A napokban felkapta a sajtó a hírt, miszerint az amerikai állami hivatalokban betiltották számos szó, kifejezés használatát: tudós, stadion, szegény, reform. Több esetben a „nem használható” kifejezések helyett ajánlanak alternatívát:
Tudós (szakíró), stadion (sportkomplexum), szegény, szegénység (nélkülözés, rászorultság), tandíj (tandíjmentes felsőoktatás), reform (intézkedés, strukturális átalakítás, finomhangolás), kártérítés (kárenyhítés), rászoruló (segítségre szoruló), állam és egyház összefonódása (állam és egyház együttműködése), állam és egyház szétválasztása (állam és egyház különváltan működik), munkanélküli (álláskereső).
Ja bocs, ez nem az USA, hanem Magyarország 2015 februárjában! Az erről szóló belső dokumentumot az Emberi Erőforrások Minisztériuma állította össze dolgozói számára.
Viszont most tényleg úgy tűnik, hogy az amerikaiak ellopnák a magyar csodafegyvert. Az amerikai Járványmegelőzési és Járványvédelmi Központ (CDC) betiltotta az alábbi kifejezések használatát a 2018-as költségvetési tervek prezentációjában:
„bizonyítékokon alapuló”, „tudományon alapuló”, „gyenge/sebezhető”, „jogosultság”, „sokféleség”, „transznemű” és „magzat”.
Azóta egy hivatalnok megmagyarázta, hogy szó sincs tiltásról. A másfél órás eligazításon csupán azt javasolták az alkalmazottaknak, milyen kifejezéseket kerüljenek vagy helyettesítsenek abból a célból, hogy a terv könnyebben átmenjen a Kongresszuson. A tudományra való hivatkozásból lehetőleg el kell hagyni a bizonyítékok említését, viszont mindenképpen hozzá kell tenni a közösségi szokásokra, a közösség igényeire való utalást is.
Nem tudom, hogy az ilyen – kicsit az orwelli újbeszélre hajazó – megoldások tényleg bejönnek-e, de az mindenesetre látszik, hogy a magyar kormány továbbra is úgy ítéli meg, hogy megfelelő kifejezések elterjesztése, sulykolása hatásosan befolyásolja a közvélekedést. Néha az a gyanúm, úgy gondolják, a nyelv tudatos használata nemcsak az emberek véleményének befolyásolására alkalmas, hanem tulajdonképpen a valóságot változtatja meg, vagy ha úgy tetszik, megteremti a kívánt valóságot.
Nem is olyan rég még virágkorát élte az úgynevezett posztmodern filozófia, amelynek egyik megnyilvánulása volt a New Age mozgalom. Általános elvük, hogy többé-kevésbé tagadják egy tőlünk függetlenül létező, objektív világ létét: bármi igaz lehet, csak az a lényeg, hogy az azt tárgyaló nyelv legalább valamennyire konzisztens legyen. Húsz évvel ezelőtt egy a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában Heller Ágnes filozófus úgy fogalmazott, hogy „…az uralkodó világmagyarázatok stabilizálnak egyfajta diskurzust, ami az igazságot termeli”.
1993-ban Theodore Schick és Lewis Vaughton „Hogyan gondolkozzunk a természetfölötti dolgokról: Kritikus gondolkodás a New Age számára” című munkájukban a különféle diskurzusok egyenrangúságát, valóságteremtő képességét a következőképpen fogalmazták meg:
„Nincs olyan, hogy objektív igazság. Magunk hozzuk létre a mi igazságunkat. Nincs olyan, hogy objektív valóság. Magunk hozzuk létre a mi valóságunkat. Létezik spirituális, misztikus, belső tudás, ami a közönséges tudásnál magasabb rendű. Ha valamiről úgy látjuk, hogy valóságos, akkor az valóságos. Ha egy gondolatot helyesnek ítélünk meg, akkor az helyes. A valóság igazi természetéről nem tudhatunk meg semmit. A tudomány maga irracionális vagy misztikus. Csupán egy másik hit vagy meggyőződésrendszer, vagy mítosz, semmivel sem megalapozottabb, mint bármelyik másik. Nem lényeges, hogy valamilyen meggyőződés igaz-e vagy sem, ha mond valamit a számunkra.”
Nem mennék bele további filozofálgatásba, én mindenesetre úgy látom, hogy tényleg valami létezőt foghatott meg a valóságból a bizonyítékokon és tudományosságon alapuló megközelítés. Elég csak a működő – a legszélesebb értelemben vett – technológiai megoldások elképesztő halmazára gondolnunk. És ezen még az sem változtat, hogy ezzel a technológiával természetesen nem csak jót lehet cselekedni.
Az amerikai CDC-s taktikában az a zavaró, hogy érződik rajta a tudományosságtól való idegenkedés. Már a magyar emmis „iránymutatás” esetén is furcsállottam, hogy mit jelent az, hogy „tudós” helyett „szakírót” kell használni, de az amerikai változatban elég egyértelmű, hogy ők a tudományra, bizonyítékokra való hivatkozást hátrányosnak ítélték meg a kongresszusi vitákra való készülődésben. Mintha Csurka életbölcsessége köszönne vissza: „a szakértelemre való hivatkozás olcsó bolsevista trükk”!
A CDC agytrösztjei egyébként tán nem is tudományellenesek, ők csak azt a realitást igyekeznek figyelembe venni, hogy a mai amerikai Kongresszusban sokkal kevesebbre értékelik a döntéshozók a bizonyítékokat, a tudományosságot, mint a narratívát, a közvélekedésnek (már ahogy ők látják) való verbális megfelelést. A „transznemű” és a „magzat” kifejezések elkerülése esetleg nem azt jelenti, hogy a CDC-ben nem tartják fontosnak a nemi identitáshoz és egyedfejlődéshez kapcsolódó témákat, és csupán attól félnek, hogy az ezekhez kapcsolódó átpolitizált viták nehezíthetik a szervezet költségvetésének elfogadását.
Bár én nem gondolom, hogy igaza van a New Age filozófiának abban, hogy minden tárgyalási mód, diskurzus egyenlő érvényességű a világ leírásában, azt nem kétlem, hogy kellő erővel számottevő időtartamra megteremthető egy valamilyen értelemben összefüggő, zárt beszédmód, és ez ténylegesen befolyásolja azt, amit az emberek gondolnak a világról.
Itt nemcsak értékítéletről van szó (hogy mit gondolunk egyenlőségről, esélyekről, csoport és egyén jogáról), hanem arról is, hogy az emberek mit gondolnak a fizikai világ működéséről. Változik a klíma? Egészségre károsak a genetikailag módosított élőlényekből készült tápanyagok? Segítik a betegségek leküzdését az oltások és okoznak-e autizmust? És még sorolhatnám elég hosszan.
A mostani CDC-s iránymutatás minden bizonnyal nem jelenti a tudomány halálát, de beleillik egy viszonylag új trendbe, és mindig lesznek olyan önkéntesek, akik meghozzák saját szintjükön a „megfelelő” döntéseket, illetve saját viselkedésükben igazodnak az elvárásokhoz. Az USA-ban és Magyarországon is.
Attól tartok, hogy a tőlünk függetlenül létező valós világ egyszer csak majd visszaüt, de akkor már nagyon nehéz lesz korrigálni az emberek gondolkodásán.
| ||
