A hét cikke

Egy titkos terv mindent, de tényleg mindent elrendezett előre a királynő halálával kapcsolatban

szerző
Urfi Péter
publikálva
2017. márc. 19., 23:00
kommentek
2
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

II. Erzsébet temetése és Károly király beiktatása az évszázad diplomáciai és médiaeseménye lesz. Ami után az alattvalók szembesülhetnek azzal, hogyan változott meg Nagy-Britannia.

II. Erzsébet utolsó óráiban a királynő orvosi csapatának vezetője, Huw Thomas gasztroenterológus professzor kezében lesz az irányítás: ő dönti el, ki léphet be a szobába és milyen információ juthat ki onnan. Amikor lecsukják a szemét, Károlyból király lesz. A testvérei megcsókolják a kezét. Sir Christopher Geidt, a királynő személyi titkára kapcsolatba lép a miniszterelnökkel. Ha kell, felébresztik álmából, és valaki azt mondja majd neki a telefonba: „London Bridge is down.” Ez a kód, amelynek kimondásával kezdetét veszi egy minden képzeletet felülmúlóan aprólékos terv végrehajtása. Amely eddig szigorúan titkos volt.

A Guardianbe maratoni cikket író Sam Knight azonban úgy gondolta, hogy ez a kérdés egyrészt minden britet érint, másrészt az egészet az ő pénzükből bonyolítják, és ezért nem helyes, hogy nem tudnak róla semmit. Ezért több tucat olyan emberrel beszélt, akik a nagy tervet készítették vagy végrehajtják: kormánytisztviselőkkel, tévésekkel és a királyi udvar korábbi alkalmazottjaival. A végeredmény pedig finoman szólva is zavarba ejtő.

'London Bridge is down': the secret plan for the days after the Queen's death

The long read: She is venerated around the world. She has outlasted 12 US presidents. She stands for stability and order. But her kingdom is in turmoil, and her subjects are in denial that her reign will ever end. That's why the palace has a plan.

II. Erzsébet, Isten kegyelméből Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának, más birodalmainak és területeinek királynője, a Nemzetközösség feje, a hit védelmezője – ez a hivatalos címe a 90 éves uralkodónak, de a szimbolikus jelentősége jóval túlterjed ezeken a területeken. Ő a nemzetközösségi királyságok királynője, vagyis 15 ország államfője, továbbá a Nemzetközösség, a 36 országból álló Commonwealth vezetője. Ezeknek az országoknak – köztük Ausztráliával és Kanadával – a lakossága az emberiség harmadát adja ki – és nagy részüknek Erzsébet az államrendet, a stabilitást, a hagyományokat jelképezi. Sam Knight szerint ezért is esik nehezére sokaknak, hogy szembenézzenek a ténnyel: hamarosan meg fog halni.

Utoljára 65 éve kellett eltemetni brit uralkodót, de addigra már kialakult hagyományai voltak a temetésnek és az új király beiktatásának. Ezeket követi a London Bridge névre keresztelt terv is, amelyet a 60-as években kezdtek kidolgozni, és az ezredfordulóra kristályosodott ki. Nem túlzás, hogy centire és percre pontosan kitalálták a királynő halála utáni 10 napot: attól kezdve, hogy mikor melyik harang szólal meg és melyik polgármester mikor iszik a rituális kupájából, odáig, hogy melyik tévétársaság hova rakhatja le a kameráját. Hagyomány és újítás keveredik: a temetést Norfolk hercege felügyeli majd, ahogy 1672 óta mindig, de arra is van elképzelés, hogy mikor mit kell tweetelni, a tévéstúdiókban pedig előre leszerződött kommentátorok mondják majd el a véleményüket. A királyi koporsószállítónak külön koporsói állnak készenlétre hirtelen, külföldi elhalálozásra („first call coffin”).

A különböző rezidenciák alkalmazottjai mind tudják, milyen szertartásrendet kell követni. Ha például Edinburghban éri a halál, úgy először a királyi íjászok vigyázzák a királynő utolsó útját, a St Giles katedrálisban lehet tőle búcsút venni, majd a Királyi Vonat szállítja Londonba, miközben a keleti parti vasútvonal állomásain az alattvalók virágokat szórnak a sínekre, amelyet egy második vonat takarít majd fel. És így tovább: az új király ellátogat a megadott városokba, még mielőtt a temetésre sor kerül, ahová félmillió embert várnak, köztük a világ nagyjából összes vezető politikusát. Mindenféle hercegek és tanácsnokok teszik majd ceremoniális kötelességüket, jórészt kosztümben. Igen, lehet ezt úgy is nézni, mint az évszázad legnagyobb színházi produkcióját.

1945. május 8. Balra Erzsébet, középen a szülei és Churchill

1945, balra Erzsébet, középen a szülei és Churchill

 

A cikkben számos szórakoztató anekdota olvasható régi ceremóniákról és az adminisztráció tovább alig fokozható bonyolultságáról, de politikai kérdések is előkerülnek, például az, hogy mi lesz a Nemzetközösséggel, amelynek vezetői tisztsége nem öröklődik. De nem csak erről van szó. Egy-egy jelentős államférfi vagy művész halála érzelmileg is felkavaró, de számvetésre is késztet. Különösen igaz ez a nemzet, a nemzetek, sőt a Nemzetközösség egységét 65 éve megtestesítő II. Erzsébetre. Akinek az első miniszterelnökét Winston Churchillnek hívták, a legutóbbit pedig Theresa May-nek. Ezzel az örökséggel, ezzel a múlttal, ezzel a változással is kezdenie kell valamit annak az országnak, amely éppen a Brexit és a skót függetlenségi népszavazás előtt áll.

További olvasnivalók

Miért nem változtatják meg a véleményünket a tények? (The Atlantic)

Miért vettem heroint a lányomnak? (BBC)

Miért fektettek orosz oligarchák hatalmas pénzeket a Trump üzleteibe? (Reuters)

szerző
Urfi Péter
publikálva
2017. márc. 19., 23:00
kommentek
2
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Cimkék:
II. Erzsébet
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    Krisztina Hajnal
    2017. március 20., hétfő 08:12
    Gusztustalan erről így írni. Most évekig ez lesz a téma? u n d o r í t ó Várjuk a halálát?
  2. 2 Valakicske
    Valakicske
    2017. március 20., hétfő 15:33
    Bözsi néni kedves mamája is 102 volt (ha jól emlékszem), mikor meghalt, tehát a lányának is van még pár éve ...elnézve a munkabírását, felesleges még temetni.

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

A hét cikke

A hét legjobb, legizgalmasabb cikkei minden vasárnap, Urfi Péter szubjektív válogatásában.

A hét cikke
Szerző adatlapja

Blog

még több cikk