Interjú

"Létminimumot, azonnal!"

St.Turba Tamás

  • Kovácsy Tibor
  • 2013. május 5.

Képzőművészet

A TNPU (Telekommunikáció NemzetköziParalel Uniója) csődtömeggondnoka, a NETRAF (Neo-Szocialist.a Realist.a TNPU Globális Kontra Művészettörténet-hamisítók Frontja) ügynöke exkluzív tárlatvezetésen értelmezte a Ludwig Múzeumban látható TNPU-kiállítást.

Magyar Narancs: Az első teremben - mintegy megelőlegezve a főtémát - a látogató igennel, nemmel vagy tartózkodása jelzésével válaszolhat a kérdésre: "Egyetért-e Ön azzal, hogy inkább legyen Egyetemes Létminimum Járadék, mint semmi?" Persze hogy nem akarjuk a semmit!

St.Turba Tamás: Nézd csak meg, milyen sokan jelölték be a nemet! Ennek a kérdésnek a hátterében ott van az a bizonyos leibnitzi kérdés: "Miért van valami, mintsem inkább semmi?" Ez ott zúg a háttérben. Nagyon elkeseredett embernek kell lennie annak, aki azt mondja, hogy inkább legyen a semmi - de akkor nem értem, miért jött el a kiállításra.

A mutáns


A mutáns

Fotó: Anouk Gressot & Jean Otth

MN: Ugyancsak itt szerepel mintegy bevezetőként a "nem-művészet mint művészet" probléma felvetése Marcel Duchamp-nál és a "nem-művészet-művészet" George Brechtnél, amelyre a te válaszod: "Csinálj egy széket!"

STT: Duchamp mutációját Brecht mutálta, nyilvánvaló, hogy ez is mutálandó. A TNPU a Létminimum St.Andard Projekt 1984 W-vel végezte el ezt a műveletet. Duchamp szerint a jelentős művek ötven év után érnek be. S valóban, a tízes évektől csinálta a hihetetlen újításait, és a hatvanas években vált érthetővé és közhasznúvá. Ezt nem azért mondom, mintha a TNPU is akkora újítást vezetett volna be, mint Duchamp a readymade-jeivel, de van itt egy hasonló jelenség: a Létminimum St.Andard Projekt 1984 W a hetvenes évek elején indult be, és azonnal láttam, hogy még csak propagálni sem kell, mert előbb-utóbb be fog érni: elkerülhetetlen. Néhányszor bemutattam Nyugat-Európában és Budapesten is - katalizálni szabad, sőt nem is lehet mást csinálni. Mindenki kiröhögött, úgy fogták föl, hogy ez - akárcsak a direkt demokrácia témája - egyfajta vaker, bolondéria, hallucináció, művészet. Ma, negyven évvel később ott tartunk, hogy az egész világ a létminimum-járadékról és a közvetlen demokráciáról beszél. Mit beszél - követeli! Azok, akik egykor elfordultak tőlem, ma engem oktatnak ki ugyanebből.

MN: A következő teremben sötét van, csak a szélén lehet végigmenni, a végén egy "Streik macht frei!" felirat látható. Miért nem használtad ki ezt a hatalmas termet?

STT: Ki van használva. Sztrájkhasználatban van. Ez a Rosa Fluxemburg tér. Egyrészt: a rendszerváltás előtti, az ún. szocialista állam által kiforgatott, elhazudott, elnyomott tervünk, illetve a rendszerváltás utáni, a kapitalista állam által meggyalázott, megrágalmazott, elsikkasztott tervünk foglalja el ezt a teret. A Rosa Fluxemburg tér sötét, kopott, kopár falai adekvátan illeszkednek a helyzethez. Ahhoz, amelyben a TNPU a teljes felelősséget magára vállalja a civilizálatlan, szakmaiatlan, provinciális Ludwig múzeumi viszonyok, az alkotmánytalan, puccsista, fékevesztett, országos, Übü apónyi giccskultúra és a kollektív, globális, egyre terjeszkedő Big Brother-brutalitás miatt. A Rosa Fluxemburg tér a polgári engedetlenség tere. Másrészt: szemnek kedves színek és formák, tehát művészet alig van ebben a kiállításban, itt főként nem-művészet-művészeti dokumentációk vannak. "Ars est celare artem." ("Az igazi művészet titkolja, hogy művészet." - K. T.) A nem-művészet-művészet ezt nyíltan tagadja.

MN: A következő teremben múzeumi akciók keretében bemutatod a Mutánst.

STT: Állandóan megy ez a problematizálás: a külső vagy a belső megváltoztatása-e a célravezető? Tehát a szociális kondíciók megváltoztatásával - ahogy főként baloldalon állítják, vagy pedig az individuum belső állapotának módosításával juthat-e az egész egy normálisabb helyzetbe - ahogy inkább a jobboldalon állítják? 1980-ban a gazdasági, jogi, kulturális, illetve a gén- és mémviszonyok egy bizonyos állapotában a TNPU döntésre jutott: nem várunk tovább egy megérdemelt, isteni beavatkozásra, vagy a véletlenszerűen lomha, természetes kiválasztódásra, a Homo Sapiens Sapiens újabb mutációjára: az anarchista/evolucionista mítoszkör és a hierarchista/ kreacionista mítoszkör heterarchikus meghaladásával, a biofeedback-készülék által akarati úton történő kibernetikus önkontroll alkalmazásával mi magunk mutációt generálunk! S lőn: a Telekommunikáció Nemzetközi Uniójával történt diadalmas fúziónk nyomán, a TNU genfi, rezgés- és visszhangmentes laboratóriumában létrejött a Létminimum Járadék értelmének, követelésének és megragadásának új tudatállapota: "Létminimumot a hadi költségvetésből!" Az egész egy mitikus háttéren alapszik. A Genezisben leírt bűncselekményre vonatkozó törvény - és erről nemcsak a zsidó-keresztény, hanem minden mítosz így beszél - alapvető egyenlete: a felesleget tilos elfogyasztani. A felesleg elfogyasztásának következményeként, inherens büntetésként a nő alárendelődik a férfinak, a nő fájdalommal szül, az ivadékai a felesleg elfogyasztására csábíttatnak, a termőföld elszikkad, a férfi arca verítékével keresi kenyerét, s beáll a halál. 3500 évig kérdéses volt, hogy mi a tiltott gyümölcs. A Mutáns már tudja: a felesleg elfogyasztása nem más, mint a saját farkába harapó kígyó, az ördögi kör, a destrukcióba fektetett munka - a hadiipar. Ez a halhatatlanság receptjének, a történelmünket formáló mítosznak az alapja.

MN: Az egyik képen fejek láthatók, különféle formájú glóriáktól övezve.

STT: Miközben ezt a glóriasorozatot csináltam 1978-ban, jöttem rá arra, hogy a Mutánst akarati úton kell létrehozni. Feltételezem, hogy a publikum, ráhangolódva a glóriákra, katalizálódik.

MN: Kissé avíttnak tűnik ez a biofeedback-készülék a tárlóban.

STT: Ez nem avítt. Látszik, hogy még nem láttál űrhajót vagy atomerőművet belülről. Az egész világ pont olyan, mint egy WC-öblítő tartály. Színtiszta kibernetikus barkács. De a lakosság 83 százalékának fogalma sincs arról, hogy mi a biofeedback. Pedig ez a világ egyik legfantasztikusabb találmánya: egy új érzékszerv, megmutatja neked kívülről, hogy milyen tudatállapotban vagy belül. Alapesetben négyfélét tud bemutatni: álmot, félálmot, ébrenlétet és éberséget. Az agyi elektromagnetikus impulzust auditív vagy vizuális jellé formálja, és az impulzusokat kiadó személy e jelzést konstatálva akaratlagos visszatáplálással tudja terelni a saját tudatállapotát egy másik szintre.

MN: És akkor mi van?

STT: Akkor kívülre helyezted magad, és kibernetikusként az akaratoddal formálhatod a bensőd.

MN: És ez jó?

STT: Hát persze. Egy oroszlánnak vagy egy tetűnek nem érdemes biofeedback-készüléket kapcsolni a fejére. Pavlov kutyája, akárhogy erőlködik, nem tudja fejleszteni magát. Még Norbert Wiener csimpánza sem. Ebből is látszik, hogy a majom lett az emberből, és nem fordítva.

MN: Két teremmel odébb van egy furcsa, nyugtalanító, trónusszerű valami, amely héber betűk alakját idéző elemekből áll.

STT: Van egy bibliai, héber szó: svt, svita, jelentése: sztrájk. Gyöke: sbt, sabbat. Innen származik az smt, smita, a szombatév is. Mind a tétlenséggel függ össze. Mint a taoista wei wu wei. A svita betűiből áll a Halhatatlan trónja.

MN: Halhatatlan? Kire kell gondolni?

STT: Arra, aki a Biblia szerint elkövette a bűnt, és halandóvá vált, arra, aki elköveti ma a bűnt és halandóvá válik. A munkamegtagadás - a fegyverzet előállításának megtagadása - a mi feladatunk, ha amnesztiát akarunk. Ha nem kreáljuk a destruktívat, nem kell dolgozni, mert a létminimum adva van.

MN: De munkát azért kell végezni.

STT: Az nem munka lesz. Az olyan, mint a séta vagy a virágszedés. Heti húsz perc gürcölés. Az emberek 83 százaléka nem fogja abbahagyni a munkát, mert nem tud mit csinálni 24 órányi szabadidővel. (Erről részletesen lásd: "Dolgozzanak a Szent Automaták!", Magyar Narancs, 2009. december 17.) De a heti húsz percet tizennyolcra akarja csökkenteni, mert még a 83 százalék szadomazochista is utál dolgozni. Nem azért büntetés a munka, mert jó. Tehát a robotizálás folytatódik. A pöcegödröket hamarosan drónok fogják kiszippantani, mint a méhek a nektárt. Nincs visszaút! Pont úgy nézel rám, mint negyven éve a haverjaim. De én nem képzelődöm, hanem jósolok. Az nem kunszt. Majd nézd csak meg!

MN: Semmi kétségem. De nézzük tovább: a szavazófülke a sok szórakoztató részlettel, Halász Péter koporsós képe egy templomi zászlón stb.

STT: Halász felkérte a barátait, hogy halála előtt tartsák meg a hozzá intézendő eulógiáikat. A beszédem egyik pillanatában azt mondtam, hogy mindannyian ugyanabban a cipőben járunk. Erre Halász kirakta a cipős lábfejét a koporsó peremére, s ennek fényképe került a Memento Immortalitatis zászlóra.

MN: A munkás-öltözőszekrényben elhelyezett kompon a kérdés: "Egyetért-e Ön azzal a törvényjavaslattal, miszerint senki se szeretkezzen munkahellyel bíró személlyel, amíg az állam nem folyósítja a hadi költségvetés terhére a Létminimum Járadékot a kényszerű és önkéntes munkanélküliek számára Magyarországon?" Miért pont vele ne lehessen szeretkezni?

STT: Hát azért, hogy ne dolgozzon a szerencsétlen barma. Sztrájkoljon! Menjen el munkanélkülinek, ha annyira kívánós! Lesznek olyanok, akik azt mondják: mutasd a munkakönyved! Dolgozol?! No sex! Vagy-vagy!

MN: És van rengeteg rajz, amelyeket képernyőkön nézhetünk végig.

STT: Egy genfi műgyűjtő, Mme Renée L'Huillier a LSP1984W-t támogatva kiadta a 3334 Baddrawingot tartalmazó Katabázisz Szoteriologikét USB-kártyán, 500 példányban. Szerintem ez az első USB-katalógus a világon. Elfér a brifkódban.

MN: A kiállítás az ELJ-re fókuszál, de ott van benne egy életmű-keresztmetszet is.

STT: Egy életmű-rózsakeresztmetszet. A Létminimum Projekt 1984 W öt fázisból áll. Az első fázis: a Mutáns, a második: a Mutáns-osztály, a harmadik: a 24. Kanton, a Mutáns-osztály országának megalapítása, a negyedik fázis: a Katabázisz Szoteriologiké, az Üdvtörténeti Alászállás, melynek központi eleme a Halhatatlan trónja, s ennek emanációja a 3334 Baddrawing. Az ötödik fázis a Heterarchia, a Direkt Demokratikus Szavazófülke. A Katabázisz Szoteriologiké szerves része az LSP1984W-nek, ugyanis felszámolja az esztétikai értelemben vett Jó és Rossz dichotómiáját. Megszünteti a jelenkori mítoszunkban még jelen lévő "pokol" fogalmat. Megkereszteli a Sátánt. S voila!, itt vagyunk a Purgatóriumban! Globális Szolidaritás!

MN: Hm. Értem.

TNPU: Létminimum St.Andard Projekt 1984 W, avagy: Ez lett az egysejtűből (komputer- és video-asszisztensek: Schmidt Motor Péter és Szilágyi Kornél). A kiállítás április 28-ig látható

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.