Nem műbalhé volt, igazi botrány – Brian Grazer Oscar-díjas producer

szerző
Köves Gábor
publikálva
2016. márc. 03., 07:46
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Teller Ede megalázta, Warren Beatty bizalmába fogadta, a CIA főnökét kifaggatta. Sean Pennt nem ítéli el, a túl fehér Oscart igen. A 24, A Da Vinci-kód és az Egy csodálatos elme producerével beszélgettünk.

Egy kíváncsi elme című könyvében Brian Grazer, Hollywood legbefolyásosabb producere  nem az élettörténetét, hanem azoknak a beszélgetéseknek a történetét írta meg, melyek elkészítésére saját kíváncsisága sarkallta. Teller Ede, Michael Jackson, Fidel Castro, a CIA főnöke, Diana hercegnő – csak néhányan a beszélgetőpartnerek közül. A 64 éves, hajára és beszélgetéseire büszke filmkészítő 20 percet szánt ránk az életéből.

magyarnarancs.hu: A hetvenes években tulajdonképpen kifutófiúként kezdte a Warner Bros.-nál. A kézbesítésből egyetlen nagy előnye származott; találkozhatott a kor legnagyobb hollywoodi sztárjaival, akik rendszerint beengedték a küszöbön túlra is. A futárkorszakából melyik találkozás bizonyult a legmaradandóbbnak?

Brian Grazer: Hát, Warren Beattyvel találkozni elég nagy dolognak számított. A stúdió jogi osztályára kerültem, de valójában futárként használtak: a hivatalos papírokat vittem házhoz a stúdió klienseinek. Hamar rájöttem, hogyan tehetném ezeket az utakat számomra is izgalmassá. Megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni a címzettekkel, akik Hollywood legnagyobb neveinek számítottak. Egyszerűen kíváncsi voltam rájuk. Az egyik első beszélgetőpartnerem Warren Beatty volt. Pedig csak a jogi papírokat szállítottam ki neki, egy véletlennek köszönhetően azonban személyesen vele futottam össze, és jó hosszan eldiskuráltunk. Fontos találkozás volt. Warren Beatty nem csak a világ egyik legnagyobb filmsztárja volt, de íróként és rendezőként is nagyot alkotott. A Beattyvel való beszélgetés közben kezdtem kapiskálni, hogy miként szerezhetsz érvényt az elképzeléseidnek a hollywoodi kreatív világban.

Ron Howard és Brian Grazer

Ron Howard és Brian Grazer – Oscar, 2002

 

magyarnarancs.hu: Beattyt mindig is izgatta a politika. Politikáról nem beszéltek?

BG: Nem esett szó politikáról.

magyarnarancs.hu: Mi volt Beatty leghasznosabb filmes tanácsa az ifjú és kíváncsi lótifutinak?

BG: A leghasznosabb tanácsot nem tőle, hanem Hollywood akkori legnagyobb hatalmú fejesétől, Lew Wassermantól kaptam; sikerült bedumálnom magam hozzá egy beszélgetésre. Igen egyszerű dolgot mondott, de ennek a mondatnak köszönhetek majd mindent. „Fogj egy darab papírt meg egy ceruzát. Nyomd a ceruza hegyét a papírra, és kezdj el írni” – ez volt Wasserman tanácsa. Végül is, nem mondott mást, mint hogy ebben az iparban nincsenek kerülőutak, fölösleges szarakodni, a duma nem ér sokat, tessék elkezdeni írni. Ha nincs másod, csak ötleteid vannak, azokkal kell gazdálkodni. Szellemi termékeket kell előállítani. Megfogadtam a tanácsát, elkezdtem filmötleteken agyalni. Ennek a lázas, nagy agyalásnak lett az eredménye a Csobbanás, az első nagy filmsikerem: egy fiatalember, Tom Hanks, beleszeret egy sellőbe (az uszonyban végződő hableányt Daryl Hannah alakította – K. G.).

magyarnarancs.hu: Miközben bekönyörögte magát Wassermanhoz, és sok más hollywoodi hírességgel kezdeményezett beszélgetést, a Warnernél volt állásban. Nem nézték rossz szemmel a Warnernél a főnökei, hogy a jogi osztály kifutófiúja ilyen önálló életet él, és olykor a riválisokkal is cseveg?

BG: Igyekeztem eltitkolni előlük ezeket a beszélgetéseket. Bennem is felötlött, hogy talán nem örülnének a főnökeim, ha kitudódna ez a beszélgetős ambícióm, ezért igyekeztem titokban tartani. Persze, így is kitudódott a dolog, végül eljutott a fülükbe. És amikor eljutott, szépen kirúgtak.

magyarnarancs.hu: Megérte a sok „titkos” beszélgetés? Mégiscsak az állásába került.

BG: Még jó, hogy megérte! 100 százalékig. Ezt már akkor is így láttam, nem csak utólag gondolom.

Grazer, Cate Blanchett, Russel Crowe

Grazer, Cate Blanchett, Russell Crowe

 

magyarnarancs.hu: Később, immár ismert producerként profi szintre fejlesztette ezeket az ön által „gondolatébresztő beszélgetéseknek” nevezett diskurzusokat. Az Egy kíváncsi elme című könyvében említett beszélgetőpartnerek között szerepelnek CIA-főnökök, Moszad-ügynökök, az MI5 és az MI6 emberei is. Rájuk azért volt szüksége, mert épp a 24 című tévésorozatra készült (Grazer volt a sorozat producere – K.G.)?

BG: Ezeknek a beszélgetéseknek nem volt határozott céljuk, sosem valamilyen konkrét tévés vagy mozis projektet szolgáltak. Még csak nem is valami nagy titokban zajlottak. A kíváncsiságom vezetett el ezekhez az emberekhez. Tanulni akartam tőlük.

magyarnarancs.hu: Mivel kezdte a beszélgetést, amikor leült a CIA főnökével?

BG: Azzal kezdtem, hogy engem az ember információ-befogadóképessége érdekel. Mi az a mennyiség, amit egy ember még át tud látni, fel tud használni a saját gyakorlati céljai érdekében. Érdekelt, mennyi információhoz jut hozzá egy CIA-vezér. Nyilván végtelenhez, de mégis, mennyi ez a végtelen? És hogyan használják ezt a végtelen sok infót? Ezzel kezdtem.

magyarnarancs.hu: Konkrétumokra is rákérdezett?

BG: Nem, semmi konkrétumra. Elsősorban a tranzakciós memória természetéről esett szó köztünk.

Grazer, Mick Jagger

Grazer, Mick Jagger

 

magyarnarancs.hu: Vajon a CIA emberei mit gondoltak, ki ül velük szemben? Miért kérdezgeti őket egy hollywoodi alak?

BG: Fogalmam sincs, mi járhatott a fejükben. Talán az, hogy ennek a palinak van némi gógyija, hogy kíváncsi természet, hogy nem beszél mellé. Nem akarom magamat az újságírókhoz hasonlítani, mert nem vagyok újságíró, de talán az újságíráshoz áll a legközelebb, amit ilyenkor csinálok. Megpróbálom kitapogatni, hogy valójában mit is csinál, hogyan érez az az ember, aki épp szemben ül velem. Talán azt gondolták, akik az elején szóba álltak velem, hogy van valami ebben a kölyökben, még viszi valamire. De ezek csak az én tippjeim, nem tudhatom biztosra, mi járhatott a fejükben.

magyarnarancs.hu: Azért azt elég nagy biztonsággal meg tudta tippelni, hogy Teller Ede fejében mi járhatott, amikor szóba állt önnel.

BG: Teller Edét egyáltalán nem érdekeltem. Igazi technokrata volt, az emberi lények nem nagyon érdekelték, úgy biztosan nem, ahogy a legtöbb embert. Őt kizárólag a technika fejlődése érdekelte, az emberi viszonyrendszerek nem. Hatalmas koponya volt, efelől semmi kétség, de mivel a művészetek, a történetmesélés teljesen hidegen hagyta, nem volt közös témánk.

magyarnarancs.hu: Van az ilyen esetekre B terve? Arra az esetre, ha megfeneklik egy beszélgetés…

BG: A barátaim kérdezték is, hogy miért nem álltam fel, és köszöntem el, ha Teller ennyire sértőn viselkedett, én azonban sosem hagyok félbe egy beszélgetést. Ha annyira rosszul megy valami, mint a Tellerrel folytatott beszélgetés, az is lehet hasznos. Egy negatív élményből is lehet tanulni.

Grazer és Howard a Simpsons-ban

Grazer és Howard a Simpsonsban

 

magyarnarancs.hu: „Nem nézek filmeket. Az utolsó filmet ötven évvel ezelőtt láttam: a Dumbo volt.” Teller ezzel söpörte le a filmekre vonatkozó kérdését. Legalább a Dumbóról elbeszélgettek?

BG: Nem mondhatnám. Teller nagy Walt Disney-rajongó volt, bár nem sok Disney-filmet látott. Azt hiszem, az egyetlen művész, akire Teller felnézett, Walt Disney volt.

magyarnarancs.hu: Volt egy Cartel című filmterve: Sean Penn egy mexikói drogkartellen állt volna bosszút, ha leforgatják. Végül George W. Bush egykori külügyminisztere, Condoleezza Rice javaslatára elálltak a mexikói forgatástól.

BG: Igen, így van. Túl veszélyes lett volna.

magyarnarancs.hu: Penn végül csak eljutott a mexikói kartellek világába: nemrég titokban meginterjúvolta az El Chapóként ismert mexikói drogbárót, Joaquín Guzmánt. Mit gondol, Penn átlépett egy határt, amikor leült beszélgetni egy közismert bűnözővel?

BG: Nem hiszem, hogy átlépett volna egy határt. Miért lépett volna, amikor ugyanezt csinálják az újságírók is; ismert bűnözőkkel készítenek interjút. Nem akarok konkrét példákat sorolni, de egy újságíró számára ez mindennapos dolognak számít. Számomra ez a történet inkább a biztonságról, illetve annak hiányáról szól: alighanem egy ilyen interjú nem túl biztonságos. De semmilyen erkölcsi ellenérzésem nincs azzal szemben, amit Penn csinált. Nagyon érdekes dologra vállalkozott. De nem nagyon akarok erről többet mondani. A biztonság mérlegelendő kérdés ilyen esetben. Volt alkalmam több szektavezérrel is találkozni; nem hiszem, hogy teljesen biztonságban lettem volna.

Grazer, Mel Gibson

Grazer, Mel Gibson

 

magyarnarancs.hu: Kik voltak ezek a szektavezérek?

BG: Még a hetvenes évek végén találkoztam a Moonie-k egyik vezetőjével.

magyarnarancs.hu: Milyen veszélynek volt kitéve?

BG: Például, hogy a befolyásuk alá kerülök.

magyarnarancs.hu: Mivel vértezte fel magát?

BG: Nem hiszem, hogy bármilyen óvintézkedést tettem volna. Ha valaki meg akarja tudni, hogy hol laksz, hol dolgozol, így vagy úgy, de hozzá tud jutni ezekhez az információkhoz. Nem tettem sokat a saját védelmemért, sőt szinte semmit. Egyszerűen szerencsém volt.

magyarnarancs.hu: Fidel Castróval is sikerült találkoznia. Elég kínosra sikerült a találkozás.

BG: Ideges voltam, mégiscsak Castróval találkoztam. Mielőtt megszólalhattam volna, mert persze Castro nem engem fogadott egyedül, a barátom, Graydon Carter (a Vanity Fair főszerkesztője – K.G.) azzal mutatott be, hogy én csináltam a Bölcsek kövérét. Te jó ég, ez egy könnyed, vicces film – gondoltam magamban –, jobb, ha gyorsan előállok valami komolyabbal. Izgalmamban a Closet Land című filmem jutott az eszembe (a film egy rendőrállamban játszódik, Alan Rickman mint titkosrendőr Madeleine Stowe-t kényszervallatja – K.G.). Nem épp az alkalomhoz illő film, de ez csúszott ki a pillanat hevében.

magyarnarancs.hu: Elárult valamit Castro arca, amikor bemondta az egyetlen olyan filmet, amit nem kellett volna?

BG: Semmit sem tudtam leolvasni az arcáról.

false

magyarnarancs.hu: Azért a haját még Castro is nagyra értékelte.

BG: Igen, így volt, elismerőleg szóvá tette.

magyarnarancs.hu: Mint Hollywood egyik legismertebb frizurájának viselője, kit sorolna még a legmenőbb hajak elitjéhez? Jim Jarmuscht, esetleg David Lynchet?

BG: David Lynch mindenképp ide tartozik. És nem hagynám ki Christopher Walkent sem.

magyarnarancs.hu: Készített egy dokumentumfilmet a Mély torok című pornóklasszikusról. Mi vitte rá erre?

BG: A Mély toroknál nem volt ünnepeltebb film a szex világában. De nem csak a szex világában, azon túl is messze elért a híre. Még a nyugdíjasok is beültek rá. Még a nagymamám is látta. Ez volt „a” film. Mindenkinek látnia kellett. Egy trend elindítója volt.

magyarnarancs.hu: Ma mit nevezne trendindítónak?

BG: Nemrég készítettem egy tévésorozatot. Empire a címe.

magyarnarancs.hu: Mi benne a trendindító?

BG: A szereplők legnagyobb része afroamerikai. A tévécsatornák nem hittek benne, hogy egy majdnem teljesen afroamerikai szereplőgárdával ekkora sikert lehet elérni.

magyarnarancs.hu: Sok híresség kiakadt azon, hogy az idei Oscar túl fehér, hogy egyetlen afroamerikai sem volt a jelöltek között. Mi volt ez: műbalhé vagy komoly ügy?

BG: Nem műbalhé volt, hanem igazi botrány. Legalább egy afroamerikainak ott lett volna a helye a jelöltek között. E tekintetben nagyon is valós volt a botrány. Azok az emberek, akiktől a jelölések függnek, a rossz korosztályt képviselik. Az ő korosztályuk nem túl nyitott ebben a kérdésben.

szerző
Köves Gábor
publikálva
2016. márc. 03., 07:46
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Médiaháború
Nem csak Simicska ellen
Bős–Nagymaros
Győznek a szlovákok
Varázsgomba
Az LSD a gyógyászatban
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...