„A Szentély itt van, és nem ott”

szerző
Radvánszki Péter
publikálva
2018. febr. 27., 08:08
kommentek
6
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Van, amikor nem mehet tovább az, „ami mindig is működött”.

Van, amikor nem mehet tovább az, „ami mindig is működött”. A hagyomány (politikai, vallási, bármilyen), olyan, mint egy tárgy. Eltűnik, újra felbukkan. Megtaláljuk, de már nem tudjuk, mire való. Őrizzük és felhasználjuk saját céljainkra. Aztán kiderül, hogy nem tudjuk vele elérni azt, amit szeretnénk…

„És azt fogják majd rebesgetni, hogy eltűntek a dolgok. És hatalmas zűrzavar lesz, hogy hol vannak valójában a dolgok… A fiatal nem fogja tudni, hogy hol vannak már azok a dolgok, amiket apáik birtokoltak, mert apáik csak előző este rakták oda este nyolc körül” – mondja a Brian életének prófétája.

Hát így vagyunk ezzel. Tudni kell, mit kell tenni, ha eltűnnek a dolgok, az izék. Ha a hagyomány válságba kerül. Mert ha a hajó kormányos nélkül marad, vagy a hajó szívódik fel nyomtalanul, a legénységnek kell cselekedni. A szellemi örökség fenntartása, a közösség fennmaradása kreativitást igényel.

Így teremtették meg közösségeiket a zsidók, keresztények ősei, sőt, a qumráni csoport is. (A Holt-tenger mellett található Qumránban ugyanis egy valószínűleg esszénus kolónia telepét és könyvtárát találták meg pontosan hetven évvel ezelőtt. A leletek felforgatták a bibliatudomány bizonyos állításait, és arról árulkodnak, hogy a Második Szentély krízisekkel teli korszakában, a judaizmus és a kereszténység ős-csoportjai mellett más közösségek is rákényszerültek a spirituális és térbeli változtatásra.)

Amikor a három csoport kiszorult a jeruzsálemi mainstreamből, és a Templom irányításába beleszólásuk sem lehetett, akkor kitaláltak valami nagyon eszeset. Lehet, hogy ez a gondolat már a Templom lerombolása után érett meg igazán, de ez mindegy. A lényeg, hogy eltűnt a legfőbb Dolog, amiért éltek. Megszenvedték a Templom hiányát? Igen. Lebénultak és tehetetlenek lettek? Nem. Ehelyett azt állították, hogy ők maguk a Templom. Ők a Szentély, és meg lehet élni a vallást, akár Jeruzsálemen kívül, úgy, hogy összegyűlnek, tanulnak, imádkoznak, összetartanak. Mindhárom közösség így cselekedett, csak máshogyan, másmilyen formában. (Az Újszövetség és a qumráni tekercsek hatalmas tudásanyagot, történelmi dokumentumokat jelentenek a zsidó szempont számára, ha nem is szent szövegeket.)

Amikor Pál, a Korintusiaknak írt levélben, azt mondja,

„Ti vagytok a Templom”, vagy a Talmud azt tanítja, hogy „az asztalod az új oltár”, vagy egy qumráni tekercsben azt olvassuk, hogy „a Szentélyünk az ember-szentély”, akkor ez mind nem csupán teológia. Nem csak egy szellemi Templom építéséről határoznak, hanem politikai kinyilatkoztatást tesznek.

Azt mondják: „Itt van a Szentély, és nem ott.” Itt és most éld meg a valóságot, ne a távolba tekints, ahol már rég nem foglalkoznak veled. Ne fordulj mindig a múltba, az elpusztult Jeruzsálembe, ne vágyódj el valódi közösségedtől. Ne keress egy már nem létező dolgot. Létezz ott, ahol vagy.

Most, hogy Purimra készülünk, a jelent és a valóságot ünnepeljük. Eszter könyve, amelyet ilyenkor, a „zsidó farsang” -kor olvasunk, nem más, mint a diaszpóra ünneplése, a fizikai jelenvalóság megélése. A könyv csak futólag beszél Izrael földjéről, ellentétben a Biblia másik court story-jával, Dániel könyvével, mely narratívában a Szentély-romantika nagyon fontos. Eszter közössége a gálutban él, nem vágyódik Jeruzsálembe, hanem ott vívja küzdelmeit, és ott ünnepli a felszabadulást, ahol éppen van: Perzsiában. Eszter és Mordecháj a népre támaszkodik, és a népet menti meg, egy központját és vezetését elvesztett, decentralizált világban.

A Weinstein-ügy 21. századában rendkívül fontos

egy olyan történet, amely újraértelmezi a „hagyományosnak mondott” férfi-női, lényegében az uralkodó és az alattvaló, a központ és a vidék közötti kapcsolatot. Egy olyan többezer éves történet, amelyben egy nő visszautasíthatja az őt tárgyiasító, megalázó parancsot. Ahol egy kis zsidó nem hajol meg egy elnyomó előtt. Ahol egy nő írhat vallási törvényt a közösségnek.

Hát, így lehet túlélni. Ha ennyire bátrak, forradalmiak vagyunk, és képesek vagyunk néha elfelejteni, hogy a dolgoknak van rendje.

 

 

A szerző a MAZSIHISZ Páva utcai zsinagógájának rabbija

szerző
Radvánszki Péter
publikálva
2018. febr. 27., 08:08
kommentek
6
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 6
    tiszapolgári
    2018. március 02., péntek 06:28
    Borzalom.
  2. 5
    Cheyenne
    2018. március 01., csütörtök 11:57
    Ilyen logikával és érveléssel némethszilárd között lenne a helyed..

    Konkrétan: a sportban a másnem tisztelete miatt van női-férfi felosztás. Tehát más, nem alacsonyabb rendű.. De faramuci logikádból minimum női zsinagóga következne. Van ilyen?

    Általánosan: Itt a törvény időtlenségének teológiai tarthatósága, tarthatatlansága a lényeg. Jahve törvényei időtlenek-e, vagy változnak?
    A rabbik bölcsessége abban rejlik, hogy értelmet próbálnak adni a változásnak. A törvény népe sohasem lesz képes elismerni Jahve törvényeinek elavulását. Így a jelentést igyekszik megváltoztatni. De a probléma komikuma megmarad: Mi az ami szó szerint érvényes ma is? Mi ami nem? (pl. Kézlevágás, 500 birka elégetése az áldozati oltáron, és hasonló finomságok)
    Jahve kordában van tartva a bölcsesség által. De sajnos ez egyben Jahve mindenhatóságának a tagadását jelenti. Vagy vágjuk le a nők kezét.

    Jahve barbár, rasszista, szexista isten. A bölcs rabbik a barbarizmusát, szexizmusát igyekeznek tompítani. Amit fel lehet fogni Jahve finom, ironikus és rejtett önkorrekciójának.

    Mert ha nem így, akkor hamar némethszilárd lesz az emberből..
  3. 4
    tiszapolgári
    2018. március 01., csütörtök 07:44
    És azt ki dönti el, hogy a Nottingham Forest férfi vagy női csapattal áll ki a kupadöntőben?
  4. 3
    Cheyenne
    2018. február 28., szerda 17:48
    Nyilván, nálad az a törvény is érvényes, ha egy nő véletlenül hozzáér egy férfi nemi szervéhez, akkor le kell vágni a nő kezét. És számos ilyen színvonalú törvény.

    De ha nem, akkor ki dönti el, melyek az elavult törvényei a vérimádó Jahvénak, és melyeket dobott sutba azóta a derék haragos teremtő atya?
  5. 2
    tiszapolgári
    2018. február 28., szerda 08:10
    Cheyenne

    Purim napján szokás volt a farsangoló zsidók között, hogy úgynevezett Purim-Tórával, tréfás bibliamagyarázatokkal szórakoztatták egymást – természetesen a Tóra kigúnyolása nélkül. Csak a pilpult, a talmudi fejtegetés „külsőségeit” parodizálták, maga a Törvény még ekkor, az általános jókedv idején is sérthetetlen maradt.
    Ezt kéretik tiszteletben tartani.

    Érdekes, még soha nem olvastam tőled olyan javaslatot, hogy a Premier League-ben vezessék be a koedukált csapatokat, vagy hogy mostantól a rockzenekarokban fele-fele arányban legyenek férfiak és nők.

  6. 1
    Cheyenne
    2018. február 27., kedd 17:04
    Nagyon szép gondolatmenet.

    Nos, akkor annyira újra értelmezi a férfi-női szerepeket, hogy a zsinagógában előre is ülhetnek eztán a nők? Vagy ennyire ne szaladjon előre a hagyományteremtő új irány? A nő ne legyen ennyire egyenlő?

    A salamoni templomkultusz meghatározó gondolata: Jahve valóságos módon itt lakozik. A Papi irat sátorában megjelenik, oda eljön Jahve. Azaz nem mindig van ott. Pl. vándorláskor nincs, amikor összecsomagolják a frigysátrat.

    Volt idő, amikor egymás mellett létezett a Templom és a sátorkultusz.

    Jahve már kétezer éve nem igazán foglalja szent szövegekbe a mondandóját. A rabbik beszélnek és a misztikus írások, bölcseleti írások (Zóhár, Talmud).

    Próféták sincsenek. Az Üdvtörténet finoman szólva is röcög. Talán meg lehetne kockáztatni Jahve hallgatása mellett, hogy egyen jogokat kapjanak a nők.

    Hátha nem ellenkezne ez az Üdvtörténettel. ( ha már a holocaust nem ellenkezett, és nem törte mg Jahve hallgatását..)

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

A zsidó világ Dél-Afrikától Újlipótvároson át Kanadáig

Szerző adatlapja
Összes blog Itt