Fényképek és Sorsok

  • Toronyi Zsuzsanna
  • 2016. november 15.

Jó ez nekünk?

Schmidt Mária találkozása 1956-tal súlyos kudarc lett, de nemrég még ennél is nagyobbat bukott.

A Life magazin „pesti srácot” (konkrétan, a képaláírás és az azóta összegyűlt egyéb bizonyítékok alapján Pruck Pált) ábrázoló fényképe kapcsán hetek óta a történeti hitelesség és a politikai propaganda közötti különbségről – s ennek összes lehetséges aktuálpolitikai értelmezéséről – szól a közbeszéd, s a fél ország a forráskritika módszertani kérdésein pörög. Ezek mellett szinte elsikkadtak a Sorsok Háza jövőjéről megjelent apró hírek, persze nem véletlenül, hanem mert arról bizony semmi új sem tudott megjelenni. Annyit tudunk, hogy nem tudunk semmit: ”üresen tátong a sok milliárd forint közpénzbe került Sorsok Háza a Józsefvárosban”, s ebből csak akkor lehet majd valami, ha a tervezett „múzeumszerű” intézmény tartalmáról teljes konszenzus születik. Márpedig a konszenzushoz párbeszéden és vitán keresztül vezet az út, de ennek egyelőre nincs jele.

Az 1956-os forradalom 60. évfordulójának megünneplését, vagy inkább politikai propagandának tűnő köztéri megjelenítését ugyanaz az intézmény, a Schmidt Mária vezette Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány szervezi. Lehet, hogy kutatja is, azaz alapos kritikának alávetett források alapján próbálja megismerni és megismertetni a térség történetét, de sokkal láthatóbban inkább azzal foglalkozik, hogy közterületen aktuálpolitikai érdekeknek megfelelően használja a történelmet. 2014-ben ezt a magyarországi holokauszt történetének múzeumi, 2016-ban pedig az 1956-os forradalom közterületi reprezentációjával teszi. Illetve csak tette volna, a 2014-es projekt ugyanis – a túlélők és a zsidó szervezetek akkori tiltakozása nyomán – megbukott.

A sokmilliárd forintnyi közpénzből egy viszonylag jó, de máig üresen álló épület maradt, éppen azért, mert akkor nem a késztermékkel (tűzfalra helyezett óriásposzterrel) találkozhattak a kritikusok, hanem bepillantást nyerhettek a még maketten és papíron lévő tervekbe. Elnagyolt tervek voltak, de a nemzetközi szakmai szervezetek képviselői előtt tartott bemutató során az igazgatónő lendületesen vázolta terveiket, melyek szerint a színpadiasan berendezett terekben kevés szöveggel, túlélők visszaemlékezései alapján tervezték bemutatni a magyarországi holokauszt történetét. A pesti srácok kiskorú fiataljaihoz hasonlóan ott is elsősorban a borzalmakat gyermekként átélt túlélők emlékei alapján. Abban a kiállítási projektben sem szerették volna a felnőttek (azaz az állam, a közigazgatás) felelős döntéseit a kiskorúak jobbára emocionális élményeivel keverni. „A történészek – Isten bocsássa meg nekik – nem állnak a helyzet magaslatán, túlságosan tényekre hivatkoznak” – állítja Schmidt Mária hőse, Dózsa László egy videointerjúban.

A KKETTKK módszertanával azonban átugorható ez a probléma: a visszaemlékezéseken alapuló történetmesélés eltávolítja a kiállítás létrehozóinak felelősségét: minden elhangzott állítás „igaz”, hiszen a visszaemlékezők mondják, legitimálják a tartalmat, ami ennek ellenére a válogatás és a vágás révén mégiscsak a rendezők narratíváját mondja el. A lóláb csak keveseknek fog kilógni, a propaganda viszont mindenkinek szól. A Sorsok Háza 2014-es koncepciójáról az igazgatónő azt állította, hogy az egy „magyar-zsidó love-story” lesz. A megismert berendezési és látványtervek alapján azonban a zsidó közösség ebben a történetben nem szerelmes fél, hanem megcsalt szerető lehetett volna csupán. Mint 1956 örökösei.

Figyelmébe ajánljuk

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.