| ||
Kertész Imre kitüntetése nehéz kérdés, rágni kell – ezt megtesszük ma utcára került lapszámunkban. Itt csak gyorsan emlékeztetnénk rá, hogy az első író, aki megkapta a patinás kitüntetést, maga Arany János volt. Az Orbán Viktor új érdemrendjeinek cifra múltját és szánalmas jelenét feltáró májusi cikkünkben elevenítettük fel az esetet. „A dualizmus éveiben a kiskeresztet megkapta néhány művész is: elsőként Arany János, aki a belügyminiszternek küldött levelében először visszautasította, majd hosszas kapacitálás után elfogadta. A hivatalos átadás így is elmaradt, a költőnek egyszerűen elküldték az érdemrendet. Arany A csillag-hulláskor című versében élcelődik is rajta, utolsó két sorának állítólag volt egy ilyen szövegváltozata is: ’Hogyha egy jót szarhatnám, száz keresztért nem adnám.’ De kapott keresztet Munkácsy Mihály, Szinyei Merse Pál, Mikszáth Kálmán és Jókai Mór is.”
Régi jó ismerősünk egy másik friss díjazott is, szintén irodalmár: a cinizmusban verhetetlen kormány épp akkor adományozta Takaró Mihály irodalomtörténésznek a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozatát, amikor a Takaró által a magyarságból kitagadott Kertész Imrét is kitüntette. Vele takaróznak, viccelhetnénk, de a Jobbik házi irodalmárában nincs semmi vicces. (Viselt dolgairól többek között ebben a nyílt levélben emlékeztünk meg.)
Akinek mindebből elege van, olvasson Kertész Imrét – most jön az új könyve.
| ||
Erdős Virág azonban nemhogy kitüntetést, de még alkotói támogatást sem fogadott el, amikor kiderült, hogy az NKA ugyanazon a pályázaton egy szélsőjobboldali zenekart is támogatott (kemény hangú levelét lásd itt). Talán nem tévedünk nagyot, ha azt feltételezzük, ekkor kezdődött az a történet, ami elvezetett a Kéziratgyár gondolatához. Erdős kezdeményezésének lényege, hogy a Kéziratgyár Facebook-oldalára „napi rendszerességgel kerülnek ki egyoldalas kéziratok, azaz a szerzők saját kezűleg leírt, beszkennelt és feltöltött versei, dalszövegei, próza-részletei, egyéb irodalmi művei, mű-töredékei, könyvillusztrációi stb. A szerzők a művek kéziratos változatának közzétételével olyan érdeklődők jelentkezésére számítanak, akik a kéziratot bizonyos – a saját lehetőségeik és anyagi helyzetük függvényében megajánlott – összegű díjazás fejében meg kívánják vásárolni, ezzel a (akár csak jelképesnek szánt) gesztussal is támogatva a szívükhöz közel álló szerzőt további munkájában.” Ez megoldás lehet az olyan művész számára, aki – Erdős szavaival – „szabad és független alkotónak tekinti magát, és a kulturális mecenatúra jelenlegi körülményei között elképzelhetetlennek tartja, hogy alkotói támogatásra pályázatot nyújtson be bármely állami kultúrafinanszírozó szervezethez.”
Garaczi Lászlónak viszont nem sokat kellett gondolkodnia, hogy elfogadja-e Graz városának kitüntető figyelmét: ő lesz az osztrák város felkent írófejedelme, egy évig székel majd a grazi várban. Garaczi komoly író, de tud ő vicces lenni, ha akar.
Végül pedig egy eddig ismeretlen fényképet ajánlunk az irodalombarát közönség figyelmébe (a körülményekről lásd rendszerváltó blogunk bejegyzését). A helyszín a páneurópai piknik, az időpont 1989. augusztus 19., középen Konrád György bagózik.
| ||
(A leadkép Tandori Dezső rajza.)
