Folyóirat-támogatás: Ipari mennyiség

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2002/16. (04. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Mivel a művészeti, irodalmi, társadalomtudományi stb. folyóiratokat önköltségi áron olyan drágán kéne adni, amennyit a kultúrára szomjazó szűk réteg nem fizetne értük, kialakult a fenntartásukról gondoskodó intézményi háttér.

Mivel a művészeti, irodalmi, társadalomtudományi stb. folyóiratokat önköltségi áron olyan drágán kéne adni, amennyit a kultúrára szomjazó szűk réteg nem fizetne értük, kialakult a fenntartásukról gondoskodó intézményi háttér.Ez egy-egy megyei önkormányzat vagy privátim becserkészett bank mellett leginkább két alapítványra korlátozódik. A Soros Alapítvány a névadó pénzét költi, a másik mindannyiunkét: e kifizetőhelyet a fideszes kormányzás beindultáig Nemzeti Kulturális Alapnak (NKA) hívták, azóta Nemzeti Kulturális Alapprogramnak (szintén NKA). A csekély különbség alapvető változást takar: 1993-1998-hoz képest 1999-től kisebb autonómiával, nagyobb minisztériumi befolyással működik az NKA. Mindez mit sem változtat azon, hogy döntései ma is éppoly létfontosságúak a folyóiratok számára, mint azelőtt. Amikor közzéteszik a pályázatok eredménylistáját, az érintettek izgatottan keresik lapjuk nevét és a mellé rendelt összeget, majd gyakorta a kuratórium kegyéért vívott küzdelemben konkurens lapok eredménye láttán hörögve a szívükhöz és telefonjukhoz kapnak.

H

Az NKA régi struktúrája szerint külön testülete volt a folyóirat-kiadásnak, ma már nincs: tizenöt szakmai kollégium működik, s a lapok annál vagy azoknál pályázhatnak, amely(ek)hez tartalmilag kötődnek.

Az Iparművészeti Szakmai Kollégium 2001. november 20-án feltűnő döntést hozott: a beérkezett nyolc közül támogatott öt pályázat egyike

csaknem háromszor annyit kapott,

mint a másik négy együttesen: 26 millió forintot ítéltek meg a Magyar Iparművészetnek, 3,8 milliót kapott a LAT című új folyóirat, 3,5 milliót a tervezőművész hallgatók által készített YF, 2 milliót az Octogon és 300 ezret a Symposion. Ráadásul a döntés idején a testület tagja volt N. Dvorszky Hedvig művészettörténész, a Magyar Iparművészet főszerkesztője. Nem egyedi eset: 2000. november 7-én öt pályázó közül csak a Magyar Iparművészet számára szavaztak meg támogatást, 20 millió forintot, ennyi volt a keret.

H

Nem érzik azt, hogy itt valami nem stimmel? - kérdeztük Rockenbauer Zoltántól (a nemzeti kulturális örökség minisztere a törvény szerint az NKA elnöke, de mert e tisztséget nem kívánja személyesen ellátni, megbízott maga helyett mást), Jankovics Marcelltől (ő a megbízott elnök), valamint Probstner Jánostól (az említett döntések idején ő volt az Iparművészeti Szakmai Kollégium elnöke). A miniszter helyett az NKÖM sajtófőnökét, Kőhalmi Andreát sikerült elérni, az animációs filmrendező és a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió vezetője viszont visszahívott: nagyjából mindannyian ugyanazt válaszolták.

Az NKA szervezeti és működési szabályzatára (szmsz) hivatkoztak: "Azon pályázatok esetében, amelyeknél valamely bírálatot végző személy érdekeltsége fennáll, az érintett részvétele nélküli többi jelenlévő 2/3-os szavazatával meghozott döntés érvényes. A bírálatnál az érintett nem lehet jelen." Nyilván 2001. november 20-án is így történt, csak a döntésről tudósító NKA Hírlevélben elmulasztották csillagocskával megkülönböztetni az összeférhetetlenség miatt minősített többséggel elfogadott pályázatot, holott az szmsz ezt is előírja. (Jankovics Marcell egyébként szigorítani akarta az összeférhetetlenségi szabályokat, de azt, hogy

kurátor egyáltalán ne pályázzon,

nem tudta keresztülvinni, maradt az "én-most-kimegyek-szóljatok-ha-visszajöhetek" gyakorlata; egyedül a fotóművészeti szakkollégium működik a nem kötelező, szigorúbb elv szerint.)

A miniszter sajtófőnöke mellett Jankovics Marcell is aláhúzta, hogy a szakmai kollégiumok általában kiemelten támogatnak egy-egy lapot, a kérdéses esetben is ez történt. Hogy valóban ez a policy, és nem az egyenlősdi, azt az utóbbi idők néhány döntése igazolja. A tavaly még létezett Folyóirat-kiadási Szakmai Kollégium 2001. március 21-én a szépirodalmi és kritikai folyóiratok közül kimagasló támogatást szavazott meg a Kortársnak (16 millió Ft) és a Holminak (14 millió Ft). A szakkollégiumok tavalyi döntéseinek során a táncművészetiek 16 milliós keretéből az Ellenfény és a Zene-Zene-Tánc húzta a legtöbbet 6, illetve 5 millióval, a mozgóképesek 18,6 milliós keretéből a Filmvilág 8 milliója emelkedett ki, a színháziak 26 milliós keretéből a Színház 13 milliója, a képzőművészetiek 36,6 milliós keretéből az Új Művészet 20 milliója, a fotósok 16,2 milliós keretéből a Fotóművészet 9,25 milliója, a zeneiek 24,1 milliós keretéből a Muzsika 7,3 milliója, az építészetiek 12 milliójából pedig az Új Magyar Építőművészet 5,17 milliója. Látható a tendencia, ám sehol sem annyira szembeötlő a különbség a kiemelten támogatott orgánum és a mezőny között, mint az iparművészet terén.

Már ahol van mezőny. Probstner János azzal indokolta a Magyar Iparművészet kiugró támogatását, hogy nincs még egy lap, amely ehhez hasonlóan átfogná az iparművészet hazai spektrumát az ötvösségtől a bőrművességig, a textiltől az üvegig, a játéktól a bútorig és így tovább. A Magyar Iparművészettel együtt pályázó Octogon az építőművészethez áll legközelebb, más lapok, melyek itt nem is szerepelnek, inkább csak belsőépítészettel, lakáskultúrával, építészettel foglalkoznak, modern design magazin nincs a színtéren.

H

Az immár 105 esztendős, de hosszabb szünet után 1993 decemberében Fekete György belsőépítész, jelenlegi szerkesztőbizottsági elnök segítségével újraindított Magyar Iparművészet tavaly még negyedévenként jelent meg, 900 forintos áron. Idén már évente hatszor hozzák ki (ez pályázati feltétel volt), 700 Ft-ért. Az idei lapszámok karcsúbbak a tavalyiaknál, de mint N. Dvorszky Hedvig hangsúlyozza, az egész éves összterjedelem nem változik. A vitatott döntéssel kapcsolatban ő is megismételte, hogy az szmsz-nek megfelelően

nem volt jelen a szavazásnál,

nem befolyásolta a döntést. A Narancsnak nyilatkozva nem tartotta illendőnek, hogy a többi lap minősítésébe belemenjen, inkább azt hangsúlyozta, hogy a Magyar Iparművészet szerkesztésénél a szerteágazó iparművész szakma lehető legteljesebb képviseletére törekszenek, amit egyfajta közszolgálatnak fognak fel. Hirdetést elvből nem közölnek, mondván, mindazzal, amiről beszámolnak, a szakmát és annak művelőit hirdetik - ahhoz pedig, hogy 2000 példányban, ilyen minőségben, tavalyig négyszer 72, idén hatszor 48 színes, plusz 12 fekete-fehér oldalon, hirdetések nélkül, tehát az ipari és kereskedelmi cégek befolyásától függetlenül jelenhessenek meg, támogatás szükséges. Tudatos a lap külső megjelenése által tükrözött konzervativizmus: a gyári tervezéssel szemben inkább a kézművességre koncentrálnak, s a kortárs alkotók bemutatása és a fiatalokra, az oktatásra való figyelem mellett súlyt helyeznek a hagyományokra is.

H

Szemléletesen illusztrálja ezt a millennium iparművészeti vonatkozásainak szentelt rovat. A jövendő kutatói innen tökéletesen tájékozódhatnak majd mondjuk a "beltéri használatra készült" emlékzászló összes részletéről, hogy például "szakrális üzenetét az 50 cm sugarú körben elhelyezett címer és a pajzsot körülvevő ezüstsugarak hordozzák. A jubileum gondolatiságát, azt, hogy államiságunk fennállásának 1000 éves jubileumát ünnepeljük, a címer köré rajzolt >>Magyar Millennium>2000

Szőnyei Tamás

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2002/16. (04. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...