Film

Tessék mosolyogni!

  • Szabó Ádám
  • 2014. június 8.

Film

"Mi vagyunk az anyák, mi vagyunk az anyák, mi vagyunk Grúzia új anyái!" - szavalja mosolyba erőltetett arccal, tinglitangli zenére riszálva egy tucat jobb sorsra érdemes asszony és lány. Új társadalmat építenek az országban, ehhez pedig új értékek dukálnak - és ki lehetne a megújuló Grúzia jelképe, ha nem egy karakán édesanya, aki nemcsak főz-mos-takarít, de a képernyőn is jól mutat.

A lakosság megnevelése pedig nem történhet a média közbenjárása nélkül; ortodox műsorok, támogatott értékek, népnevelés - talán nekünk is ismerősek.

De a kérdés természetesen nem az, hogy ki lesz a győztes, inkább az, hogy mennyi időbe telik, míg a jelöltek mind megtörnek, és műsorkompatibilissé formálódnak. A verseny persze - és innen már szabadon tágíthatjuk a kört országra-világra - nem több egyszerű hazugságnál. Az indulók mégis küzdenek becsülettel, akad közöttük protekciós majdnemanya, mama által támogatott anyuka, kurvának kikiáltott lázadó és konzervatív szomszédnéni-típus is; a népi szépségverseny, legyen bármennyire ízléstelen, mindegyiküknek az utolsó szalmaszálat jelenti. Ezt pedig ki is használják a műsor készítői: szisztematikusan hajtják igába valamennyi versenyzőt.

A moralizálás csak a játékidő végére uralkodik el az addig meglepően visszafogott filmen - akkor viszont tömegével borul ránk a giccs és a mocsok. A médiakritikát sem ússzuk meg; a sokáig kordában tartott drámázás, gúny és fekete humor dupla dózisban érkezik a záró akkordban - de valljuk be, hiányolnánk is, ha a döntő pillanatban nem hangzana el a show must go on!

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk