„A napilapok halálra vannak ítélve” – Rajnai Attila médiáról, hatalomról és a feketeseggűekről

  • Lakner Dávid
  • 2015. május 10.

Kis-Magyarország

Hátat fordított az országos médiának, ma egy kecskeméti hetilapot és hírportált szerkeszt. Miért? A Pulitzer-emlékdíjas újságíró azt is elmondta, mit nem szeret a mai oknyomozó cikkekben.

magyarnarancs.hu: Több mint tíz évig írta riportjait, tényfeltáró cikkeit az Élet és Irodalomba. Miért döntött úgy, hogy 2012-ben Kecskeméten, egy helyi lap, a Hírösvény megalapításával visszatér a helyi média világába?

Rajnai Attila: Egy idő után rájöttem, hogy amit én szeretnék csinálni és még jobban kiteljesíteni, az az, hogy még több szellemmel töltsem fel a riportjaimat. Szintézisre törekszem, számomra nem elég, hogy egy céghálót közzéteszek arról, ki kivel van – mostanában sajnos elég sok ilyen cikk jelenik meg. Sztorikat kellene felépíteni, ehhez pedig más infrastruktúra szükséges. És ebben nem tudtam így továbblépni, ráadásul az Élet és Irodalomnál mint újságíró, egyedül maradtam Tarnói Gizella halála után. Másrészt családot is alapítottam, három gyermeket nevelünk a feleségemmel, így döntéskényszerben voltam. Úgy éreztem, hogy ez mindennél fontosabb, emellett csinálni a karriert nem nagyon lehet, és különben sem vagyok az a nyomulós típus. Ma már nem kell folyamatosan távol lennem a családtól, a korábbi életvitel inkább a kamionsofőrökéhez volt hasonló. Az újságírással nem szakítottam, de itt mégis otthon vagyok, a helyi és térségi viszonyokat jobban ismerem. És azért az is benne volt, hogy nem vagyok egy vicsorgó alkat. Ma azt látom az újságírásban, hogy a harag, a gyűlölet hulláma viszi előre a dolgokat. Én tisztességes voltam mindig a feketeseggűekkel, és nem szerettem öv alatt ütéseket adni.

false

 

Fotók: Németh Dániel


magyarnarancs.hu: Melyek most a Hírösvény fókuszpontjai, mennyi politikát bír el?

RA: Megmondom őszintén, nem ugrunk az ellenzék mindenfajta nyivákolására. Azt utáltam a legjobban, hogy a sajtót áthatja a politika: az egyik délelőtt tízkor tart egy sajtótájékoztatót, a másik pedig délután egykor reflektál rá. Akkor átszalad oda a marionettfigura, és megírja azt a blődli tíz mondatot, hogy a Fidesz ilyen meg olyan, és hogy bezzeg a szocialisták gondolkozhattak

Mi az a Hírösvény?

A 2012 decemberében elindított Hírösvény hetilap jelenleg 12 színes oldalon jelenik meg, 160 forintos áron. Az átlagolvasók 50 és 75 év közöttiek, a kezdetektől számítva a lapból átlagosan 600-700 darab fogy el. A lapot a Kreatív Press Kft. adja ki, Rajnai Attila tájékoztatása szerint pedig a nyomda kétszázezer forintból jön ki. Az eladás a lap ötven százalékát állja, a többit reklámokból (az interjúban is említett PR-cikkek, bannerek stb.) teremtik elő. A Hírösvényben jól megférnek egymás mellett a színes kulturális hírek és a politikai leleplezések: kecskeméti kiállításról, milliárdos hűtlen kezelésről, kiskőrösi cukoráfa-csalási ügyről és kerekegyházi életmentő gyakorlatról is lehet jelenleg olvasni a lap online változatán.  A Hírösvény.hu-nak emellett napi átlag öt- és nyolcezer közti látogatója van. Korosztályokat tekintve a honlapot látogatók legnagyobb részét a fiatalok teszik ki: a 18–24 év közöttiek 27,5 százaléknyian vannak, a 25–34 közöttiek aránya pedig 33,5 százalék. Amikor a létszámról kérdezzük Rajnait, azt mondja: „Hárman vagyunk. A feleségem besegít, és van egy gyakornok is.”

volna. Vidéken ez inkább kampányidőszakban erősödik fel. Jelentéktelen sajtótájékoztatókra egyszerűen nem megyünk, egyfajta harmadik utasságot próbálunk vinni. Nem könnyű, és persze lehetne jobban is élni belőle, de azért elműködünk egyelőre. Inkább a civil társadalmat, kisvállalkozásokat szeretem behozni, mintsem a politikai adok-kapokot. Hiányoznak a vidéki megyeszékhelyeken, a városokban a helyi közéleti lapok, én pedig megértem arra, hogy ebbe belefogjak, és legyek annyira toleráns, hogy az eredményekről és a kritikákról is beszámoljak. Emellett felhozom azokat a témákat is, amiket az önkormányzati pénzből készült lapokban nem lehet a politikusok vagy egy helyi nagyvállalkozó miatt.

magyarnarancs.hu: A néhány évvel ezelőtti induláskor még nem terveztek internetes oldalt, csupán a nyomtatott hetilapot, mostanra viszont mégis lett netes felületük is, ahogy Facebook és Twitter is. Ezek nélkül már tényleg nem lehet hatékony sajtót csinálni?

RA: Nem lehet, és ez is lesz a jövő. A nyomtatott lap már nem olyan intenzitással működik, mint az első időszakokban, már nem tudunk produkálni ugyanakkora példányszámot. Nem rentábilis, sajnos. Voltunk bőven ötszáz példányszám fölött is, de aztán visszaestünk, volt, aki másolgatta, vagy kölcsönadták egymásnak. Még mindig a nyugdíjasok a legjobb vevők egyébként. És most már néniket-bácsikat is látok iPodekkel, ahogy bújják az internetet… Nem tudom, hogy a Hírösvényből mennyire lehet megélni hosszú távon. Jelen pillanatban megvagyunk, gazdagodni nyilván nem tudunk. Az autóm húszéves. Még nem kalapoztunk, inkább az van, hogy amikor megnyílik egy kis vendéglő, lefotózzuk, megpromózzuk kicsit. Másoknál kevesebbért vállalunk PR-anyagokat, ugyanakkor valamivel színvonalasabb formában. Meg vannak a banner hirdetési akciók, ám ezeket ki is kell talpalni.

magyarnarancs.hu: A kecskeméti önkormányzati sajtó milyen állapotban van jelenleg? Egykor még ön indította el helyi sajtófőnökként a Városházi Híreket.

RA: Az már sajnos nem létezik. 1994-ben, amikor hazatértem Kecskemétre a tanulmányaimból, megpályáztam a szóvivői állást. Én csinálhattam meg akkor az önkormányzati lapot. Éves szinten kihoztuk kétmillió forintból. Utána a Kecskeméti Lapok csinálta meg tízmillióból. Aztán jött Zombor Gábor (aki 2014-ig Kecskemét polgármestere volt, ma egészségügyi államtitkár – a szerk.), aki kivásárolta a lapot a város számára. Korábban Zombor amúgy jó benyomást tett rám, még cimboraság is volt köztünk. Aztán hatalomra került, és megváltozott. Nagyon pragmatikusan lépett fel a helyi média ügyében, engem pedig ezért ellenségként kezelt, mindenben be is tartott.

A Hírösvény egyik címlapja

A Hírösvény egyik címlapja

 

Egyszer jött az üzenet, hogy ha megteszem a hűségesküt, akkor tárgyalhatunk… Ma már, az új polgármesternél nincs ilyen betartás, ők is igyekszenek a múlt árkait betemetgetni, és valamit kezdeni a várossal. A városi lapon kívül van még a kecskeméti városi televízió, ők sem konfrontálódnak, tisztességesen tudósítanak a játszótérátadásokról. Aztán van még egy önkormányzat-közeli honlap, és ennyi az egész. Tehát rosszabb a helyzet, mint tíz évvel ezelőtt.

magyarnarancs.hu: Hogyan látja akkor a nyomtatott Hírösvény és úgy általában a print lapok jövőjét?

RA: A Hírösvény összefoglaló lap marad majd azoknak, akik ezt még mindig igénylik. A napilapok jelenleg Magyarországon halálra vannak ítélve. Egyben talán tudnának nyereséggel működni. A Nemzeti Sport, a Napi Gazdaság, a Népszabadság meg a Magyar Nemzet egyben, egy jó vaskos napi kiadványként, magazinszerűen, a publicisztikákban ilyen-olyan oldalaikat is felsorakoztatva. Külön egy Népszava meg egy Magyar Hírlap abszolút outsider a veszteséges kiadványok sorában. Tizenkét meg tizenhat oldalas, utánlövéses napilapokat nem lehet piaci alapon értékesíteni.

magyarnarancs.hu: A hetilapok ön szerint nagyobb biztonságban vannak?

RA: Igen, és ők még kibontják a témákat. De azokat is már csak a komoly rálátással bírók olvassák. Nagyon hiányoznak az újságírásból az idősek. Ők hamar ki lettek rúgva: a leépítés őket érintette, amikor racionalizáltak több helyen. Hol akkor a tapasztalat? Vannak emberek, akik nálam is jóval korábban kezdték, így rá tudnának látni az elmúlt harminc-negyven évre. Bejön egy sztori, ők pedig hozzá tudják tenni, hogy az adott személy mit csinált a 80-as évek elején, mert akkor még nem volt internet – azt az időt csak a koponyák őrzik.

false

magyarnarancs.hu: És hogy látja, az online-ra való átmenet nem jár a szakmaiság romlásával is? Egyes, főleg hosszabb műfajokat inkább nyomtatott változatban olvas csak az ember.

RA: Nem hiszem, én például úgy vagyok vele, hogy ha most valami nagyot dobnék, már a saját online-omra tenném fel és megpörgetném Facebookon. Átveszik, megtalálják, sokan követnek. Kicsit, mint Krasznahorkai levéltáros főhőse a Háború és háborúban, aki a világ közepéig, New Yorkig menekül, ahol a spórolt pénzén vesz egy laptopot, és éjszakánként a világhálóra, a mindenségnek gépeli fel a kéziratélményét. Az interneten a saját fegyelmére van bízva az újságíró, hogy megtalálja a ritmust: ne írjon sokat, de mégis érthető legyen. Ez a nehézsége a műfajnak, a keret hiánya. Megmondom őszintén, olvasom a fiatalok írásait, de sokszor nem értem őket. Újrakezdem, belenézek, látom, hol veszítették el a fonalat. Nem fogják meg a kezem, nem mesélik el nekem a történetet. Az, hogy felsorolnak százötven cégnevet, még messze van a tényfeltárástól. Ez egy függelék lehetne jó esetben.

magyarnarancs.hu: Mostanában ugyanakkor mintha jobb helyzetbe kerülne a tényfeltáró sajtó: ott az Átlátszó, nemrég jött létre a Direkt36…

RA: Jó, hogy ezek vannak, de inkább a minőségre kéne menni: nem rákattintani az egyre modernebb céghálórendszerre és azt leprintelni, hanem mélyre ásni. Schmitt Pál leleplezése fontos volt és olvasmányos, de ahhoz kellett egy nagyon jó füles. Ilyen fülesek mindig lesznek. Szerintem több szellem kéne az újságírásba. Ha ránézek egy 17 éves gyilkosra, amint épp bevezetik a bíróságra, bennem mindig ott van: uramisten, a szülei miért nincsenek ott, miért történhetett mindez. A hátterét is keresem, próbálok okokra és okozatokra rábukkanni. Csak ezzel a szemlélettel foghatjuk fel, hogy miért nem értik az életfogytiglani ítéletet azok az izsáki rendőrök, akik agyonvertek egy ártatlan embert egy őrszobán.

magyarnarancs.hu: Sokáig nyomozott az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése kapcsán, ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, úgy érezte: bezáródnak ön előtt az ajtók, a felek semmit nem kívánnak nyilatkozni a dologról. Vidéken nem tapasztalható még jobban, hogy a következményektől való félelem miatt sokan inkább nem is nyilatkoznak egy újságírónak?

RA: Dehogynem. Huszonöt éve vagyok a pályán, számomra nosztalgikusak azok az „édes” 90-es évek, amikor egy osztályvezetővel lehetett telefonon beszélni, elmondta töviről hegyire, mi a helyzet. Korrekt cikkeket írtunk, talán épp emiatt: valahogy nyitottabb volt a társadalom, ahogy az önkormányzatok és a cégek is. Akkor fel lehetett hívni a gyárigazgatót, a szakszervezeti vezetőt – ez ma már nem lehetséges. Az, hogy írunk néhány kérdést a kommunikációs vezetőnek, aki aztán visszaír szintén néhány sorban, érdemi választ nem adva, természetesen kiépült már vidéken is. Annyi előnyöm viszont van, hogy a helyi viszonyok ismeretében vannak, akik tudnak nekem súgni. De ez a lehetőség is beszűkült a telefonok hivatalokban történő vizsgálata és az egzisztenciális félelem miatt. Sosem rúgtam fel a megállapodást az informátorral, mindig megtartottam az inkognitóját, és igyekeztem úgy felhasználni az információkat, hogy a tájékoztatót ne lehessen visszakövetni. Sokan ma is megkeresnek a gondjukkal-bajukkal, mert megbíznak bennem. A legutóbbi nagy dobásom épp a keceli polgármester ominózus beszéde volt (erről bővebben keretes írásunkban), ami először a Hírösvényen jött le. Abban a homoki térségben az volt az első, hogy engem megkeressenek az üggyel.

Haszilló Ferenc és a keceli botrány

A Hírösvény számolt be először tavaly ősszel arról a beszélgetésről, ahol Kecel fideszes polgármestere, Haszilló Ferenc többek közt vállalhatatlan stílusban zsidózik és kijelenti: tarkón lövetne egykori liberális politikusokat. A hangfelvételt közzétettük mi is, két részben. Ezek után a Fidesz kizárta a pártból Haszillót, aki azonban az országos botrány ellenére mégsem mondott le polgármesteri címéről, noha az eset az alföldi városban is sokakat megdöbbentett, és többen lemondatták volna őt. Minden jel arra mutat, hogy Haszillót a helyi ellenzék sem akarja megbuktatni. Haszilló kérésére egyébként a rendőrség már kopogtat azoknak a szerkesztőségeknek az ajtóin, akik közzétették a felvételt.

 

Figyelmébe ajánljuk