magyarnarancs.hu: Panaszolta, amikor megbeszéltük az interjút, hogy drámaíró létére abból él, hogy animációs filmek állatszereplőinek kölcsönzi a hangját. Ennyire rossz a helyzet?
Wallace Shawn: Mindig is ennyire rossz volt, ebben nincs semmi újdonság. Rég hajléktalan lennék, ha az írásból akarnék megélni. Drámákkal nem lehet keresni. Kezdetben a barátaim jóindulatán és pénzén éltem. Aztán valaki ajánlott egy szerepet. Így lettem megélhetési színész. Egy véletlen által. Manapság két ügynököm van. Az egyik az egész testemet képviseli – őt nem nagyon bombázzák ajánlatokkal. A másik, egy nagyon menő iparági tényező, a hangomat képviseli – hozzá állandóan érkeznek a felkérések. Mint hangember, az abszolút hollywoodi elitbe tartozom. A rajzfilmek kapkodnak a hangom után. De az arcom és a testem nem nagyon kell senkinek.
| ||
magyarnarancs.hu: Hogy lett önből Rex, a Toy Story neurotikus játék dinoszaurusza?
WS: Van egy egyszemélyes darabom, Fever a címe – belőle tartottam felolvasást San Franciscóban. Az előadás után, ahogy az már lenni szokott, körém gyűlt mindenféle ember, tudja, ilyenkor mindenki a frissen látott darabról akar értekezni. Egyszer csak előlépett egy meglehetősen rejtélyes fickó, kezében egy műanyag dinoszauruszbábuval. Átnyújtotta nekem, és közölte, hogy szeretné, ha a filmjében én játszanám ezt a műanyag dínót. Tudja, egy színész életében elég gyakori, hogy lépten-nyomon, reptéren vagy más helyeken, megszólítják ismeretlenek az embert, hogy hé, figyelj, van egy briliáns filmtervem, azt akarom, hogy te játssz benne. Aztán az egészből persze nem lesz semmi. Idővel már fel se veszed az ilyet, megtanulod elengedni a füled mellett. Ha mindezek tetejében egy műanyag dinoszaurusszal környékeznek meg, az, gondolom, megérti, még az átlagosnál is nagyobb kételyeket kelt a projekt jövőjét illetően. Ám történetesen a dinoszaurusz John Lassaterben, a Pixar főemberében végződött. A történet is jól végződött: én lettem Rex, a dinoszaurusz. Azóta kénytelenek beérni velem. Amíg élek és nem ment el még teljesen az eszem, szándékomban áll Rexnek hangot adni.
magyarnarancs.hu: Rexből megélni jó, de gondolom, a drámaírásból még jobb lenne. Édesapja – William Shawn – hosszú időn át a New York-i irodalmi élet meghatározó alakja volt: évtizedeken át szerkesztette a The New Yorkert (befolyására jellemző, hogy J. D. Salinger neki ajánlotta a Franny és Zooey-t – K.G.). Ha valaki, ő nyilván tudta, ki lehet-e fizetni az irodalomból a számlákat. Nem figyelmeztette, hogy fiam, jobb lenne valami másba fogni?
WS: Épp ellenkezőleg. Apám maga is író akart lenni, ezért lelkesen fogadta, hogy én is annak készülök. Azt tanácsolta, hogy óvakodjak a jó állásoktól, mert meglátom, azok csak eltávolítanak az írástól. Vele is így történt: megmaradt szerkesztőnek. Egyébként sikerült is maradéktalanul megfogadnom az atyai jó tanácsot: voltam fénymásoló, szállítmányozó a New York-i ruhás negyedben, de főleg pénzkölcsönkérő voltam. Aztán meg színész.
magyarnarancs.hu: Az egyik első jelenésére Woody Allen Manhattanjében került sor. Emlékezetes jelenet: Diane Keaton hirtelen felbukkanó exférjét játssza, aki – nem látjuk, de mondják – nagy hatással volt Keatonra szexuálisan. Hogy kapta meg a szexuálisan felszabadító exférj szerepét?
| ||
WS: Woody egyik szereplőválogató embere eljött az egyik színpadi fellépésemre. Filmben nem nagyon láthattak, mert korábban csak egy avantgárdnak mondott valamiben szerepeltem. Sem én, sem más nem gondolt színésznek. Szóval, Woody embere látott és behívott. Azt hiszem, amin ezután átestem, azt Woodynál meghallgatásnak hívják. Hello – mondta ő. Hello – mondtam én. Itt lesz New Yorkban a nyáron? – kérdezte ő. Itt leszek New Yorkban a nyáron – feleltem én. És ennyi volt. Azóta több filmjében is szerepeltem. Nagyon megkedveltem és azt hiszem, valami hasonlót érezhet ő is az irányomban, de mivel rendkívül visszahúzódó természet, biztosat nem tudok ez ügyben mondani. Nem járunk össze szórakozni.
magyarnarancs.hu: A Manhattan után nem sokkal befutott, ha nem is hollywoodi fogalmak szerint, de a művészfilmes közönség köreiben biztosan. André Gregoryval elkészítette a Vacsorám Andréval című filmet, amiben két színházi ember – egy színész-drámaíró (ön) és egy rendező (Gregory) – beszélget közel két órán át egy éttermi asztalnál vacsora közben. Elég szörnyen hangzik, de nagyon bejött: ma már klasszikusként emlegetik. Hogyan sikerült megfűzniük a nagy hírű francia rendezőt, Louis Malle-t, hogy rendezze meg a filmjüket?
WS: Ma már elképzelhetetlen lenne, hogy épeszű emberek befektessenek egy olyan filmbe, amiben nem történik más, mint hogy két ember beszélget. Malle akkoriban kábé olyan híresnek számított az európai művészfilmesek között, mint ma például Lars von Trier. Mégis, mennyi esélye lenne két ismeretlennek, ha Lars von Trierrel akarnák megrendeztetni a forgatókönyvüket? Beszéljen le róla, ha ilyesmivel próbálkoznék! De akkor és ott velünk megtörtént a csoda. Nem csak Malle, de 500 ezer dollár is összejött. Még a német tévé is befektetett. Azt gondolhatták, hogy ha Malle rendezi, az csakis valami minőségi dolog lehet. Louis Malle-lal egyébként egy New York-i xerox fénymásolóboltban találkoztam először. Aztán kaptam egy kis szerepet tőle az Atlantic City című filmjében.
| ||
magyarnarancs.hu: Volt is egy jelenete Susan Sarandonnal és Burt Lancasterrel…
WS: Kicsi jelenet volt, arra semmiképpen sem elég, hogy közelebbről is megismerjem Burt Lancastert, akire egyébként úgy néztem fel, mint egy istenre. A régi idők nagy hollywoodi sztárjai közé tartozott, de valahogy mindig kilógott a sorból. Susan Sarandonnal valamivel több időt töltöttem, mert a forgatás során épp a rendezővel, vagyis Louis Malle-lal járt. Őt volt alkalmam jobban megismerni.
magyarnarancs.hu: A Vacsorám Andrévalra sokan felfigyeltek: a legendás humorista, Andy Kaufman (róla szól Milos Forman Ember a Holdon című filmje – K.G.) a paródiáját is elkészítette: ebben nem két entellektüel beszélget, hanem Kaufman egy pankrátorral.
WS: Sokra ma már nem emlékszem belőle, de kellett, hogy lássam, mert Kaufmannal együtt szerepeltem a Taxi című tévésorozatban. Tele volt a sorozat tehetségesebbnél tehetségesebb színészekkel; Andy Kaufman is közéjük tartozott.
| ||
magyarnarancs.hu: Sokan úgy emlékeznek önre, mint A herceg menyasszonya című mesefilm szicíliai algonoszára, a rettenthetetlen Vizzinire. Mintha magára írták volna.
WS: Pedig egyáltalán nem rám írták. A rendező, Rob Reiner eredetileg Danny DeVitót akarta a szerepre. Amikor Danny DeVito nemet mondott, akkor Richard Dreyfusst akarta. Amikor Richard Dreyfuss is nemet mondott, akkor jöttem én. De lehet, hogy sokkal később. A színészeknek nem szokták megmondani, hányadikok a listán, elsők vagy tizedikek-e a sorban, de nekem valamelyik ügynökségi ember megsúgta, hogy Dreyfuss és DeVito után jöttem. Persze lehet, hogy sokkal többen voltak, és én csak a tizedik voltam, ki tudja. Arra mindenesetre elég volt ez a füles, hogy folyton az járjon a fejemben, hogy DeVito hogyan csinálná – vele, ahogy Kaufmannal is, a Taxi című sorozatban dolgoztam együtt, ismertem a stílusát, a technikáját. Jól ráparáztam DeVitóra, úgyhogy pozitívumként legfeljebb annyit mondhatok a forgatásról, hogy igencsak festői környezetben, pazar angliai vidékeken dolgozhattam. Igen, a táj szép volt.
| ||
magyarnarancs.hu: A kilencvenes évek elején újra összeállt a Vacsorám Andréval csapata: ön, André Gregory és Louis Malle, de ezúttal Csehovot és David Mametet is bevették a brancsba. A Ványa a 42. utcában egy Ványa bácsi-előadás próbafolyamatának a játékfilmes változata: Jelenát Julianne Moore alakítja, egyike volt ez a színésznő első komolyabb filmszerepeinek. Hogyan találtak rá?
WS: Julianne itt játszott New Yorkban, egy Caryl Churchill-darabban, a Public Theatre-ben. Szóltak nekünk, hogy van itt egy színésznő, mindenképp nézzük meg, mert fenomenális. André és én felkerekedtünk és megnéztük magunknak. Az előadás után hátramentünk a backstage-be, és ha nem csal az emlékezetem, de lehet, hogy csal, már akkor és ott, az első találkozásunkkor előálltunk a Ványával.
| ||
magyarnarnacs.hu: A Ványa a 42. utcábant még Louis Malle rendezte, de nem sokkal később meghalt. Amikor Ibsentől a Solness építőmestert filmesítették meg, a rendezést Jonathan Demme vállalta el. Demme megjárta Hollywoodot – könnyen bele tudott illeszkedni az önök összeszokott, művészileg független csapatába?
WS: Ha Louis Malle élne, vele csináltuk volna meg Ibsent is. De mivel nem él, nem állt módunkban felkérni. A barátunk volt, alighanem elvállalta volna. Csak hát meghalt, ez volt a gond. Jonathant szerintem nem hogy hátráltatta volna Louis Malle szelleme, hanem épp ellenkezőleg, felvillanyozta a rendezésben. Nagy kedvvel folytatta, amit Louis elkezdett. Igen, Jonathan megjárta Hollywoodot, de a lelke mélyén mindig is hippi maradt. Nézze csak meg a dokumentumfilmjeit! Nagyon is otthon érezte magát a mi világunkban. Abban a világban, ahol a költségvetés mindig kicsi, a rendelkezésre álló idő pedig rövid.
magyarnarancs.hu: Állathang vagy színdarab következik legközelebb?
WS: Van egy új darabom, ez év novemberében fogja bemutatni a londoni National Theater. Talán szerepelek is benne, talán nem, a szereposztást mindenesetre én készítem. És úgy hallom, lesz Toy Story 4 is. Rex ismét hallatni fogja a hangát. Ja, igen, és néha felbukkanok a Férjem védelmében című tévésorozatban is. Egy alvilági alakot játszom, egy drogdílernek dolgozom. Én vagyok a személyi ügyvédje és általános segítője. A fenyegetésbizniszben utazom. Fel sem emelem a hangomat, barátságosan szólok az emberekhez, de ha megjelenek, tudják, hogy nagy bajban vannak. Ha mégsem, hát elmondom nekik, persze csak derűsen és barátságosan, hogy tudom, hány gyerekük van, s azt is tudom, hol lehet a gyerekeket megtalálni. Nagyon rossz ember vagyok.
| ||
magyarnarancs.hu: Londonban egyszer már meggyűlt a baja a hatóságokkal, pedig nem tett semmi rosszat, csak az új darabját mutatták be.
WS: Nem a West Enden, hanem egy államilag dotált színházban mutatták be a darabomat, melynek híre – egyesek pornográfnak találták – a Lordok Házáig is eljutott. Tudtommal ritkán vitatnak meg színdarabot a Lordok Házában, de az enyémmel kivételt tettek. Arra jutottak, hogy az adófizetők pénzéből ne mutassanak be pornót. Mókás vita volt, képzelheti. Egy Mrs. Whitehouse nevű erkölcscsősz volt az ügy elindítója; a drága asszony nem szívlelhette a színházi obszcenitást, ő legalábbis obszcenitásnak nevezte, amit az A Thought in Three Parts című darabomban ő vagy az egyik fogdmegje látott. Mrs. Whitehouse gyakorlatilag feljelentett minket a hatóságoknál. Végül, dacára Mrs. Whitehouse minden igyekezetének, nem került bíróság elé a dolog. De a fenyegetés elég valódi volt. Volt egy pillanat, amikor el is kedvetlenedtem ettől az egyébként nagyon is komikus felhajtástól.
magyarnarancs.hu: Szegény asszonyt mi borította ki?
WS: Meg kell hagyni, számos színész pucéran jelent meg a színpadon. Mi több, a pucér színészek úgy tettek, mintha szexelnének.
