltárás céljából kihegyeztél?

KA: Röhejes. Valaki leesik a létrán, és a vége halál és pusztítás. De ez Skóciában megtörtént. És két ember börtönben kötött ki tizenkét évre. Megtámadtak egy jégkrémárust, majd arcul ütöttek egy embert. Rá két hétre baseballütővel, majd újabb két hét múlva puskával támadtak. A végén öt ember halt meg, amikor egy tanácsi lakásban tüzet raktak. Ez az élet. Hülyén hangzik, kiakasztó, de valóban megtörtént. Ezért nem is hadakoztam, amikor elkészítettük ezt a filmet. A dokumentáció során megismertem az önkényességet. Megismertem korrupt rendőröket. Valakinek fizetnie kell. A pokolba is, valakit le kell csukni. Nem különös eljárás ez, mindennapos esemény. Ami piszkosul zavar, hogy eddig egy rohadt rendőr nem töltött egy napot sem börtönben hatalommal való visszaélésért, soha, Britanniában még nem volt erre példa. Az angol igazságügy a legjobb akar lenni a világon, de csak egy rakás szar.

MN: Megússzák az ikrek?

KA: Nem ám. A partra sodorja őket a tenger, és azt hiszik, Marokkóban kötöttek ki. Ez lehetne a folytatás. Ebben a filmben senki sem győz. Egyedül az ikrek azok, akik megkísérlik legalább a kitörést. Az emberek belül rég meghaltak, csak az ikrek élnek az élőhalottak között. Ünneplik az életet. Nem az én feladatom bírálni, jó-e az, amit csinálnak, vagy sem. Nem akartam moralizálni, nem egy működésképtelen társadalomról akartam filmet készíteni. Az ikrek családja imádja az életet, szeretik egymást, akkor is, amikor üvöltenek egymással. Nyilvánvaló, az ikrek miért bosszulják meg őket. Ne érts félre, nem az önbíráskodásról szól a film.

MN: Úgy hallani, cenzúrázták a filmet.

KA: Baromság. Egy opportunisztikus, reakcionista újságíró hozta ezt fel a Sunday Timesban. A csávó még csak meg sem nézte a filmet. Senki nem cenzúrázta az elkészült filmet.

MN: Nem lett egy kicsit giccses ez a mozi?

KA: De. Helyenként giccses a film, a dizájn egzotikus. Készakarva ilyen, visszariadtam a véresen realista dokumentációs stílustól. A film túltesz a valóságon, nagyobb az életnél. Aztán megdöbbentem, az emberek mi mindent látnak benne. Politikát, miegymást. Pedig komédia.

MN: Nem ölöd meg a második kutyát. Meg sem tehetnéd ezt Angliában. Senki nem lenne kíváncsi egy olyan filmre. A pudli más, az nem is állat.

KA: Mennyire igaz. A mamámnak volt egy pudlija. Fifinek hívták. Inkább játékra hasonlított. Szóval meghal a pudli, aztán az egész család meggyászolja, mintha embert öltek volna. Majd az ikrek héderét gyújtják fel, és a közönség már azt hiszi, beledöglik a kutya is. Rengetegen könyörögtek, hogy meg ne öljem azt a kutyát. Ó, csak azt ne, meghal három ember, de baszd meg, a kutya túléli. Emberek, komédiáról van szó. De például Sundance-ben is jöttek hozzám megköszönni, hogy a kutya megúszta.

MN: Ismersz-e tabut?

KA: Az meg micsoda? Hm, a legrosszabb az, ha voyeurisztikusan és leereszkedve bánsz azokkal, akiknek rosszabb a sorsuk, mint a magadé. Ez számomra tabu, legalábbis a filmezésben.

MN: És ez az "ambition is critical" mit is jelent?

KA: Azt nem mi tettük oda. Ott van valóban, a tanács építette oda. Swansea teljesen meg van szállva Dylan Thomasszal. Valami évfordulóra tették oda, a szellemét idézve így. Senki nem érti igazán. Sokan észre sem veszik, hogy ott van. Szójáték, hisz Dylan Thomas Swansea-t az ambíciók temetőjének ("graveyard of ambition") nevezte. "Lovely ugly town"-nak hívta. Mi meg modern verziót készítettünk, ez lett a "pretty shitty city". Eredetileg a filmet is így akartuk hívni, de akkor valószínűleg feleannyian nem néznék meg.

Nagy Elisabeth

(Berlin)

szerző
Nagy Elisabeth
publikálva
1998/25. (06. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...