Magyar Narancs: Hol tart és merre szeretne haladni az intézet átalakításával?
Kiss Ilona: Legfõképp szeretnénk kilépni a ház falai közül, és minél messzebbre jutni: Szaranszkban, az egykori mordóviai lágervilág fõvárosában a Hukklét vetíteni, mellé Szilágyi Lenke fotóit kínálni, miközben Grencsó István és csapata muzsikál a tizen-huszonévesekkel zsúfolt nézõtér elõtt - az ilyen programjaink már közelítenek az "ideálképemhez". Mindehhez a moszkvai magyar kulturális központ épülete szinte csak afféle hídfõállás, ahová - bár óriási, 2500 nm-es terü-lete van - nem is fér be annyi ember, amennyivel szeretnénk tudatni, hogy "mi a magyar most". Annál inkább igyekszünk idecsalogatni az orosz véleményformáló elitet, akik aztán a magyar kultúra orosz hangjaként viszik tovább a hírünket. Maga az épület irigylésre méltó: remek XIX. századi villa Moszkva történelmi belvárosában. Újjáépítése elõtt a kisszalonjában - ez most az én irodám - még Puskin egyik nénikéje fogadta a vendégeit. A ház 1934-ben került a magyar állam örökös kezelésébe. A 60-as évekig itt mûködött a nagykövetség, 1999-tõl pedig a kulturális központ. Miközben kívülrõl csodálatosan fel van újítva, belsõ szerkezete és berendezése még magán hordoz valamiféle szovjet kultúrházi légkört - szerencsére már csak részlegesen. Pénzügyi okok miatt belül egyelõre csak félig tudtuk átépíttetni. Amikor 2003 szeptemberében ide kerültem, nagyon leegyszerûsítve két feladatot kaptam: szüntessem meg ezt a kultúrházi jelleget, és fiatalítsam a közönséget. Az ideológiailag elkötelezetlen, nyitott, fiatal korosztály megnyerése a munkám egyik legizgalmasabb része.
MN: Hogyan próbálják behozni õket a házba?
KI: Az a fõ kérdés, miként tudjuk észrevetetni és aztán divatba hozni magunkat. Végül is Magyarország divatos volt a szovjet korszakban. Mi voltunk az a majdnem Nyugat, ahová még eljuthattak. Igaz, ez a nosztalgia már csak a negyven-ötven fölötti generációban él, de valamennyire tudunk építeni. A fiatalok számára csak úgy tudjuk izgalmassá tenni magunkat, ha az orosz kultúra tekintélyes képviselõivel együtt alkotunk meg bennük egy mai Magyarország-képet. Ha csak úgy konfettiszerûen rájuk szórunk valamit, az nem biztos, hogy hatékony lesz. Más módszereket keresünk. Példa erre a Bibliotheca Hungarica könyvsorozat, ami a szó szoros értelmében centiméterekkel mérhetõ sikert ért el: eddig megjelent négy kötete révén sikerült nyolc centit megszereznünk néhány nagy könyvesbolt polcain. Ez hihetetlenül nehéz dolog: mint bárhol másutt, Moszkvában is a rikító lektûrökbõl élnek az eladók. A magyar bölcseleti irodalmat bemutató, Szilágyi Ákos által kezdeményezett sorozatunk sikere egy kiváló könyvtervezõnek és kiadónak, Szergej Mituricsnak köszönhetõ, akivel Moholy-Nagy iránti rajongása folytán ismerkedtem meg - most épp az õ kötetét készíti elõ. Vele együtt találtuk ki, mit tartalmazzon ez a sorozat: csak olyan mûvek jöhettek szóba, amelyek interferenciába léphetnek az orosz intellektuális irodalom fõáramával. Miturics afféle magyarszakértõvé lépett elõ, interjúkban, kerekasztal-beszélgeté-seken jelenik meg a magyar kultúra orosz hangjaként.
MN: Nehéz ilyen közvetítõket találni?
KI: Egyre könnyebb. Irina Prohoro-va például, a Novoje Lityeraturnoje Obozrenyije (Új Irodalmi Szemle) nevû kiváló könyvkiadó vezetõje egészen más módszerrel népszerûsíti kiadványait. Divatos marketingeszközökkel él, a múltkor egy óriási habos tortából lépett elõ harisnyanadrágban a századvég kulináris kultúrájáról szóló kötet bemutatóján. ' vezette be az orosz értelmiségi forgalomba Esterházy Kékharisnyáját, és õ fogja kiadni tavasszal a Harmonia Czlestist is. Nagyon fájlalta, hogy a Bibliotheca Hungarica sorozat nem nála jelent meg, és ezt el is pletykálta irodalmi körökben. Rém jó, hogy két jelentõs kiadó vetélkedik a magyar irodalom orosz kiadásáért. Nekem meg az a dolgom, hogy ezeket a közvetítõket megtaláljam. Közéjük tartozik Viktor Jerofejev is, akit sokan nem kedvelnek, de mindenki nézi a tévémûsorát, és ha õ ott elmondja, hogy milyen jó könyv Bodor Ádám Sinistra körzete meg Nádas Péter esszékötete, akkor annak van hatása. Sokat segít Ljudmila Ulickaja és Ljudmila Petrusevszkaja is, de mindenekelõtt Jevgenyij Popov. Most készült el a Duna Tv jóvoltából, Petrovics Eszter rendezésében egy Budapest-film, amelyben Kukorelly Endre vezeti végig Popovot a fõváros irodalmi helyein: már egy sor regionális - többmilliós nézõszámú! - tévéadó jelentkezett a film bemutatására. Mert másképp nagyon nehéz bekerülni az orosz médiába, csak ha efféle "konyhakész" termékeket viszünk. A Kultúra tévécsatorna most magyar filmhéthez kért dokumentum-, rövid- és játékfilmeket, a Kultúra rádiónak ötnapos betelefonálós vetélkedõ anyagát szállítottuk. Állandóan, mindenfelé nyitottnak kell lennünk, nem véletlen, hogy Duliskovics Bazil három oldalról nyitott pavilont tervezett nekünk a Non/fiction könyvvásárra. De a legsürgõsebb teendõnk egy új mûfordítógárda kinevelése. Van öt-hat kiváló, de idõs fordító, a mostani köteteinket egy-két fiatallal ki-egészítve õk ültették át oroszra, ám a legújabb magyar irodalom bemutatásához elengedhetetlenek azok a fiatalok, akik szemléletükben is azonosulni tudnak ezekkel a mûvekkel. Mûfordító-pályázatokat, netköltészeti versenyt hirdettünk, mûfordítói mûhelyt nyitottunk. Jevgenyij Popov szemináriumán fiatal orosz írók való-ságos orosz mûvet csináltak Parti Nagy Lajos A hét asszonya címû írásának nyersfordítása alapján, ami majd egy krasznojarszki folyóiratban fog megjelenni.
MN: Hogyan tudják észrevétetni magukat a moszkvai kulturális élet más területein?
KI: Ugyancsak közös produkciók létrehozásával. Ez egyre bejáratottabban mûködik a kortárs és az alternatív zene terén: az õszi Art-kontakt fesztiválon együtt léptek fel orosz és magyar zenészek (Grencsó, a Másfél, a Kampec Dolores és mások), és az így létrejött közös produkcióik CD-jét egy orosz kiadó, a Bad Taste jelenteti meg. Egyre több olyan szereplõ van ezen a piacon, akik már egy harmadik színtéren való megjelenéshez keresnek maguknak projektpartnereket. Ilyen a Deti Picasso, amely már a tavalyi Szigeten is játszott magyar társaival, Moszkvából pedig együtt mentek Szentpétervárra és Örményországba. A moszkvai program a legdivatosabb moszkvai klubok egyikében, a B2-ben zajlott: van egy csomó, ehhez hasonló, nagyon eleven hely itt, a Dom, a Gogol, a Kitajszkij Ljotcsik, ahol irodalom, zene, tánc, képzõmûvészet együtt, egy térben jelenik meg. Ilyen teret szeretnénk a saját épületünkben is létrehozni az átalakítás következõ lépcsõjében: remélhetõleg márciusban megnyitjuk a régi ebédlõ helyén az irodalmi kávéházat, a raktártérbe pedig zenés, táncos klubot tervezünk. Úgy tûnik, mûködik a közös mûvészeti produkcióknak az Art-kontakt esetében kipróbált formája. Szeretnénk ezt más területeken is megcsinálni, a képzõmûvészet, a fotó-, de leginkább a médiamûvészet kiváló lehetõségeket kínál.
MN: Nem ellentmondás, hogy egy ilyen óriási országban ilyen személyre szabott módszerrel dolgoznak?
KI: Tény, hogy mindez hihetetlenül sok aprómunkával jár, más céllal és alapgondolattal mûködik, mint az egyszeri, reprezentatív bemutatkozás, de igen hatékony. Van még valami, ami segíthet abban, hogy észrevétessük magunkat: ha az oroszországiakhoz képest nagyon más programokat kínálunk. Olyasmit, amit egyáltalán nem ismernek. Ilyen volt például a pannonhalmi bencés kórus fellépése. Féltünk, hogyan reagálnak majd a pravoszláv Oroszországban marginális helyzetben lévõ, katolikus hagyományhoz kötõdõ gregorián zenére, de a Vasziljev Színházban vastaps fogadta mûsorukat. Indítunk olyan programokat, amelyek a két kultúra közös elemeit hangsúlyozzák: áprilisban Budapesten nagy fémikon-kiállítás nyílik, ezzel párhuzamosan pedig a mi központunkban egy kamarakiállításon az orosz ikon és a magyar kora avantgárd kapcsolatát mutatjuk be, egyebek mellett Uitz Béla fantasztikus "ikonanalízisein" keresztül.
MN: Megcélozzák a Moszkván túli vidékeket is?
KI: A Parti Nagy-fordítás kapcsán már említettem a szibériai Krasznojarszkot. Az ottani folyóirat relatíve nagy, 18-20 ezres példányszámban jelenik meg, tehát ha úgy tetszik, Szibériában több kézbe jut el egy magyar irodalmi alkotás, mint otthon. Moszkva túltelített kulturális piacával ellentétben ezeken a távoli területeken elképesztõ mértékû intellektuális igény és fogékonyság mutatkozik. Moszkvát és Pétervárt természetesen nem adjuk fel, de külön gondot fordítunk az olyan területekre, mint például Hanti-Manszijszk, ahol nyelvrokonaink élnek. Ez egy franciaországnyi autonóm körzet, olajban gazdag, tehetõs vidék, igaz, csak másfél millió lakossal, akik viszont igen büszkék a magyar rokonságra: az itteni egyetemen százharminchárman tanulnak magyarul, míg ezen kívül egész Oroszország egyetemein összesen csak nyolcvanvalahányan. Ezért is itt nyitjuk az elsõ "Magyar Pontot" egy közkönyvtárban, magyar könyvekkel, cédékkel, szóróanyagokkal, hogy aztán ennek bázisán egy információs hálózatot alakítsunk ki, amely legalább a magyar szempontból fontos helyeket érinti. Oroszország olyan hatalmas, hogy a magyar kultúra terjesztésekor aligha lehet az áttöréshez hasonló fogalmakban gondolkozni, inkább a folyamatos jelenlét megalapozása lehet a cél. És ennek eredménye csak olyan tételekben mérhetõ, mint például az, hogy a moszkvai alternatív zenei rendezvényeink hatására már nem egy, hanem két különvonatnyi fiatal utazik a következõ Sziget Fesztiválra, vagy hogy hamarosan nem nyolc, hanem tíz centink lesz a könyvesboltokban.
MN: Eddig csak a kultúráról volt szó, de az intézmény nevében ott a tudomány is.
KI: Moszkvában a magyar tudományos kutatásnak nincs olyan hagyománya, mint mondjuk Bécsben vagy Rómában, az ottani Collegium Hungaricumok jóvoltából. Számos Klebelsberg-ösztöndíjast fogadunk, akik alapvetõ kutatásokat végeznek a magyar-orosz/szovjet kapcsolatok történetérõl; kezdeményezésünkre épp most terjesztették ki a megpályázható témák körét a közelmúlt és a jelenkor kulturális kapcsolataira. Most kezdenek beérni a moszkvai levéltári kutatások elsõ eredményei: központunk egyszemélyes "levéltári intézete", Varga Éva most rendezi sajtó alá a Szovjetunióba került második világháborús magyar hadifoglyokról szóló dokumentumgyûjteményt, amelyhez egy-egy fotókiállítás is kapcsolódik majd Moszkvában és Budapesten, a háború végének 60. évfordulójához idõzítve, de az 1956-os forradalom 50. évfordulójához kapcsolódva is számos, eddig feltáratlan terület kutatását tervezzük. A közös múlt feldolgozása a tudományos programunk vezérfonala. "Közép-Európa gazdaságában, az átalakulás gyötrelmeiben Oroszország sokkal inkább magára ismerhet, mint a Nyugat világmegváltónak hirdetett receptjeiben; ezért is lett hirtelen olyan fontos Magyarország az orosz értelmiségnek" - jelentette ki nemrég egy konferencián egy orosz akadémikus-közgazdász. Ez a szemléleti váltás már érzékelhetõ a szellemi élet más területein, ami arra utal, hogy most van igazán esély a tartalmas kulturális kommunikáció elindítására is.
Szõnyei Tamás
Magyar évad 2005 - ízelítõ
Februártól novemberig zajlik Oroszországban a magyar kultúra minden korábbinál nagyobb szabású bemutatkozása azzal a távlati céllal, "hogy a mûvészet értékeivel megalapozzuk a más területeken való késõbbi együttmûködést, és a megváltozott körülmények között vissza-állítsuk a politikai okok miatt sokáig háttérbe szorult orosz-magyar kapcsolatok rangját". A klasszikus kulturális örökség és a kortárs mûvészeti áramlatok bemutatása mellett külön hangsúlyt kap a programok között a hagyományos történeti-kultúrtörténeti mûvészetfelfogást kitágító civil életmód és magántörténelem is. A magyar kultúrát a keleties és a nyugatias elemek és szemléletek ötvözeteként, a magyar társadalmat az Európai Unió egyik új tagállamaként bemutató rendezvénysorozat Moszkvára és Szentpétervárra összpontosít, de az ország más területeire is jutnak programok. Az évad a moszkvai Isztoricseszkij Muzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum közös kiállításával (Magyar királyság két császárság között - Orosz-magyar állami és kulturális kapcsolatok a XIX. században) és a hozzá kapcsolódó Habsburg-Romanov történész-kerekasztallal nyílik. Bécs és Budapest a historizmus és az avantgárd között címmel az Ermitázs Zichy Mihály-anyagával kiegészítve mutatják be a nálunk is látott kiállítást. Eszenyi Enikõ elsõ külföldiként a Tagankában rendez, a Gyõri Balett a Purimot, Pintér Béla Társulata a Parasztoperát viszi el, hangversenyt ad többek között Sebestyén Márta és a Muzsikás, Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Mirrorworld Quartet.
A magyar kulturális évad eseménysorát a Hungarofest Kht. és moszkvai partnere, a Festa Producerközpont szervezi, fõkurátor: Szvák Gyula.
