Ótvar - Bayer show

Interaktív

A stúdióközönség tapsolása az adás leg­elején: alighanem mindössze ennyi lehet a „show” műfaji kritériuma az Echo Tv illetékesei szerint, akik pár hete teleragasztották a várost Bayer Zsolt show-jának plakátjaival.

Mert különben bizonnyal más elnevezést (fesztivál? köpködő? televíziós férfiklimax?) adtak volna a műsornak, melyben az irónia rokonszenves megnyilvánulásaként „a higgadt, mérsékelt és megfontolt házigazda” gyanánt konferálják fel az önelégültség lovagkeresztesét. Bayer bejövetelével ugyanis a biodíszlet feladata véget is ér, a monologizálás nem is hagyna helyet bárminő interakciónak, de még csak egy búcsútapsot sem kell összehozniuk a statisztáknak az adás legvégén.

Persze felesleges is műfaji szöszöléssel bajlódni, ha egyszer ott ül Bayer, és ilyesféle kijelentések hagyják el a száját, mint például: a „menekültek körében divattá vált” kamionnal a tömegbe hajtani. Vagy amikor a „no go” zónákról értekezve riasztó példaként említi meg a brüsszeli „Maelbeek negyedet”, ahol szinte százszázalékos a muszlimok, a dzsihadisták (szinonima!) aránya, s ezért már meg is feledkezik Brüsszel és a világ arról a történeti tényről, hogy a negyedet eredetileg Maelbeek-Saint-Jeannak hívták! Miért is emlegetnénk, ugye, Szent Jánost egy ilyen istentelen városrésszel kapcsolatban? Tényleg, miért is, ha egyszer nincsen Maelbeek negyed Brüsszelben? Bayer ugyanis összetévesztette Maelbeeket (egy patak, illetve egy szomorú emlékű metróállomás neve) Molenbeekkel, melynek közkeletű nevéből persze réges-rég el-elhagyogatják a helyiek Szent Jánost, lakosságában pedig nem 100, hanem 41 százalék a muszlimok aránya.

false

Bayernél elcsúszik az ilyesmi, hiszen még így is csak hálásak lehetünk neki, amiért többször is fennhangon és szerényen lemond önnön vállának megveregetéséről. Hasonló tartózkodással vezeti fel idei első adásának vendégét, druszáját, Semjén Zsoltot is: „akiről én magam tudom a legjobban, hogy keresztény ember, ennek minden külső és belső vonatkozásával és lelki igényével”. E műsorrészben Bayer szinte észrevétlenné válik, még azt is elfelejti a kormánypolitikus nagy ívű történeti párhuzamába beszúrni, hogy a törökök a Semjén által nyomatékkal emlegetett 1541-es, cseles várfoglalásukat megelőzően, sajnálatos módon, már két ízben is elfoglalták Budát.

A civilizációs végfenyegetettség, az Európát elözönlő iszlám, a hanyatló Róma borús víziója, egyszóval a migránstéma két nagy kitárgyalása között azért Bayer Zsolt némi mókával is szolgált. Felhangzott ugyanis Havas Henrik és Kálmán Olga elhírhedt beszélgetésének mucikázós szakasza, hogy aztán a morális fölényét és hajdani gyermekszobájának pallérozó hatását máig érző műsorvezető nyílt szavakkal bélyegezze meg a nyilvánosságból kiutasítandó Havas „ótvar, büdös bunkóságát”.

Ótvar – kedves és találó jelzője ez Bayer Zsoltnak, előszeretettel használja olykor – mi tagadás! – hölgyekkel kapcsolatban is. Néha bizony még elnézést is kell kérnie az ilyesmik miatt, mert igazándiból ezek a fordulatai éppúgy kilógnak a polgári diskurzus keretei közül, mint akár az „ellovagolsz hamar a kurva anyádba” kiszólás. De azért ki tagadná meg Bayer Zsolttól a jogot, hogy két drasztikus káromlás között illemtanárként pózoljon?

Echo Tv, január 12.

Figyelmébe ajánljuk