A falu, ahol a romák saját magukat húzzák ki a bajból

  • Cservenyák Katalin
  • 2014. július 6.

Kis-Magyarország

Tiszaszentmárton egy apró falu az ukrán határ mellett. A lakosság majd fele roma, a fiatalok elvándorolnak. Ez a riport mégsem a nyomorról szól, hanem arról, hogy egy jó kezdeményezés nemcsak felrázza a helyieket, de pénzt is hozhat a házhoz.

Alig hagyjuk el a helységnévtáblát, máris szépen gondozott uborkatábla vonja magára a figyelmet Tiszaszentmártonban. Nem véletlenül. Riportunkban a helyiek kezdeményezését mutatjuk be, de előbb tisztázzuk, hol is járunk pontosan.

Tarkón Ukrajna lehelete

A falu az ország legkeletibb települése, közvetlenül az ukrán határ mellett található. Mintegy 1300-an élnek itt, a lakosság 40 százaléka roma. A munkanélküliség 30–35 százalék közötti, a regisztrált munkanélküliek száma jelenleg 330. Itt 1,5-2 millió forintért már olyan házat lehet kapni, amelyikhez 800 öles telek jár, melléképületekkel együtt. Csak egy kilométerre a Tisza, szép lapályt épít a folyó nyáron, ám kijelölt strand nincs. A Tisza itt határfolyó, a meder közepétől már Ukrajna kezdődik.

false

 

Fotó: A szerző felvételei

A falu helyzete ugyanakkor tipikus: a fiatalok elvándorolnak, az öregek és a romák maradnak. Az utóbbiak azonban felismerték, hogy a tisztes megélhetésre egyetlen lehetőség, amit a mezőgazdaság nyújt.

Visszatérve az uborkatáblához: tucatnyian szorgoskodnak a félhektárnyi területen. Három hónapig minimálbéren foglalkoztatják őket, és ami nagy szó errefelé is, be vannak jelentve. Az uborkára egy konzervgyárral kötöttek szerződést, a gyár a válogatógépet is letelepíti ide, és már osztályozva mehet feldolgozásra a portéka.

Ritka az, amikor a főnököt a háta mögött is dicsérik, ám Pap Imre – aki egyben a roma kisebbségi önkormányzat vezetője – úgy tűnik, kivétel. Éppen ügyeket intéz valahol, addig az asszonyok elmondják: rendes ember, határozott, céltudatos és megértő. Sőt, kikéri a véleményüket. Ha látja, hogy valamelyiküknek nincs mit ennie, akkor ad neki. Akinek nincs biciklije, ebédidőre hazaviszi mikrobusszal, majd visszafelé felveszi. „Ilyen ember nincs még egy a megyében!” – összegez egy középkorú asszony.

Érthető a lelkesedés: többen azóta nem tudtak elhelyezkedni, hogy megszűnt a munka a vasúti átrakóban, majd a konzervgyárban is. Egy idősebb asszony 22 évet húzott le a MÁV-nál, ám több mint 10 év munkaviszonya kimaradt. Volt az önkormányzatnál már közhasznú, közcélú is, de errefelé utcára kerültek azok is, akik a konzervgyárban dolgoztak. Böröcz Jánosné, egykori léfőző négyszáz literes üstben keverte, ízesítette a savanyúsághoz a levet.

Most három hónapig fix állásuk van. Tizenketten vannak, plusz ketten egy támopos pályázatból. Úgy fogalmaznak: az embernek legalább van egy kis „előrelátása”. Van, aki kiskorú gyerekeiről gondoskodik, más vele élő, felnőtt gyermekeiről.

Így jött az uborka

Időközben megérkezik Pap Imre, aki elmeséli: 2011-ben kezdtek el mezőgazdasággal foglalkozni. Az a 0,6 hektáros terület, amelyen gazdálkodnak, az önkormányzaté: a korábban elhanyagolt területet a roma kisebbségi önkormányzat kezdeményezésére bocsátották a rendelkezésükre. Kaptak hozzá 200 ezer forint kamatmentes kölcsönt, és hozzá négy ember foglalkoztatását is segítette a település.

Névjegy

A 47 éves Pap Imre a 8. osztály után dolgozni kezdett. Korábban a vasútnál volt segédmunkás, ingázott Budapestre, majd amikor megszűnt az átrakó, munkanélküli lett, maradt a közmunka. Alakulásától tagja, 2006-tól vezetője a helyi kisebbségi önkormányzatnak, 2012-ben az Országos Roma Önkormányzat tagja, 40 évesen letette az érettségi vizsgát. Korán kell, és este, a munka után a papírmunkát végzi el, télen pályázatokat ír. Azt szeretné, ha sikerülne évszakokon átívelő munkát adni az embereknek: almát hántolni, metszeni, gallyat aprítani, tanfolyamokat indítani. Nős, két gyermeke közül lánya már önálló, a Nyíregyházi Főiskolán szociálpedagógusnak tanult, fia technikumot végzett.

Paradicsommal, pritaminpaprikával kezdték. Hazulról, vashordókban hordták a vizet – akkor még az sem volt itt –, megtoldották slaggal, úgy locsoltak. Mindenki társadalmi munkában dolgozott, önkéntesként. Aztán rátaláltak a Polgár Alapítványra (a szervezetről hamarosan bővebben). Tőlük kértek és kaptak 200 ezer forint kamatmentes hitelt, abból fúrattak kutat. Az első év azonban nem sikerült. A termést elvitte a paradicsomvész.

A következő évben leszerződtek uborkára. Akkor még Zsurkra hordták a termést, majd Fehérgyarmattal, Tyukoddal állapodtak meg. Tavaly már úgy szerződtek az uborkára, hogy a konzervgyár a válogatógépet is letelepítette az uborkaföld mellé. A cég adja a hálót, a csepegtetőcsövet is.

Ahogy híre ment a faluban, hogy megéri uborkázni, négy cigány család felszántotta a saját kertjét, és belevágott. Idén már 16 család csatlakozott. Motiválja őket, hogy hasznot látnak az uborkában. „A vidéki cigányságnak nincs más lehetősége, mint a mezőgazdaságba való integrálódás” – véli Pap. „Tavaly 2 millió forint kamatmentes kölcsönt kaptunk. Visszafizettük, bizonyítottuk, hogy szavahihetőek vagyunk. Idén vágyainkat, álmainkat jogi formába öntöttük: szociális szövetkezetet hoztunk létre. Nagyobb területen (2,5 hektár) gazdálkodunk, és már krumplit is termelünk négy hektáron.” Így folytatja: „maximálisan meg vagyok elégedve az alapítvánnyal. Belénk helyezték a bizalmat. Igaz, erre az előző években rá is szolgáltunk” – meséli Pap Imre, miközben 1992-es évjáratú Ford mikrobuszán a burgonyaültetvény felé vezető földúton zötyögünk.

Pap Imre

Pap Imre

 

A szövetkezetet a család és néhány barátjuk alakította. Jelenleg 12 embert foglalkoztatnak, közülük a legszorgalmasabb 6-7-nek felkínálják a hosszabbítás lehetőségét, hogy a három hónapon túl is dolgozhatnak. Pap becslése szerint 90 százalékos lehet a munkanélküliség az aktív korúak, zömmel a cigányság körében. „A nem roma fiatalok elmennek, a romák itt maradnak. Ha nem tudjuk megállítani a folyamatot, ez egy cigány település lesz” – mondja.

Papnál együtt dolgozik roma és nem roma. Ibolyának nagyon kell a szolgálati idő, tisztességesen meg is dolgozik érte. Erzsikének két nagy gyereke van, vele élnek, még Edit gyerekei is támogatásra szorulnak. Jutka férje és a fia közmunkás. Két roma fiatalnak, Alexnek és Líviának ez az első munkahelye. „Mindig akad nehézség. Tavasszal a jég elverte a palántákat, azt mondtuk, nem adjuk fel, újakat ültetünk. 400 ezer forint mínuszról indultunk.”

Két család, aki belevágott

Oláh Lajosék második éve foglalkoznak uborkatermesztéssel. Idén már ők is leszerződtek a konzervgyárral, így a szállítási költséget (ez tavaly 140 ezer forint volt) megtakarítja. Az egész család kiveszi a részét a munkából, a szülők mellett a gyerekek is. „Így tökéletes, nem bántuk meg, hogy belevágtunk” – mondja az apa. „Kétkezi munkával megkeresi az ember a kis kenyerét, és nyugodtan alszik.” Azt is mondja: szeretnek itt lakni. Legidősebb gyermekük 15 éves, most ballagott el az általánosból.

Oláh Lajosék

Oláh Lajosék

 

Lajosnak nem volt lehetősége tanulni, maradt a kétkezi munka. Gyermekeit azért taníttatja, hogy ne az ő útját járják be. Ő felnőtt fejjel, saját költségen tanult, elvégezte a könnyű- és nehézgépkezelő tanfolyamot, a mezőgazdasági munka minden csínját-bínját ismeri. Felesége, Ibolya férfiruha-készítő, de nem tud elhelyezkedni a szakmájában. Házakhoz jár takarítani, abból pótol a konyhára. Azt tervezik, a sajátjukhoz bérelnek még területet, céklát fognak termelni.

Dicső múlt

Hajdan 260 hektáron almáskert volt Tiszaszentmártonban, ez a szám ma alig éri el a százat. A szovjet piac elvesztése előtt még évente 260-280 ezer tonna almát szállítottak a határ túloldalára. Volt itt konzervüzem is, fénykorában 200 embernek adott munkát. Végelszámoláskor egy arab orvos vette meg, egy darabig működtette, majd 2007-ben bezárta, a gépeket eladta, az üzemet megtartotta. Korábban meghatározó volt a MÁV szerepe a településen, ritka volt az a család – köztük a romák is –, amelyiknek legalább egy tagja ne dolgozott volna a vasútnál. Ma: talán, ha 100-an járnak még dolgozni innen a MÁV-hoz.

 

Szabóéknak mostanra sikerült összekuporgatni annyit, hogy belevághassanak a termelésbe a saját portájukon. „Eddig 180 ezer forintot tettünk bele, minden hónapban vettünk valamit” – mondja az asszony. Szabó Tiborné férje közhasznúként dolgozik, nagyfia is ott volt, most segélyt kap, a kisebbik után még családi pótlékot kapnak. Négyen élnek havi 120 ezerből. Abban reménykednek, az uborkával kicsit egyenesbe jönnek anyagilag.

A Polgár Alapítvány karja

Két éve kerültek kapcsolatba a tiszaszentmártoniak a Polgár Alapítvánnyal. A szervezet együttműködve profitorientált vállalatokkal, illetve jelentős tőkével rendelkező magánszemélyekkel, igyekszik tenni a szegénység és a diszkrimináció ellen. Az első együttműködés hitel szempontjából sikeres volt, így került a csapat ismét a kedvezményezettek körébe. „A projekt, a költségvetés, az üzleti terv alapján azt gondoltuk, a 3 millió forintot, amit erre az évre igényeltek, vissza tudják fizetni” – mondja a Polgár Alapítvány igazgatója, Szőke Judit. Hozzáteszi: „ez egy kamatmentes, folyó hitel, amelyet gazdasági programokhoz, vállalkozásoknak nyújtunk. Nem is adhatunk mást, még akkor sem, ha tudjuk, a világon mindenütt az a tapasztalat, hogy egy elfogadható mértékű kamat növeli a fizetési morált. Nagyon meg kell néznünk, kik azok a partnerek, akikkel együtt dolgozunk. Ez egyúttal egy szűrő is, hogy életképes-e a vállalkozás.” Majd így folytatja: „vannak korlátaink. Egyszerre 4-5 helyen van a pénzünk, a visszafizetésekből tudunk hitelt nyújtani másoknak. Olyan ügyfeleket segítünk, akik banki hiteleket képtelenek igénybe venni, főként a tevékenységük indulásakor. Ha szükséges, mentorálunk, egy program mellett több évig is ott vagyunk.”

false

A Polgár Alapítvány soha nem helyezi ki egyszerre a hitelt. A pénzt több lépcsőben adják, ezzel arra késztetik a partnereiket, hogy megtanulják kezelni a pénzt. A tiszaszentmártoniak is három részletben, havonta kapják a pénzt, attól függően, mennyire van szükségük. Az uborkatermesztést egyébként az alapítvány hozta be a romák foglalkoztatásába. „Szeretnénk meggyőzni az államot, hogy segítse ezeket a kisebb projekteket, hozzon létre számukra hitelalapokat. Úgy látjuk, nem rugalmasak a pályázatok, ha vannak egyáltalán. Nem pont annak és nem pont akkor nyújtanak segítséget, akinek és amikor szüksége van rá.”

Magukon segítenek

„Magunkra vagyunk hagyatva” – mondja Szűcs Dezső, aki 1994 óta a falu polgármestere. Szerinte a romák vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben, mert képzetlenek, de a nem roma családoknak sem sokkal könnyebb. Öregszik a falu, a tanult fiatalok elvándorolnak, nem is tehetnek mást, ha

false

kamatoztatni szeretnék a tudásukat. Néhányan foglalkoznak kereskedelemmel, vendéglátással, de – érthetően – ők is inkább a családtagjaikat alkalmazzák.

A faluban folyó közfoglalkoztatási programot 2013-ban elismerő oklevéllel jutalmazta Pintér Sándor belügyminiszter. Jelenleg százan vesznek részt a közfoglalkoztatásban. Az önkormányzat 65 hektár földdel rendelkezik, ennek igénybevételével számos programot indítottak el: erdőt telepítettek, gyümölcsösöket, szántóföldi kultúrában zöldséget, kukoricát, burgonyát, cirkot termesztenek. A cirokból seprűt kötnek, ellátják a környező önkormányzatokat, vállalatokat, viszonteladókat, kereskedőket. A Tisza-parti füzes részen megterem a vessző, így nagy anyagi ráfordítás nélkül készülnek a kosarak.

Megtudjuk a polgármestertől: az önkormányzat nemrég megvette a régi téeszközpont egy részét, a telepet korábban megvásárló cég végelszámolásakor. Natúralmalé-gyártó üzemet indítanának itt. Ha minden jól megy, felvásárlást is végeznének, illetve terveznek bérmunkában légyártást is, akár családi fogyasztásra. Már folynak az előkészületek, a gépsor beszerzéséhez 45 százalékos támogatást kaptak. A hiányzó forrást átmeneti hitelből finanszírozzák. Ha minden jól megy, már ősszel beindul az üzem.

„Ötlet van számos, egy részüket kényszer szüli, mert szeretnénk az emberek megélhetését biztosítani, ha időszaki munkával is. Ugyan nem ez az elsődleges feladata az önkormányzatnak, de az élet azt hozta, hogy ebben is szerepet kell vállalnunk” – mondja Szűcs Dezső. „És érzi azt az ember is, mennyire más, mikor nem segélyért kell sorba állnia, hanem munkabért kap, amiért megdolgozott. Családonként egy főt tudunk behívni közfoglalkoztatásra, de már ez is nagy segítség.”

A polgármester a roma vezetővel a kezdetektől jó emberi és munkakapcsolatot ápol. Vannak közös ügyeik, de a polgármester örül, hogy a roma vezető nem azt várja, hogy az önkormányzat mit tud segíteni rajtuk, hanem saját ötletekkel próbálja a közösségét segíteni. „Bennünket is tehermentesít, mert alkalmazni és fizetni tud munkavállalókat a programokban, így nálunk annyival kevesebben jelennek meg ellátásért” – magyarázza Szűcs, aki szerint Pap Imre lendülete jó pár embert megérintett. Tuzséron éppen savanyítóüzem létesül, buzdítják a térségben élőket: termeljenek uborkát, paprikát, káposztát, zöld dinnyét. Egy pici területtel az önkormányzat is beszáll. Ha életképes lesz, ott is továbblépnek.

Jó kezdeményezés?

Ha Ön vidéken él, és ismer olyan kezdeményezést, ami bemutatásra érdemes, kérjük, írja meg nekünk a kismagyarorszag [at] narancs [dot] hu-ra.

Figyelmébe ajánljuk