Fényképek és Sorsok

szerző
Toronyi Zsuzsanna
publikálva
2016. nov. 15., 10:11
kommentek
6
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Schmidt Mária találkozása 1956-tal súlyos kudarc lett, de nemrég még ennél is nagyobbat bukott.

A Life magazin „pesti srácot” (konkrétan, a képaláírás és az azóta összegyűlt egyéb bizonyítékok alapján Pruck Pált) ábrázoló fényképe kapcsán hetek óta a történeti hitelesség és a politikai propaganda közötti különbségről – s ennek összes lehetséges aktuálpolitikai értelmezéséről – szól a közbeszéd, s a fél ország a forráskritika módszertani kérdésein pörög. Ezek mellett szinte elsikkadtak a Sorsok Háza jövőjéről megjelent apró hírek, persze nem véletlenül, hanem mert arról bizony semmi új sem tudott megjelenni. Annyit tudunk, hogy nem tudunk semmit: ”üresen tátong a sok milliárd forint közpénzbe került Sorsok Háza a Józsefvárosban”, s ebből csak akkor lehet majd valami, ha a tervezett „múzeumszerű” intézmény tartalmáról teljes konszenzus születik. Márpedig a konszenzushoz párbeszéden és vitán keresztül vezet az út, de ennek egyelőre nincs jele.

Az 1956-os forradalom 60. évfordulójának megünneplését, vagy inkább politikai propagandának tűnő köztéri megjelenítését ugyanaz az intézmény, a Schmidt Mária vezette Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány szervezi. Lehet, hogy kutatja is, azaz alapos kritikának alávetett források alapján próbálja megismerni és megismertetni a térség történetét, de sokkal láthatóbban inkább azzal foglalkozik, hogy közterületen aktuálpolitikai érdekeknek megfelelően használja a történelmet. 2014-ben ezt a magyarországi holokauszt történetének múzeumi, 2016-ban pedig az 1956-os forradalom közterületi reprezentációjával teszi. Illetve csak tette volna, a 2014-es projekt ugyanis – a túlélők és a zsidó szervezetek akkori tiltakozása nyomán – megbukott.

A sokmilliárd forintnyi közpénzből egy viszonylag jó, de máig üresen álló épület maradt, éppen azért, mert akkor nem a késztermékkel (tűzfalra helyezett óriásposzterrel) találkozhattak a kritikusok, hanem bepillantást nyerhettek a még maketten és papíron lévő tervekbe. Elnagyolt tervek voltak, de a nemzetközi szakmai szervezetek képviselői előtt tartott bemutató során az igazgatónő lendületesen vázolta terveiket, melyek szerint a színpadiasan berendezett terekben kevés szöveggel, túlélők visszaemlékezései alapján tervezték bemutatni a magyarországi holokauszt történetét. A pesti srácok kiskorú fiataljaihoz hasonlóan ott is elsősorban a borzalmakat gyermekként átélt túlélők emlékei alapján. Abban a kiállítási projektben sem szerették volna a felnőttek (azaz az állam, a közigazgatás) felelős döntéseit a kiskorúak jobbára emocionális élményeivel keverni. „A történészek – Isten bocsássa meg nekik – nem állnak a helyzet magaslatán, túlságosan tényekre hivatkoznak” – állítja Schmidt Mária hőse, Dózsa László egy videointerjúban.

A KKETTKK módszertanával azonban átugorható ez a probléma: a visszaemlékezéseken alapuló történetmesélés eltávolítja a kiállítás létrehozóinak felelősségét: minden elhangzott állítás „igaz”, hiszen a visszaemlékezők mondják, legitimálják a tartalmat, ami ennek ellenére a válogatás és a vágás révén mégiscsak a rendezők narratíváját mondja el. A lóláb csak keveseknek fog kilógni, a propaganda viszont mindenkinek szól. A Sorsok Háza 2014-es koncepciójáról az igazgatónő azt állította, hogy az egy „magyar-zsidó love-story” lesz. A megismert berendezési és látványtervek alapján azonban a zsidó közösség ebben a történetben nem szerelmes fél, hanem megcsalt szerető lehetett volna csupán. Mint 1956 örökösei.

szerző
Toronyi Zsuzsanna
publikálva
2016. nov. 15., 10:11
kommentek
6
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás

Kommentek

Rendezés:
  1. 6 szegedi789
    szegedi789
    2016. november 17., csütörtök 20:47
    Eörsi István mondatai sm-ről, azért több mint egy évtized után sem vesztettek aktualitásukból, bírósági ítéletek ide vagy oda ...
    gondolom, ezt gondolhatom, tisztelt bíróság ?
  2. 5 tiszapolgári
    tiszapolgári
    2016. november 17., csütörtök 17:27
    Schmidt Mária úgy megharagudott Lázár Jánosra és az egész sóher bagázsra a Sorsok Háza-fiaskó miatt, hogy a Fidesz szülinapi buliján, az első korty pezsgő után, a nagy múltidézés, sztorizgatás közben egyszercsak kicsúszott a száján: „Egy tisztességes helyen az ember ilyenkor lecsatolja a fegyvert, és lelövi, mint egy kutyát!" Mivel nem tudták, hogy kire értette, ahányan voltak, annyifelé szaladtak, az egyik bemászott az asztal alá, a másik az abroszt kapta magára, megint mások a mosogatógépben vagy a kukában bújtak el. Szerencsére a Híradó nézői semmit nem érzékeltek a zűrzavarból, ők csak annyit láttak, hogy a fideszesek tortával ünneplik magukat.

  3. 4
    Prinner Gábor
    2016. november 17., csütörtök 14:45
    2016. október.
    Az utcán óriás plakátok. Fiatal „gyerekemberekről”, a „pesti srácokról”. Vajon az a 15 éves lány, aki a vállán a PPS géppisztollyal néz a kamerába, biztosan tudta miért van ott és mit tesz? Cserébe egy árva hang, egy lábjegyzet nem volt Nagy Imréről, Maléter Pálról, Vásárhelyi Miklósról és nota bene Göncz Árpádról, vagy Mécs Imréről... Viszont hallhattunk visszaemlékezést Wittner Máriától, Józsefváros „dísz”polgárától. Attól a Wittner Máriától, akinek a szerepe az 1956-os eseményekben és az utána következő időszakban is, finoman szólva kétségeket hordoz magában.
  4. 3 grrr
    grrr
    2016. november 16., szerda 18:57
    ".. Lázár természetesen nem az épületet akarja ismét pályaudvarrá visszaépíteni, hanem személy szerint Schmidttel van baja, le akarja váltani, és helyette Glatz Ferencet, Karsai Lászlót és Ungváry Krisztiánt.."

    Nahát.

    Még sok ilyen pletykát, légyszí...!
  5. 2 rworse
    rworse
    2016. november 16., szerda 18:54
    bacskai

    Schmidt bizony nem pechvogel, hanem egyrészt rossz szakember, mert igénytelenül dolgozik és a tudományt alárendeli a politikai elfogultságainak, másrészt nem igazán jó ember. Nem valami okos, bár nem is kifejezetten buta, azaz lehetne átlagos, ha akarna, de átlag feletti nem tudna lenni. Alapvetően az erkölcsi hiátusai akadályozzák, hogy átlagos szakember lehessen. Írtam már korábban itt, hogy már a nyolcvanas években is afféle fekete báránya volt a történésszakmának, a szakmaiatlansága és a politikai elfogultságaiból adódó erkölcstelensége okán. A mostani szereplésénél is tudna jobb lenni, csak hát politikai propagandisztikus megrendeléseket kell teljesítenie - van affinitása az ilyesmihez.
  6. 1 bacskai
    bacskai
    2016. november 16., szerda 16:41
    Peches ember ne menjen a jégre.
    Schmidt Mária lehetőleg ne nyúljon semmihez, aminek köze van az emlékezéshez, mert úgy tűnik, hogy minden elromlik, bedöglik, széttörik a kezében, mint a Pierre Richard-filmekben. Vagy ha már hozzányúlt, legalább ne tetézné a bajt azzal, hogy nekiáll megmagyarázni.
    Persze az is lehet, hogy Schmidt Mária nem pechfogel, hanem szándékosan provokál, és az is lehet, hogy csak lökött, nem tudom, nem ismerem.
    Korábban úgy tudtam, hogy Lázár János csak a Sorsok Háza projektre megszavazott hétmilliárd forint kifizetését fagyasztotta be, de valószínűleg több történt ennél, nyáron arról lehetett olvasni, hogy Lázár természetesen nem az épületet akarja ismét pályaudvarrá visszaépíteni, hanem személy szerint Schmidttel van baja, le akarja váltani, és helyette Glatz Ferencet, Karsai Lászlót és Ungváry Krisztiánt bízná meg a részletes koncepció kidolgozásával. A Magyar Nemzet megkérdezte Schmidt Máriát, hogy mi igaz ebből, de nem reagált rá.
    Azután olyan hírek is voltak, hogy nem Lázár váltaná le Schmidtet, hanem Lázár minisztériumától veszik el a projektet, több más, kiemelt beruházással együtt. E szerint a verzió szerint a Sorsok Háza Balog Zoltán erőminisztériumához kerülne át, de innentől filmszakadás van, nem hallottam új információt.
    Természetesen nem lehet sikertelennek mondani az emlékévet, sok településen kitakarították a zsidó temetőket, vagy zsidó vonatkozású helytörténeti munkákban dolgozták fel az összegyűjtött adatokat, a vidéki levéltárak egy része mártírnévsorokat állított össze stb., és szerintem ezek legalább annyira fontos dolgok, mint a józsefvárosi projekt.
    Mindenesetre a Terror Háza úgy lett elcseszerintve, mintha az lett volna a szándék, hogy igen, legyen emlékév, de nem kell túllihegni.

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

A zsidó világ Dél-Afrikától Újlipótvároson át Kanadáig

Szerző adatlapja
Összes blog Itt

Blog

még több cikk