A zsidó strucc és a politika

szerző
Darvas István
publikálva
2017. jan. 11., 11:23
kommentek
3
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

„A strucc meg lemegy undergroundba, hátha ott a vakond” – énekli gonoszul a Malacka és a Tahó. De nem mindig bántak ilyen finoman a struccal, és ebben mi, zsidók is hibásak vagyunk, bár a sorsát elsősorban római szerzők pecsételték meg. Vagy Caius Plinius Secundus, de az is lehet, hogy Diodoros Siculus írta róla elsőként, hogy veszély esetén a homokba dugja a fejét. Ezt ugyan néhányan cáfolják, de mindegy már, a strucc a tényekre fittyet hányó viselkedés szimbólumállata lett.

A Tóra tisztátalan, ezáltal nem fogyasztható madárnak sorolja be, ezt vehetjük szerencsének, de a többi forrás kifejezetten barátságtalan vele. Például: „fiaival olyan keményen bánik, mintha nem is az övéi volnának, ha fáradsága kárba vész, nem bánja. Mert Isten a bölcsességet elfelejtette vele, értelmet pedig nem adott neki”. Vagy: „népem leánya kegyetlen, mint a struccok a pusztában”. Szóval, a strucc onnan indult, hogy ostoba és kegyetlen.

A nemzetközi sajtója nem is nagyon javult, de a zsidó szép lassan igen; nem is nagyon lehetett más választása bölcseinknek, mert Isten egyetlen teremtményére sem tekinthetünk teljesen félresikerültként. A Talmud már megemlíti, hogy a strucc tojását gyógyászati célra használták, illetve – én nem tudatmódosítottam, becsszó – azt is, hogy tésztával borított aranyat etettek a madárral, mert a gyomorsavának köszönhetően finomítani tudta a nemesfémet. A 18. században élt egyik rabbink már arról ír, hogy egyes zsinagógákban strucctojást akasztottak a falra, mert úgy vélték, hogy emlékeztet a strucc szemére, amelyből különleges erő árad, és ez inspirálja az imádkozókat, hogy ne mással, hanem az áhítatos imádkozással legyenek elfoglalva.

false

És a javuló tendenciának korántsem volt vége, például már azt is elkezdték pedzegetni, hogy ez a strucc nem is az a strucc, amit a Tóra említ, és ez az „új” strucc esetleg kóser lett!

Azt hiszem, eljött az idő, hogy elmondjam, miért foglalkoztat engem ez a madár. Viszonylag egyszerű, azért, mert az utóbbi években nagyon sokszor hallottam – néha nyersen, néha meg merő átverésből bonyolultabb körmondatokba rejtve – azt a bosszantó felvetést, hogy ha valakiről vagy valamiről nem veszünk tudomást, akkor az nemlétezővé válik, meg azt is, hogy ha valakivel szóba állunk, akkor ezzel legitimáljuk stb. Csak úgy süt az önáltatás.

Erről a struccpolitikáról még azok is negatívumként beszélnek, akik a leglelkesebben gyakorolják, ezért arra gondoltam, hogy ha kivonom a játékból a struccot, mert kedveseket is írok róla, akkor megteszem az első lépést a fogalom eltörlése érdekében, és ha nem lesz már a szegény strucc megbélyegzésével mindent óvatosan eltakaró kifejezés, akkor a viselkedés is könnyebben változhat, hiszen „élet és halál van a nyelv hatalmában” a Biblia szerint. A disznó hagyományos zsidó megítélése egyelőre nem változott, ezért egy újabb bölcs zsidó, Iszaak Babel Benya Krikjének állítására még mindig figyelnünk kell: „A disznó a disznóval nem találkozik, de ember az emberrel mindig találkozik.” Strucc, szabad vagy!

A szerző az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem közösségének rabbija.

szerző
Darvas István
publikálva
2017. jan. 11., 11:23
kommentek
3
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 1 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2017. január 11., szerda 17:15
    Élt Berdicsevben egy Strauszfógel nevű, árva jesivabócher, aki olyan szegény volt, hogy éhségében mindent megevett, még az üres sóletes fazekat, még a mezüzetokok szögeit is, kalapácsostul. El is nevezték struccgyomrú Strauszfógelnak. Pipaszár lábaival, hosszú, csupasz nyakával, kicsi fejével és nagy, csillogó szemeivel tisztára úgy nézett ki, mint egy igen peches gólya. Ezért, amikor eljött a nősülés ideje, a házasságközvetítő azt tanácsolta neki, hogy ne nagyon mutatkozzon az eladósorba került lányok előtt, mert akkor fuccs a partinak. Szegény Strauszfógel mit mást tehetett volna, ásott egy lyukat a tanház udvarán lévő homokbuckába, és valahányszor egy-egy lány arrafelé sétált, félbehagyta a tanulást, gyorsan lehajolt, és bedugta a fejét a lyukba. Egy szép nyári nap így találta meg a homokban a gazdag fakereskedő elveszett bukszáját, ami tele volt százkoronás meg ezerrubeles bankókkal. Lett nagy öröm, a gyermektelen fakereskedő fiává fogadta az árva bóchert, most már jöhetett a házasságközvetítő a jobbnál jobb partikkal.
  2. 2 rworse
    rworse
    2017. január 11., szerda 17:55
    "...arra gondoltam, hogy ha kivonom a játékból a struccot, mert kedveseket is írok róla, akkor megteszem az első lépést a fogalom eltörlése érdekében, és ha nem lesz már a szegény strucc megbélyegzésével mindent óvatosan eltakaró kifejezés, akkor a viselkedés is könnyebben változhat, hiszen „élet és halál van a nyelv hatalmában"..."

    -.-.-.-.-

    Hehe, hehe, Münchausen báró a saját hajánál fogva...
  3. 3
    György Fekete
    2017. január 12., csütörtök 09:38
    Nagyon örülök a cikknek.

    Négy éve merészeltem ugyanerről írni, még ma is kapok érte hideget-meleget. Talán nem hivalkodás megadnom a linket:

    http://gepnarancs.hu/2012/12/az-antiszemita-homok-esete-a-zsido-struccal/

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

A zsidó világ Dél-Afrikától Újlipótvároson át Kanadáig

Szerző adatlapja
Összes blog Itt

Blog

még több cikk