A hét cikke

A rejtőzködő milliárdos, aki elhozta nekünk Trumpot és a Brexitet

szerző
Urfi Péter
publikálva
2017. máj. 14., 22:52
kommentek
1
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Robert Mercernek a rengeteg pénze mellett egy bárhol bevethető, adatelemzésre építő kampánygépezete is van. És ezt a jobboldali populizmus támogatására használja.

Fél évvel ezelőtt, a karácsonyi lapszámba Rév István írt nagy publicisztikát a "politika haláláról", amelyet a big data hozhat el. Vagyis - nagyon leegyszerűsítve - az a módszer, amellyel külön erre szakosodott cégek összegyűjtik az adatainkat, és így személyre szabott kampányüzenetekkel tudnak befolyásolni minket. A cikk nagy része a Cambridge Analyticáról szól, amely azt állítja, hogy 230 millió amerikai választóról rendelkezik egyenként 3000-5000 adattal – demográfiai, jövedelmi, pénzügyi adatokkal, információval a hiteltörlesztésről, a vásárlási szokásokról, a vallási hovatartozásról, a politikai, ideológiai elkötelezettségről, az egészségi állapotról, a választási hajlandóságról, a lakhatásról, az egyes választók hobbijáról, ízléséről, és vélhetőleg szexuális szokásairól is. A Cambridge Analytica (CA) dolgozott Trumpnak és az egyik Brexit-kampánynak is - és nem túlzás azt gondolni, hogy a működésük nagyban befolyásolhatja a közeljövő választásait szerte a világban. (A CA igazgatójának előadása elég meggyőző a saját hatékonyságukat illetően.)

De a Guardian cikke egy másik történetet is elmond: Robert Mercerét.

The great British Brexit robbery: how our democracy was hijacked

"The connectivity that is the heart of globalisation can be exploited by states with hostile intent to further their aims.[...] The risks at stake are profound and represent a fundamental threat to our sovereignty." Alex Younger, head of MI6, December, 2016 "It's not MI6's job to warn of internal threats.

A zseniális informatikusnak leírt Mercer az egyik legnagyobb hedge fund vezetője. Nyilvános szereplései nagyon ritkák, a sajtónak pedig soha nem nyilatkozik. Soha semmilyen politikai tisztséget nem viselt. Mégsem túlzás az USA egyik legbefolyásosabb emberének nevezni.

Mercer régóta az alt-right, vagyis az újgenerációs szélsőjobb fő szponzora, aki a különféle non-profit szervezetek mellett főleg a sajtóba fektetett. Ő finanszírozta a marginális dühöngőből az egyik legnépszerűbb híroldallá fejlődő Breitbartot is. A 2016-os kampányban először Ted Cruzt támogatta, de annak kiesése után Trump mellé állt. Vagy talán inkább mögé: nem csak ő volt a fő szponzora a kampányának, hanem a pénzzel együtt a két új kampányfőnök, a Breitbartot vezető Steve Bannon és a Mercer egyik kampányfinanszírozó alapját kezelő Kellyanne Conway is tőle érkezett. Ők ketten a Fehér Házban is vezető pozíciót kaptak. A Cambridge Analytica követte Mercer pénzét: először Cruz kampányát menedzselte, majd Trumpét.

A Guardian szerződéseket és névtelen forrásokat egyaránt felhasználó, nagyon alapos cikkéből pedig az is kiderül, hogy - bár ezt mindenki tagadja - a CA dolgozott mindkét nagy Brexit-párti kampánynak. A Leave.EU és a Vote Leave a felszínen fúrta egymást, és a törvények is tiltották az együttműködésüket, de most kiderült, hogy a kampánypénzeik nagy részét egyaránt a CA egyik alvállalkozásánál költötték el. Maga a CA pedig ingyen "segített" a Leave.EU-nak - a kommunikációs igazgatójuk szerint azért, mert Mercer és Farage régi jó barátok.

És ezen a ponton elkezd átalakulni a történet. Nem arról van már szó, hogy egy újító megoldásokat használó cég besegít egy-egy kampányba és ezzel érdemben befolyásol választásokat. Hanem arról, hogy ha Robert Mercernek megtetszik egy ügy, akkor a végtelen mennyiségű pénzével és a big data cégeivel el tud dönteni egy választást. Nem ő irányítja a jelölteket, de a kiválasztottjait győzelemre tudja segíteni.

A brit hatóságok több vonatkozó vizsgálatot is indítottak, de nem valószínű, hogy a közelgő választások előtt eredményre jutnának. A következő kérdés pedig nyilván az: kinek akar még segíteni Mercer?

 

További olvasnivalók

Az FBI igazgatójának kirúgása történelmi kontextusban (New Yorker)

A lakástulajdon és a vagyoni egyenlőtlenségek összefüggései (New York Times Magazine)

Applikációk menekülteknek (Atlantic)

szerző
Urfi Péter
publikálva
2017. máj. 14., 22:52
kommentek
1
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1 rworse
    rworse
    2017. május 15., hétfő 12:31
    Ideológiai pártoktól haladtunk a programpártok felé, aztán most haladunk a választási pártok felé, miszerint a párt működésének legfőbb szempontja a választási eredmény kisakkozása. Ez elvileg jó is, hiszen nem azt mondja a jelölt, hogy álljunk mögéje, hanem hogy mögénk áll, azaz kisakkozza, hogy ki mit akar. Csakhogy, mivel aszerint beszél, hogy a lehető legtöbbeknek tetsszen, végül nem mond semmi konkrétumot, nehogy bármekkora réteget elriasszon, vagy adott (zárt) körben ezt mondja, más (zárt) körben meg azt, attól függően, hogy kinek beszél (nehezíti, hogy már egyre inkább nincsenek zárt körök - elkúrtuk, oszt jó napot). Régóta látjuk az USA-ban, de egyre inkább Európában is, hogy a jelölt nem mond semmit azonkívül, hogy változás, változás, változás - esetleg visszaváltozás (great again).
    Finomszabályozódik a demokrácia, egyúttal egyre közepebbre tolódnak a gyűjtőpártok.

    A fő baj ugyebár azzal van, hogy a véleményünkről nem megkérdeznek minket, hanem kigyűjtik az adatainkat mindenhonnan, ahol nem azért vagyunk, hogy adatokat gyűjtsenek rólunk. A másik fő baj az alt-right, azazhogy megfogalmazást nyert a posztmodern legújabbjobboldalon, hogy szabad, sőt kell hazudni (alternative facts). No persze ezt már Machiavelli is megmondta, de machiavellistának lenni eddig nem volt komilfó, most azonban az alt-right kimondja, hogy bármit szabad mondani, bármiről-bárkiről bármit szabad hazudni, és emögött már nincs is ott a machiavellizmus eredeti szempontja, a jó uralkodás, jó kormányzás, hanem csakis a választási eredmény szempontja van ott.

    No hát a Robert Mercereket kéne Viktorkának szuttyongatnia, mert ő valóban rejtőzködőmilliárdos, és valóban fű alatt befolyásolni akar, valóban rossz célra. Ezért jó Orbánnak is, aki ugyanezt teszi, aki maga is rejtőzködőmilliárdos és alt-right. Ugyebár Orbán a kilencvenes évek közepén vezette be az alternative facts módszerét (papagáj kommandó), azóta gyakorolja aktívan, egyre inkább összeboronálva a big data területtel (lásd Kubatov-lista és modernebb formái). A rejtőzködőmilliárdosozás, a sorosozás, az álcivilezés is mind a tipikus orbáni módszer: ráfogni az ellenfélre azt, amit éppen Orbán csinál. Soros ugyebár a nyílt, szabad társadalmat segíti, azaz kifejezetten a külső-belső befolyásmentesítés felé lökné a társadalmakat. A Mercerék azok, akik titokban fúrnak-faragnak, éppen úgy, ahogy azt Orbán a nyílt civilekre akarja rákenni. Az kiabál, akinek a háza ég - azazhogy az kiabál gyújtogatókról, aki gyújtogat. No persze régi trükk.

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

A hét cikke

A hét legjobb, legizgalmasabb cikkei minden vasárnap, Urfi Péter szubjektív válogatásában.

A hét cikke
Szerző adatlapja