"Mást ütünk, fújunk"

szerző
- greff -
publikálva
2000/43. (10. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szóval van ez a szombathelyi zenekar, mögöttük lassan egy évtized, valamint öt nagylemez sorakozik fel, de eszünk ágában sincs holmi leltározásba fogni. Engem inkább az érdekelt, hogy az indulásuk óta eltelt idő vajon milyen mértékben változtatta meg mára a zenekar koncepcióját, hozzáállását és a többit? Nos, mint kiderült, alig. "A koncepció, legalábbis reményeim szerint, nem változott - a mi hozzáállásunk a zenéhez semmit sem. Szerencsére nem kellett változnunk. Nekünk ugyan határozott álláspontunk van a világról, a politikáról, a társadalomról, olyan ügyekről, amelyekről nem igazán szoktak szólni zenészek, ugyanakkor maga a komponálás, az alkotás számunkra ugyanolyan gyermeki örömet jelent ma is, mint bármikor. Ha valami miatt boldog vagyok az Animában, az az, hogy a zenélés ma is ugyanolyan szabad és játékos dolog, hogy nem vagyunk skatulyákba szorítva" - így Prieger Zsolt, amikor egy nyárias októberi este beszélgettünk. Szerinte a lemezeiken helyt kapó közép-kelet-európai népzenei motívumokat sem szakértőkként, hanem lelkes rajongókként válogatják a tánczenei alapok fölé, továbbra is azon elv mentén, mely szerint: "Sokkal több emberhez eljutnak így, mintha benn maradnának a saját közegükben. És Isten óvjon attól, hogy sérüljenek - mert ha megsérül, akkor elcsesztünk valamit."

Anima Sound System

Szóval van ez a szombathelyi zenekar, mögöttük lassan egy évtized, valamint öt nagylemez sorakozik fel, de eszünk ágában sincs holmi leltározásba fogni. Engem inkább az érdekelt, hogy az indulásuk óta eltelt idő vajon milyen mértékben változtatta meg mára a zenekar koncepcióját, hozzáállását és a többit? Nos, mint kiderült, alig. "A koncepció, legalábbis reményeim szerint, nem változott - a mi hozzáállásunk a zenéhez semmit sem. Szerencsére nem kellett változnunk. Nekünk ugyan határozott álláspontunk van a világról, a politikáról, a társadalomról, olyan ügyekről, amelyekről nem igazán szoktak szólni zenészek, ugyanakkor maga a komponálás, az alkotás számunkra ugyanolyan gyermeki örömet jelent ma is, mint bármikor. Ha valami miatt boldog vagyok az Animában, az az, hogy a zenélés ma is ugyanolyan szabad és játékos dolog, hogy nem vagyunk skatulyákba szorítva" - így Prieger Zsolt, amikor egy nyárias októberi este beszélgettünk. Szerinte a lemezeiken helyt kapó közép-kelet-európai népzenei motívumokat sem szakértőkként, hanem lelkes rajongókként válogatják a tánczenei alapok fölé, továbbra is azon elv mentén, mely szerint: "Sokkal több emberhez eljutnak így, mintha benn maradnának a saját közegükben. És Isten óvjon attól, hogy sérüljenek - mert ha megsérül, akkor elcsesztünk valamit."

Nyilvánvaló, én inkább azon értetlenkedtem, hogy vajon ez a zenekar miért nem volt képes eddig a nemzetközi (tánc-)zenei életben markánsabban megjelenni? Pedig, ahogy hallom, azokon a helyeken, ahol koncertezni megfordultak (Prága, Berlin, Erdély), ott rácsodálkozott a közönség erre a sajátos folkos tánczenére, és szerették is nagyon. Csakhogy. "Olyan szinten voltunk eddig elfoglalva a hazai dolgainkkal, a munkákkal, a dalokkal, hogy - néhány nagyon biztató remixet (Transglobal Underground, Bassface Sasha, Terry Lee Brown Jr.) leszámítva - ezeknek a külföldi próbálkozásoknak komoly folytatása igazából nem lett. Előző kiadónk például német volt, úgyhogy az ígérgetéseken kívül elvártuk volna, hogy történjen valami, vagy szerettük volna, ha legalább egyetlenegy német koncert leszervezésében segítettek volna. Egy kiadónak is meg kell tennie azokat a lépéseket, amelyek a zenekar és a kiadott lemez külföldre kerüléséhez szükségesek." Így is, aki úgy kívánja, cirka tíz Anima-dalt tud fellelni különféle amerikai, francia, illetve német és svájci válogatáslemezeken, többek között a Faithless, Nusrat Fateh Ali Khan és Roni Size társaságában - bár árnyalja a képet, hogy Prieger szerint ezekből egy forint jogdíj vagy bármiféle sajtóvisszhang sem jutott el hozzájuk. Mostanság annak örülnek, hogy nemrég Amerikában és Angliában is napvilágot látott a Hungarian Astronaut című lemezük, a dolognak ugyanakkor van szépséghibája is, hiszen "bár kedvező visszhangja volt, viszont megemlítik a kritikák, hogy például a dobsound öt évvel ezelőtti - hát persze, hiszen tényleg öt évvel ezelőtt készült. Csak ez nincs ráírva a borítóra. Az a baj, hogy az adott új lemez nem jut el a megfelelő időben a befogadókhoz." Pláne, hogy Zsolt szerint ebben a műfajban már a megjelenése pillanatában sem lehet egy lemez igazán friss. Így ők inkább egyediségben, érdekességben, helyi értékben próbálnak valami pluszt nyújtani.

Akár az idei Gypsy Sound Clash című lemezükön (lásd: Magyar Narancs, 2000. június 29.), amelyet elődeihez hasonló színes műfaji kavalkád jellemez, noha Prieger szerint azért vannak bizonyos határok. "Ha már olyannyira eltérő dolgok kerülnének egybe, hogy afféle vurstlihangulata lenne a dolognak, akkor szerencsésebb, ha az ember csinál egy projektet." Helyben vagyunk. Zsolt és Gergő a Peer Krisztián, Poós Zoltán, Térey János költők nevével fémjelzett "intellektuális hip-hop" Nyelvterület címmel tavasszal megjelenő lemezét készíti, és célegyenesben van egy érdekfeszítő vállalkozásuk, a Dubcity Fanatikz is. Ennek lemezén a közismerten dubfanatikus zenészekből fog kifakadni mindaz, ami a hatvanas-hetvenes évek jamaicai zenekultúrájának hatására megfogalmazódott bennük. Mégpedig jeles vendégek segítségével: "Elvi igent mondott a velünk való együttműködésre Sugar B. (a Kruder & Dorfmeister duó MC-je), a bécsi Sofa Surfers és az Asian Dub Foundation énekese." Ez utóbbi közel sem véletlen. "Az Asian Dub Foundationnel játszottunk már együtt, kölcsönös szimpátia van a két zenekar között, és pozitív irányt vettek a tárgyalásaink az ügyben is, hogy velük jövő tavasszal valamilyen közös Anima-lemez, -maxi vagy -remix készüljön, bár az ADF zenészei mostanában rendkívül elfoglaltak."

Addig pedig itt ez a masszív turné, a "Tekerd!". Felmerült, hogy esetükben a család meg a polgári foglalkozás mennyire kavar be a zenekar életébe. "Egyfelől szerencsés, mert ha csak ebből akarnánk élni, akkor azért komoly kompromisszumokat kéne kötni. Bizonyos szempontból biztos, hogy valamennyire visszahúz minket, kevesebb az idő meg a lehetőség, de szerintem akkor szabad csak odahagyni mindent, hogyha már olyan szinten biztos közeget jelent a zenekar, hogy elvtelen kompromisszumok megkötése nélkül tudsz előremenni. De hát mindenki szereti is azt, amit csinál: ki hangszerekkel, ki gyerekekkel, ki a tervezéssel, de van, aki MP3-site-építéssel foglalkozik, más egyetemen tanul." Rendben. Már csak az maradt hátra, hogy mennyiben nyújt mást az Anima a koncertjein. "Az alapok, a samplingek, a ritmusok időről időre változnak, ha nem is koncertről koncertre alakítjuk át ezeket. De improvizálunk, mást és mást ütünk, fújunk, énekelünk rá, meg én is teljesen másként keverem: valamikor akusztikusabb, másszor pedig ilyen fejleharapós, keményebb bulit csinálunk" - úgyhogy tessék szépen becélozni szombat este az Olof Palme Házat; hiszen milyen jól is tud esni az, amikor egy jól irányzott dob/basszus-csapástól húzódzkodik összébb a szív.

- greff -

szerző
- greff -
publikálva
2000/43. (10. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...