étel, hordó

Rab Ráby – Szentendre

szerző
ételhordó
publikálva
2018/3. (01. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ha jól emlékszünk, fe Lugossy Lászlót mutatták be „híres kínai váteszként és Rab Ráby-kutatóként” a Bizottság együttes egyik koncertjén, az 1980-as évek elején, de arról sajnos nem esett szó, hogy az énekes-képzőművész kutatásának tárgya a nevezett történelmi személy, vagy az akkoriban megnyílt, középmenőnek számító szentendrei vendéglő volt-e. Egyvalamiben lehettünk biztosak: Jókai Mór közbenjárása nélkül aligha neveztek volna el éttermet a 18. század második felében élt Ráby Mátyásról, akit a Nagy Mesemondó fellépéséig (1879-ben jelent meg a Rab Ráby) szélhámosként őrzött a szentendrei emlékezet.

A nyitás óta eltelt több mint 35 év, és úgy tűnik, hogy a Rab Ráby étterem jelentős nevezetességgé nőtte ki magát Szentendre belvárosában (Kucsera Ferenc u. 1/A). Honlapjukon arról olvashatunk, hogy „Magyarországra érkező magas rangú politikai vezetők és feleségük is el szoktak látogatni” ide, meg arról, hogy „az étterem magyaros ízeit Teri néni receptjei alapján készítik a szakácsok még most is, amit a tulajdonos őriz a páncélszekrényben”.

Szombaton, kora délután épphogy van egy asztal a kicsinek egyáltalán nem mondható teremben. Noha elég sokat kell várnunk, hogy leadjuk a rendelést, nem unatkozunk. A helyiséget annyi régiséggel dekorálták ki, hogy reggelre se végeznénk az összes tárgy szemrevételezésével. Van itt minden: a busó maszktól kezdve a vasúti lámpán és páncélruhán át a fonográfig és mindenféle népi hangszerekig. Akár egy múzeumot összeállíthatnának belőlük, de akkor hová ültetnék a vendégeket?

Az már kevésbé jó, hogy az étlapon is a múltat látjuk megelevenedni, mintha nem is telt volna el az a 35–40 év. A Jókai-bableves füstölt csülökkel (845 Ft/csésze) főzeléknek is beillik. 1985-ben a siker záloga lehetett – a mennyiségnek és a normális húsnak köszönhetően –, most inkább csak elnehezít. Biztosan igazi csoda volt évtizedekkel ezelőtt az ún. 2 személyes Rab Ráby-fatányéros is (4990 Ft), de ma már senki nem ájul el az ilyen-olyan szezámmagos rántott szeletektől, a sasliktól és a kakastaréj alakú szalonnától, nem beszélve az ízetlen salátáról és a hasáb-rizs vegyes köretről, amit keménysége alapján útépítéshez is használhatnának. A végén a túrógombóc (825 Ft) sem győz meg arról, hogy a naptár 2018-at mutat. A túró vizes, a prézli száraz, a tejföl kevés, legjobb a porcukor. Mindent összeadva, a múltba utazás szinte tökéletes, az illúziót legfeljebb az árnyékolja, hogy a kiszolgálás kifejezetten udvarias. Talán érdemes lenne olykor kinyitni azt a bizonyos páncélszekrényt is.

szerző
ételhordó
publikálva
2018/3. (01. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
ételhordó
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...