Trafó: "Ízlelgetjük a házat" (Szabó György, a Trafó Kortárs Művészetek Háza igazgatója)

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
1999/1. (01. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A büfé rogyadozó, fekete faasztalai meg az étterem falán tablókra kasírozott "fiatal művészek" - Antal ImreÝWahorn András - régi tag-sági igazolványai jelképezik az egykori Fiatal Művészek Klubja és a Trafó jogfolytonosságát. Az asztalok napjai meg vannak számlálva - az ősszel nyílt Trafó időszámítása most kezdődik csak igazán.

A büfé rogyadozó, fekete faasztalai meg az étterem falán tablókra kasírozott "fiatal művészek" - Antal ImreÝWahorn András - régi tag-sági igazolványai jelképezik az egykori Fiatal Művészek Klubja és a Trafó jogfolytonosságát. Az asztalok napjai meg vannak számlálva - az ősszel nyílt Trafó időszámítása most kezdődik csak igazán.

Szabó György: Bár rondák és szét akarnak esni, meg kell mondjam, én roppantul szeretem ezeket az asztalokat, de már csak egy hónapjuk van hátra: valami arculatot próbálunk itt kialakítani. Ez ugyanakkor felveti a kérdést, amit jó páran kritikaként fogalmaznak meg, miszerint "túlontúl meg van csinálva ez a hely". Sokan hozzászoktak az FMK lepattant világához, még mindig azt a romantikát keresik. De azért úgy látom, kezdik megszokni ezt is.

MaNcs: Mi maradt az asztalokon túl az FMK-ból: mi van például a klub életének dokumentumaival?

SZGY: Megvannak, őrizzük őket, bár kevés a helyünk. Õszintén szólva elég tanácstalan vagyok velük kapcsolatban, és még nem is volt időm ezzel foglalkozni, de biztos, hogy föl kellene dolgozni az archívumot: ez is egy kulturális örökség. És nemcsak papírok - kartonok, plakátok - vannak. Nemrég fölhívott Fitz Péter, a Kiscelli Múzeum igazgatója, hogy nekik már útban vannak az FMK régi kiállításaiból visszamaradt és ott tárolt anyagok, csináljunk velük valamit. Furcsa helyzet ez, mert mint kiderült, az FMK-nak nem volt hivatalosan gyűjtési joga; az egy külön jog, hiszen az összejött anyag egy idő után gyűjteménnyé válik, szabályok vonatkoznak rá, kezdeni kell vele valamit. Egy középméretű kiállításra elegendő anyag ez, szakértők szerint egyébként elég gyengécske kollekció, de akad benne világhírű művész munkája is, egy Christo például.

MaNcs: Mi van az FMK levelezésével?

SZGY: Rendezetlenül, de úgy-ahogy megvannak.

MaNcs: És mi maradt az FMK szellemiségéből?

SZGY: Azt gondolom, elég sok. Sokan megkérdőjelezik, de mi vállaltan összművészeti intézmény próbálunk maradni, ahol mindenféle műfaj megjelenhet. Baromira megnehezíti a dolgot, hogy míg akkor ott a politikai környezetből adódott az összezártság, itt most mi szeretnénk, hogy egymásra találjanak az emberek. Mégis azt látjuk, hogy szinte mindenki csak a saját dolgaira kíváncsi.

MaNcs: Ahhoz képest, amit megálmodtál, elterveztél, mi az, ami az első két és fél hónap után megvalósult, és mi az, amiből semmi nem lett?

SZGY: Most kezdünk szembesülni azzal, hogy ez az épület mit tud. Nagyon pontosan meg akartuk tervezni, hogy mi legyen majd benne, és ugyan közben folyton azt éreztük, hogy visszafogjuk magunkat, most mégis úgy tűnik, még ez is túl sok volt. Ízlelgetjük a házat, az egyes terek funkcióit, mi hogyan működhetne legjobban. Naivitás volt az is, hogy azt képzeltük, spontánul beindul az épület. Attól, hogy elkészült, és elkezdtünk programokat "gyártani" bele, nem változik meg az egésznek a háttere. Vannak kiállítások, színházi előadások, de azt tapasztaljuk, hogy nagyon nehéz egymással összehozni a különböző műfajokat. Az előadások számának optimális belövését pedig az a szokás nehezíti, hogy nálunk a sajtóban előzetes ismertetések helyett inkább kritikák jelennek meg, gyakran olyan későn, hogy addigra már nincs műsoron a produkció. Érezzük azt is, hogy eleinte túl színháziasra vettük a műsort, kevés volt a zene; nyitnuk kell a zene felé, ezen keresztül jobban ide tudjuk vonzani az embereket. A színházzal, a tánccal és a képzőművészettel foglalkozó munkatárs mellett szükség lenne egy zenei szervezőre és nekem egy általános helyettesre is, de ez a költségvetési korlát miatt nehéz lesz; kisebb munkatársi létszámra gondoltam, de látom, hogy kevesen vagyunk. Amikor a Trafót tervezgettük, azt láttuk, hogy eléggé beszűkült a kortárs zenei paletta, a magyar termésben nagyon nehéz igazán ide illő dolgokat találni, ezért kevésbé gondolkodtunk ebben, de kísérleteznünk kell.

MaNcs: Mi az, ami igazán ide illő?

SZGY: Ezt nem szeretném eleve meghatározni. Minden egyes produkciót vagy művészt, ami és aki ide bejelentkezik, megnézünk, és egyedileg döntjük el, bevállaljuk vagy sem. Olyan profil felé próbálunk orientálódni, ami egyrészt a "kortárs" fogalmához köthető, másrészt audio és vizuális módon egyaránt megfogja az embert.

MaNcs: Nem erőltetett dolog megpróbálni összehozni a különféle műfajokat? Nem lenne elég jó programokat szervezni, és ha ezek netán nem csak időben állnak közel egymáshoz, akkor az külön plusz?

SZGY: Pontosan ez történik. Nem akarunk erőltetni semmit.

MaNcs: Nem fog ránehezedni a Trafóra a te táncszínház iránti elkötelezettséged?

SZGY: Nem. Nézd meg a decemberi vagy a januári műsort. Három táncszínház szerepel benne, decemberben a Szegedi Kortárs Balett, januárban a Companie Josef Nadj és a Sofa Trio. A többi, az színház, koncert, kiállítás vagy film. A tánc sokáig elnyomott műfaj volt nálunk, viszont vannak értékei, és hiba lenne megpróbálni visszagyömöszölni a régi helyzetbe, miközben mindenütt a világon sokkal erősebb pozícióban van, mint Magyarországon. Tény, és nem igazán értem, de el tudom fogadni, hogy elég erős táncellenesség van itt a levegőben, ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy nem is lehetne csak a táncra építeni, mert megvan ugyan a közönsége, de azért nem akkora.

MaNcs: Elvonatkoztatva a programoktól: magában az épületben mi valósult meg az elképzeléseitekből, és mi nem?

SZGY: Sajnos mindössze egy próbaterem van, pedig hármat terveztünk. A Liliom utcai parkoló helyére elképzelt épületrészben még lett volna hely próbatermekre, az viszont nem épült meg: esztétikai okból nem fogadták el a tervnek azt a részét, és a beruházási folyamat feszített tempójába már nem fért bele az áttervezés. Ez nemcsak a kimaradt próbatermek miatt nagyon rossz, hanem azért is, mert így rendkívül szűkek lettek a közlekedőterek. Kiderült, ha sokan jönnek, a főbejárat bedugul, kevés WC van, szűkös a raktár, kicsi a ruhatár - ezeken mind javítani kéne. Ja, és a telefon is kevés: képtelenek voltunk elérni a Matávnál, hogy kártyás és érmés nyilvános telefont is telepítsenek, azt mondták, nem lehet mind a kettőt, nincs elég nagy forgalom. Rettenetesen összevesztünk. Nem épültek vendégszobák sem, és kevés hely jutott irodákra is. Az az igazság, hogy más tervrajzon látni valamit, mint a valóságban.

MaNcs: Ez önkritika?

SZGY: Részben. De gondold el, egy színházi átépítésnél meglévő funkciók felújítása történik, a trafóház egy régi épület, ami teljesen új funkciót kapott, és ezt azért még nálam több tapasztalattal sem lett volna egyszerű hibátlanul megcsinálni. Ráadásul adott összegből kellett kijönni, az volt a kérdés, lesz vagy nem lesz. Hajtott az is, hogy folyamatosságot kellett produkálni az Andrássy úton bezárt FMK-val, nem csúszhatott túl hosszúra az átmenet, és a cél érdekében bele kellett menni kompromisszumokba. Legfeljebb abban reménykedhetünk, hogy ha egyszer felépül a másik épületrész, akkor mindezeken javíthatunk. Számomra az is a tanulsága ennek a beruházásnak, hogy sokkal erőszakosabbnak kell lenni. Nettó értékben 220 millió forint lett az épületre költve, viszont majdnem 70 millió forintot elvontak tőlünk, pontosabban ennyit nem használtunk fel a Fővárosi Közgyűlés által megszavazott összegből. Azt reméltük, hogy az így felszabaduló pénzt utólag fel tudjuk használni, de erre nem volt lehetőség. Nagyon jelentős összeg ez. Ha jobban lőjük be a költségkeretet, néhány dolgot biztos másképp csináltunk volna, és biztos kevesebb kivitelezési hibával szembesülünk utólag, mint így.

MaNcs: A fel nem használt milliókkal viszont nyilván nagy piros pontot szereztetek a Fővárosi Önkormányzatnál, a Trafó fenntartójánál, aminek esetleg a jövőben láthatjátok hasznát.

SZGY: Én nem kívántam ezt a piros pontot. Talán nem elég tapasztalattal, de harcoltam ezért a pénzért, de ugyanakkor azt érzem, hogy enélkül sem lett alapvetően rossz, ami végül megvalósult.

MaNcs: Amikor még az FMK vezetőjeként a leendő Trafóról nyilatkoztál (MaNcs, 1996. október 31.), azt mondtad, az FMK 7,2 millió forintos évi költségvetéséhez képest a Trafónak 60 millióra lenne szüksége. Mennyit kaptok 1999-ben?

SZGY: 66-68 milliós támogatásért küzdök, ennyi szükséges ahhoz, hogy azt tudjuk nyújtani, ami a Trafó célja és értelme lenne. A kulturális ügyosztály részéről nagyon pozitív hozzáállást érzékelek, más területek képviselőit kell meggyőzni arról, hogy milyen fontos dolgot próbálunk itt megvalósítani. Jelen pillanatban úgy tudom, kábé 40 milliót kapnánk (a fővárosi költségvetésről hónapok múlva dönt a közgyűlés - a szerk.). Olyan rendszert kezdünk kialakítani, aminek Magyarországon nincs gyakorlata. A legfontosabb, hogy a lehető legjobb feltételeket kínálva komolyan kell venni a produkciókat, és segíteni egy új szellemű művészgeneráció színre lépését. A nagyteremben egy komoly produkciós rendszer kiépítése a feladatunk, miközben a pinceklubban spontán világot kell teremtenünk. Ha ez sikerül, én elégedett leszek. És még valami: 1999-ben, 2000-ben, 2001-ben Nyugat-Európában komoly pénzeket mozgósítva nyitnának a közép-kelet-európai kultúra felé, de azt látjuk, hogy erre az igényre nincs még felkészülve az a magyar kulturális közeg, amelyben mi működünk. Olyan rendezvények választottak minket magyar produkciókat szállító partnerüknek, mint a brüsszeli Europalia, a Frankfurti Könyvvásár vagy a párizsi Teoréma, és megkerestek Angliából és New Yorkból is, de meg kell mondjam, a jelenlegi körülmények között kevés produkcióban van benne, hogy el tud jutni arra a szintre, amit ott szükséges, és rendkívül rövid az idő a felkészülésre. Ez nagyon frusztrálja az embert.

MaNcs: A fővárostól kapott költségvetést kiegészíti majd minisztériumi pénz is?

SZGY: Igen, bár még nem kötöttük meg az 1999-re szóló programfinanszírozási szerződést a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával. Pedig a tervezés szempontjából már most tudnunk kéne, mire számíthatunk egy év múlva, mert 2000. február-márciusáig gyakorlatilag le van kötve a Trafó programja.

Szőnyei Tamás

Eddig

Bozsik Yvette Társulat (táncszínház, magyar-svájci koprodukció); DimenzióUgrás (brit-magyar multimédia); Sasha Waltz (német táncszínház); HungaroCarrot (zene, nemzetközi); Hayley Newman (brit performance); Holy Body Tattoo és Pierre-Paul Savoie (kanadai tánc); Internetto és Tudósok; Lajkó Félix; Xantus János, Mozgó Ház; Magritte és korabeli szürrealisták (fotó); Hollandia (zene, tánc, duma); Mándy Ildikó-M. Tóth Géza (tánc); Szegedi Kortárs Balett; Digitális pillantás (kiállítás); Szemző Tibor és a Gordiusi Comó; Budapesti Független Film és Video Szemle; Nappali Ház-est; Compagnie Josef Nadj (tánc); Közeledések (szimpózium az összművészeti alkotásokról); Koreográfus műhely; Alkotók klubja.

Ezután

Negyedik Dimenzió Fény (kiállítás: jan. 8-27.); Gekkócirkusz (Bahia-klub, zene, film: jan. 8.); Manba Numba One (angol nyelvű magyar bandák: jan. 9.); Archie Shepp (jazz: jan. 16.); Sofa Trio (táncszínház: jan. 21-23.); NVA Organisation (Test Dept-féle színház: jan. 29-30.); február: Vajdai Vilmos, Táp Színház, Cie Thor (belga tánc), Hypervisual (hologram, lézer kiállítás); BritENERGIA-sorozat, tánc: V-TOL Dance Company (február), Random Company (március), Nigel Charnok (április); március: Frenák Pál (tánc), VHK, Lovasi András; április: Builders Association (amerikai videoszínház).

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
1999/1. (01. 07.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Demokratikus ellenzék
A 2014-es összefogás kudarca és tanulságai
Kényszermegoldás
Nyári kórházi kapacitásátadás
Vígszínház az egész világ
Marton László életműinterjúja
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...