animációs film

Münó, a holdbéli manó

Film

Egy kicsit Dalí, egy kicsit Goya és egy kicsit az Avatar. Persze ezt a célközönség nem tudja, mert még csak hatévesek. De mi leesett állal nézzük, ahogy a francia alkotók olyan képi világot hoznak össze, ami az említetteket egyesíti valamiféle bájosan vegyített antik görög–egyiptomi–zsidó–fantasy mítoszvilággal. Mindezt tényleg úgy, hogy a hatévesek is csak ámulnak, mert egyszerűen oly varázslatos és kedves univerzum van eléjük rakva, melyet nem lehet nem szeretni. Egy világ, amelyet a nappal és az éjjel egyensúlya mozgat; ahol a napot és a holdat két őrző vigyázza. A frissen megválasztott nagyszájú macsó Szolár és a kissé ügyetlen, kék faunszerű Münó azonban hamar bajba kerül, amikor az ősi ellenségük ellopja a napot, hogy örök sötétségbe taszítsa a planétát. Kis hősök nagy kalandja, amelyben benne van minden a barátságról, hűségről, oda­adásról, együttműködésről és a magunkra találásról, ahogy már az a mesékben lenni szokott. Mindeközben különleges lények hosszú sora vonul fel, megannyi apró finom rezzenés és részlet, kellemes humor vezet minket végig az úton, még akkor is, ha a szokásos romantikus száltól kezdve a főgonosz két bohóckodó segítőjéig minden ismert figura előkerül. Mindez azonban nagyon is kerek, átgondolt egész.

A gyerekeket biztosan rabul ejti, a felnőttek meg nemcsak hűsölhetnek a moziban. Bár tagadhatatlanul erős az Avatar hatása a rajzokon, mégis friss és gyönyörű megoldásokat kapunk, minőségi szinkronnal. Ne habozzunk tehát, a gyerekeknek is melegük van, vigyük őket moziba.

Forgalmazza a Freeman Film

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.