Divatdiktátor a múzeumban

  • Toronyi Zsuzsanna
  • 2018. június 23.

Jó ez nekünk?

Praktikus tanácsok a Múzeumok Éjszakájára.

Az utóbbi hetek hírei alapján Magyarországon nőnek lenni kész időutazás: az ideális nő errefelé főleg a termékeny méhe miatt számít, nem berzenkedik mindenféle üvegplafon meg egyebek miatt, végképp nem emlegeti az isztambuli egyezményt, hanem csendes béketűréssel viseli a sorsát. Ha nagyon trendi akar lenni, akkor maximum a divatra gondol, és ha jó helyre született, akkor akár maga alá is gyűrheti a divatipart. A többségnek marad persze a praktikus felöltözés, némi divatkövetéssel. De ne siránkozzunk, itt a nyár, indul a bikiniszezon meg a narancsbőr-para (ajjaj), de előtte még itt a Múzeumok Éjszakája! Egy szép júniusi éjszaka, amikor az összes múzeum és kulturális örökség intézmény nyitva van, és különféle speciális attrakciókkal várja a látogatókat. Előre megvásárolt karszalaggal, programfüzettel csapjunk bele a kulturális élvezetekbe!

De mit vegyünk fel?

A múzeumlátogatás esemény, melyhez elegánsnak szeretnénk lenni – találkozni a Hermelines hölggyel mégsem lehet macinaciban – ugyanakkor szinte sport, még akkor is, ha nem kell pankrátorként megverekedni a tömegben egy-egy műalkotás megtekintéséért.

Egy-egy nyaralós nyári napon, de akár a múzeumok éjszakáján is többféle múzeum beleférhet a programba, ezért aztán a döntés még nehezebb. Komolyabb múzeumokban télen–nyáron, ha esik, ha fúj, ugyanaz fogad: a képek, műtárgyak a 19–20 fokot, kiegyenlített páratartalmat kedvelik – és általában meg is kapják. Ezért aztán öltözzünk ennek megfelelően. De még ugyanaznap éjszaka – vagy másnap a kánikulában – megnézhetünk egy rommezőt vagy open air múzeumot és egy egyházi műemléket, működő templomot vagy zsinagógát. Ezt a sokféle igényt összekombinálni egy csinos szettbe már nem is olyan egyszerű!

Legfontosabb a kényelmes cipő: meglepően sokat fogunk gyalogolni. Esetleg hosszú, számunkra érdektelen termeken kell keresztülvágtatni, hogy még zárás előtt elcsípjük a múzeum fő attrakciójának számító akármit – amit ennek megfelelően nyilván nem a bejárati ajtó mellé tettek. Ráadásul a múzeumjárás sajátja a „totyorgás”: 1–2 méter haladás után megállás, nézelődés, pár szó a kedvessel – majd kezdődik az egész elölről. Leülni nem érdemes, ahol meg érdemes lenne, ott már biztosan ül egy egész turistacsoport. Ez az arra hajlamosaknál egész biztosan dagadt bokát, sajgó derekat eredményez, szóval: nem a pasivadító tűsarkú a legjobb választás. (Azt is lehet persze múzeumban viselni, de ehhez elég csak a szomszéd galériába levonulni egy kellően sznob kiállításmegnyitóra – biztosan lesz, aki az alkalomra kiélezett szépérzékével értékelni fogja.) Egyes múzeumok látogatói szabályzata kiemeli, hogy tilos – már az előcsarnokban is! – mezítláb lenni, úgyhogy ne is reménykedjünk, nem léphetünk ki a kényelmetlenné vált lábbeliből. Pár éve már a Chanel divatbemutatókon is láthattunk sneakerekben vonuló modelleket, válasszunk tehát bármihez egy kényelmes tornacipőt.

A kényelem után következik az esztétika: mivel a múzeumokban ez az egyik fő szempont, nekünk sem fog jól esni, ha nagyon eltérünk a sztenderdektől. Az 1920–as évek egyik elismerten legelegánsabb hölgye mindenképpen fekete ruhát javasol a művészeti múzeumokba, hiszen nem illik túlpompázni a képeket! Ezt nem muszáj követnünk – sőt kérem, hogy ne is, mert napjaink politikai klímájában egy komolyabb feketébe öltözött tömeg rémisztő gondolattársításokat eredményezne. A monokróm, nem túl színpompás viselet azért jól fog jönni, hiszen a kiállítási vitrinek üvege tükröz: a műtárgyak mellett állandóan szembesülnünk kell önmagunk látványával is! Nem mellékes tényező, hogy a múzeum az egyik legjobb ismerkedő- és randihelyszín, hiszen azonos ízlésű és érdeklődésű „előválogatott” kínálatból ismerkedhetünk, hozzuk hát a lehető legjobb formánkat!

A nagy kihívással akkor szembesülünk, ha a nyári melegben a légkondis múzeum után kimegyünk az utcára, vagy felkeresünk egy romterületet vagy open air múzeumot. A romokat általában körbekerítik – hogy jegyet lehessen vetetni az érdeklődővel – és általában van egy kis épület WC–nek, shopnak, jegyszedő néninek. Ha nem szállítottak el minden mozdíthatót egy nagyobb múzeumba (esetleg a hajdani gyarmatosítók a sajátjukba), akkor esetleg remélhetünk egy kis fedett múzeum-épületet is. Ha a romok között van kijelölt útvonal, esetleg fából, plexiből ácsolt járda, akkor ez nem okoz különösebb megpróbáltatást. Ahol ennek hiányában az apró, csúszós kövecskéken kell menni, ott hamarosan hitünk szerint hálát adunk, ha a már említett kényelmes edzőcipőt választottuk. Ha éppen nem a múzeumok éjszakája van, akkor tűz a nap, ezért jobb, ha viszünk kalapot, sapkát, kendőt vagy legalább egy négy sarkán megcsomózott zsebkendőt. A textiles változatok előnye, hogy szükség esetén hideg vízbe mártva tovább hűsíthetjük magunkat. Legjobb megoldás talán a tornacipős outfitünk mellé egy csinos kendő vagy sál – ez akkor is nagyon jól fog jönni, ha meglátogatunk egy műemlék templomot, ahol általában befedett vállakkal engednek be, ami a kendővel pikkpakk megoldható.

Mire lehet még szükség? Ez sem könnyű, hiszen nagyobb táskával nem mehetünk be a kiállítóterekbe, de van néhány apróság, amiről nem érdemes lemondani. Mivel a múzeumban csak a tárgyaknak – és azoknak sem feltétlenül – kell régieknek lenniük (tekintsünk most el a NER nőideáljától), a korszerű látogatáshoz elég a szokásos apróságokon kívül egy okostelefon. Töltsük le a kiválasztott múzeum applikációját, majd jelentkezzünk be, fényképezzünk sokat és osszuk meg okosan hashtegelve. És egy bónusz tipp: mivel tömeg lesz és nyüzsgés, az elmélyedő, értő művészet-élvezethez zárjuk ki a külvilágot zenével! Töltsetek le a kiválasztott múzeum témájához illeszkedő megfelelő zenét, párosítsátok a megfelelő zenét a megfelelő műtárggyal, és élvezzétek a kettőt együtt!

És a lényeg: gyertek a Zsidó Múzeumba! A szombat tisztelete miatt – a MAZSIHISZ intézményeként – mi csak este tízkor nyitunk egy közös szombatbúcsúztató szertartással (havdala). Vegyetek kényelmes cipőt, vállat fedő felsőt, esetleg egy sálat, ha hűvösre fordul az idő. A zenéről gondoskodik Bíró Eszter és zenekara. Töltsétek le a Milev nevű applikációnkat, és látogassátok végig a kiállításainkat, beszéljétek meg a látottakat a barátotokkal és/vagy a kollégáinkkal. Ami, aki tetszik, azt fényképezzétek le és osszátok meg! #jewishmuseumbudapest.

Aztán, ha eleget járunk múzeumba, megismerjük a világ ezerféle arcát, akkor persze nehezebb lesz velünk, alkalomhoz öltözött divatdiktátor csajokkal a korszerűtlen pasiknak, de ez legyen az ő bajuk.

Figyelmébe ajánljuk