Gyógyító céllal

Tárt Kapu Galéria
szerző
Fülöp Zsófia
publikálva
2013/14. (04. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Öt év után ismét megnyílt a Tárt Kapu Galéria, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) egykori kiállítóhelye - az itt látható műveket terápiás foglalkozásokon készítették.

A galéria első tárlata az OPNI-ból átmentett történeti anyagból és az elmúlt évek művészetterápiás foglalkozásai során legjobbnak ítélt alkotásokból állt össze. A művek kiválasztása korántsem volt egyszerű, s nemcsak a felhalmozódott anyag mennyisége miatt. "A válogatás során azt tartottuk szem előtt, hogy a kiállított darabok esztétikai értelemben is megfeleljenek a műalkotás fogalmának" - mondja Komáromi Erzsébet Katalin művészetterapeuta és textilművész, aki Tóth Eszter művészettörténész-szel, a galéria szakmai vezetőjével együtt "szerkesztette" az anyagot. "A művészetterápiában a gyógyuláson van a hangsúly, itt azonban nem terapeutaként kellett válogatnom, hanem művészként."

A március eleji megnyitóhoz hosszú út vezetett. Kilenc éve az OPNI-ban működő pszichiátriai múzeum azzal próbált a nagyközönség felé fordulni, hogy kortárs galériát létesített az intézet kerítésén kívül, az érdeklődőket ugyanis sok esetben visszariasztotta a "diliházi" műélvezet. A galéria elődje az intézet portája közelében kapott helyet, s 2004-ben, részben a Gyógyfoglalkoztatásért Alapítványnak köszönhetően, részben amerikai támogatással rendezhette az első tárlatát. "A Tárt Kapu az első art brut galéria (lásd keretes írásunkat) volt Magyarországon, és kizárólag kortárs művészetterápiás anyagokra koncentrált. A helyszínválasztás jónak bizonyult, a névválasztás a nyitást is szimbolizálta a társadalom felé, a galéria tárlatai sokakat vonzottak" - emlékszik vissza Plesznivy Edit művészettörténész, az OPNI egykori múzeumának vezetője. A Tárt Kapu négy évig működött, de a Lipót bezárásával megszűnt - akkor úgy tűnt, véglegesen.

Kiállítás kilátással

Kiállítás kilátással

Fotó: Sióréti Gábor

 

A művészetterápia

régóta alkalmazott módszer a hazai pszichiátriai osztályokon. Az OPNI betegeit és dolgozóit különféle budapesti kórházakban helyezték el, a művészetterápiás foglalkozások a nehézségek ellenére is folytatódtak, de dr. Kassai-Farkas Ákos, a Nyírő Gyula Kórház osztályvezető főorvosa elmondta, hogy náluk az intézményi keretek között korábban is működött aktív és passzív művészetterápia. Az utóbbi olyan kiállításokat jelent, amiket a kórházban rendeznek. Ilyenkor a betegek "befogadók", a terápiás foglalkozásokon nyílik lehetőségük párbeszédre a látottakról. "Az aktív terápiának három fázisa van - teszi hozzá a főorvos. - Vannak művészetterápiás foglalkozások az osztályon belül, vannak csoportok, ahová azok a betegek járnak, akik az osztályon belüli terápiák során tehetségesnek bizonyultak, és van egy külső helyszínük is, az Angyalház." A kórházon kívüli épületet a "szabad alkotások központjaként" hirdetik, ahová olyan lelki betegséggel vagy mentális problémákkal küzdő fővárosiakat vagy Budapest környékén élőket várnak, akik festeni, rajzolni, zenélni, írni szeretnének.

A Merényi Gusztáv Kórház szintén az OPNI "örökösévé" vált, különös tekintettel az ún. központi foglalkoztatóra, amely az 1980-as évek elejéig elsősorban munkaterápiát alkalmazó részleg volt, később viszont a művészetterápia vált dominánssá. Angi Ibolya majd harminc évig dolgozott az Lipóton, jelenleg a Merényi foglalkoztatójának vezetője. Az OPNI-ban töltött évekről derűs nosztalgiával emlékezik, megfelelő felszereltséget, ideális körülményeket, lelkes betegeket és terapeutákat emleget. "2008 januárjában mi jöttünk el utolsóként a Lipótról. A maradék hét-nyolc beteget személykocsival hoztuk át ide, a Merényibe. Nagyon szomorúak voltunk. Nem az épület hiányzott, hanem az együtt dolgozó teamek, maga a légkör." A Merényi foglalkoztatójában negyven-nyolcvan beteggel tudnak foglalkozni, van köztük olyan is, aki otthonról jár be. Angi Ibolya szerint

igazi közösség

az övék, az egyéni alkotótevékenység mellett számos csoportfoglalkozást is rendeznek a tánctanulástól és a filmklubtól kezdve egészen az életmód-tanácsadásig. Az állandó műhelyek (kerámia, textil, szabadrajz) mellett vannak heti rendszerességgel tartott foglalkozások is, melyek meghatározott órarend szerint működnek. Ezek időszakosan változnak, a napi programba éppúgy beépül a készülődés (fellépésekre, kiállításokra), mint az ünnepi megemlékezések próbái. "Betegeink szabad idejükben is sokszor találkoznak, jó időben kirándulásokat szerveznek maguknak, jó néhány önszerveződő csoport is kialakult már. Ilyen például a rehabilitált betegek által vezetett angolnyelv-oktatás" - mondja büszkén Ibolya.

Hogy a foglalkoztatóban vagy más kórházak pszichiátriai osztályán a terápia működőképes legyen, rengeteg eszközre és alapanyagra van szükség. "A művészetterápia helyzete jelenleg botrányos. Eszközvásárlásra nincs pénz, hogy dolgozni lehessen, a saját készleteimet kell használni, a művészkollégáktól kölcsönkérni, és pályázni - ez így roppant nehéz. Ennek ellenére örömmel mondhatom, hogy a színvonalat illetően nem vagyunk elmaradva a Nyugattól. Egy ceruzával is lehet csodát tenni, bár jó lenne, ha sokkal több eszköz és anyag állna rendelkezésünkre" - mondta Komáromi Erzsébet Katalin.

A szakma mérföldkőnek tartja a Tárt Kapu Galéria újbóli megnyitását, noha az elmúlt években nem igazán reménykedtek a folytatásban, ám tavaly nyáron a ferencvárosi önkormányzat felkarolta az ügyet. Helyet biztosított, melynek átalakítása a Gyógyfoglalkoztatásért Alapítvány mellett több cég és magánszemély jóvoltából valósulhatott meg. Az első kiállításon kerámiákkal, rajzokkal és festményekkel találkozhatunk, ez azonban korántsem tükrözi a művészetterápia sokszínűségét. Sokkal fontosabb, amit Komáromi mond: "A művészetterápiás foglalkozásokat a diagnosztika és a terápia kettőssége jellemzi. Sokkal hatékonyabb ugyanis nonverbális eszközök segítségével feltárni egy beteg belső lelki struktúráját, majd a kifejezésen keresztül kapcsolatot kialakítani vele. A terápia abban segít, hogy egy sérült ember fel tudja dolgozni élményeit, traumáit, megtanulja a kommunikációt, a probléma- és stresszkezelést. És ha kedvet kap az alkotáshoz, szert tehet olyan készségekre, melyekkel az önkifejezés jó néhány fajtáját elsajátíthatja." Mindebből az következik, hogy a Tárt Kaput nem csak passzív kiállítótérnek képzelik.

Art brut


Az agresszív hatású műveket ugyanúgy ide sorolják, mint a pszichiátriai betegek művészetét. Egyes művészettörténészek a primitív népek, a rabok alkotásait is art brutként emlegetik, sőt bizonyos gyermekrajzokat is.

A mozgalom legjelentősebb alakja Jean Dubuffet (1901-1985) francia képzőművész volt, aki művészeti tevékenységének egyik fő céljaként határozta meg tanulmányozni, összegyűjteni és megőrizni a pszichiátriai betegek, a perifériára szorultak és naivok vizuális alkotásait. Elsőként 1949-ben Párizsban rendezett kiállítást a különböző pszichiátriai intézetekben összegyűjtött művekből. A kiállítás katalógusában jelent meg először az "art brut" kifejezés. Az irányzat Dubuffet-nek köszönhetően egyre inkább a figyelem középpontjába került mind a művészet, mind a pszichiátria területén.

(Forrás: artbrut.hu)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bp. IX., Hőgyes Endre u. 2., nyitva: kedd-péntek: 13-18 óra között, illetve előzetes bejelentkezés alapján. Bővebb információ: tartkapugaleria.com

szerző
Fülöp Zsófia
publikálva
2013/14. (04. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Holland orvosok
A menekült gyerekek gyógyításáról
Nemzetépítés az iskolában
Ukrán–magyar oktatási vita
Versenysport vs. adófizetők
A hobbiúszók kiszorítása
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...