Baleseteket és milliós vadkárokat okoz, hogy az állam miatt nem lehet vadászni a Balatontól délre

szerző
Fónai Imre
publikálva
2017. júl. 13., 06:07
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Túlszaporodtak a vadak, ki is törnek Nagybereknél. Aki eddig rendet tartott, az nem vadászhat, sőt, nem kizárt, hogy valakik kinézték maguknak a földeket.

Szaporodnak a vadkárok és egyre több a vadbaleset a Balaton délnyugati részén található sztrádaszakaszon – erről számoltak be a térségben élő gazdák és vadászok is a magyarnarancs.hu-nak. Utóbbiról több hír is tanúskodik a Somogy megyei hírportálon, de olyanról is hallottunk a közelmúltban, hogy a rendőrségnek kellett lezárni a sztráda egy szakaszát őzbefogáshoz, máskor egy egész szarvasrudlit videóztak le, amint átkel az M7-esen, a Kőröshegyi völgyhíd közelében.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: SHUTTERSTOCK

Mindez nem csupán a véletlen műve. A sokak szerint az „új elit” kénye-kedvére alakított új vadászati törvény egyik következménye ez az állapot, mely sem a földtulajdonosoknak, sem a vadásztársaságoknak, sem az autósoknak nem jó. Márciusi hatállyal ugyanis az állami vadászati hatóság újraszabta a vadászterületek határait, a földtulajdonosoknak pedig húsz évre vadászati jogosultat kellett kijelölni. Erre mondta a vadászkamarai főtitkár az agrarium7.hu-nak adott interjújában: „Míg korábban a kezdeményezés a vadászok kezében volt, megérett a helyzet arra, hogy a nagy földtulajdonosok éljenek vadászati jogukkal.” De térjünk vissza a Balaton környékére!

Nemcsak a sztrádán

Az egyik buzsáki gazda például nemrég arról számolt be egy helyi hírportálnak, hogy a vadak március óta másfél millió forintos kárt okoztak a veteményeseiben, ami ellen nem tud megfelelően védekezni. A délnyugat-balatoni régió 15 ezer hektárján (a Balatonboglár–Lengyeltóti–Marcali háromszögben) február végéig a német tulajdonú, kéthelyi székhelyű Hubertus Bt. volt a vadászatra jogosult. Márciustól azonban az új törvény értelmében mindenütt újraalakították a vadászterületeket, a földtulajdonosoknak a korábbinál hosszabb időre, húsz évre kellett döntést hozni a vadászati jogosultról. A Hubertus egykori vadászterületén március óta nincs vadgazdálkodás, azaz se vadászat, se vadőrzés, mert a Nagyberek földjeit az államtól bérlő társaság nem tudott kellő számú földtulajdonost összehívni.

false

 

Ki fizet?

Március óta az érintett terület számos földtulajdonosa fordult panaszával a Somogy Megyei Kormányhivatalhoz, azt kérdve: ki fizeti a vadkárt? A kormányhivatal azt válaszolta: amíg nincs kijelölve a vadászatra jogosult, addig nekik kell gondoskodniuk a vadkárelhárításról fegyverhasználat és vadászat nélkül. „Mégis, hogy gondolják megelőzni a vadkárt? Botokkal, kaszákkal fenyegetni Önök szerint lehet az állatot, vagy traktort zúgassunk hatalmas üzemanyagköltséggel?” – írták válaszukban a gazdák, így reagálva a kormányhivatal határozatára.

 

A vadászterületek újjáalakításakor a Hubertus Bt. korábbi 15 ezer hektárja 25 ezerre nőtt – tudta meg a magyarnarancs.hu – azáltal, hogy a Balaton vizét is hozzácsapták a területhez (vadászterületnek számít újabban már a Balaton is, a Hubertus-féle vadászterületnek most a tó nyugati fele is a része lett). Ugyanakkor az állam ezzel, magyarán a földekkel és a Balatonnal 80 százalék fölötti tulajdonossá vált. A törvény értelmében pedig a legalább húszszázaléknyi tulajdonnal rendelkező földtulajdonos hívhatta össze a vadászati jogosultat kijelölő gyűlést, a Hubertus azonban információnk szerint csak 18 százaléknyinak a meghatalmazását tudta összeszedni. Hiába fordultak az állami szervekhez, azok nem reagáltak, a Hubertusnál közben kicsúsztak a határidőből: márciustól oda a vadászati joguk, így a 25 ezer hektáron jelenleg senki sem vadászhat.

Budai Gyula belendül

A történtek egyik olvasata ez: az állam hagyta, hogy a német tulajdonú cég elveszítse vadászati jogosultságát. Az érintett földtulajdonosok találgatják is, vajon ki nézte ki a vadban gazdag területet? Somogy megye, ezen belül az északi, Balaton közeli régió is kiváló vadászterület, erről sokatmondó adat, hogy 2016-ban az országos vadkár harmada ebben a megyében volt; 663 millió forint volt a vadkár tavaly csak Somogyban. Oliver Hahnenkamm, a Hubertus Bt. üzletvezetője ugyanakkor semmit sem hallott arról, mi állhat a történtek hátterében. Annyit elárult a magyarnarancs.hu-nak, hogy a társaság gazdálkodásában nem meghatározó a vadászat, az sokkal inkább tradíció, érzelmi kérdés.

Találgatásokra ad azonban okot a német cégvezető jóhiszeműsége ellenére az is, hogy a Hubertus öt éven át perben állt az állammal. A folyamat még Budai Gyula korábbi elszámoltatási kormánybiztos feljelentése nyomán kezdődött, ám végül a bíróság a kéthelyi székhelyű bt.-nek adott igazat. Budai Gyula az első feljelentését 2011-ben nem is a 99 évre kötött privatizációs szerződés miatt tette a Hubertus ellen, hanem mert szerinte ezt megelőzően egy akkori túlzottan nagy mértékű vízeresztés miatt veszélybe került a vízi élővilág a Nagyberek többszörösen védett Nekota madárrezervátumában. Két év múlva számolhattak be róla a szakemberek, hogy újra visszatért a bakcsó, a kócsag, a szürke és vörös gém, de előtte, 2012-ben a Kaposvári Törvényszék jogerősen kimondta: nem történt természetkárosítás.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

Budai 2011-ben állt a nyilvánosság elé azzal, hogy az állam igényt tart a Nagyberek Hubertus által bérelt nyolcezer hektárjára, ezért pert kezdeményez. Az államot képviselő Nemzeti Földalapkezelő (NFA) álláspontja az volt, hogy a jó erkölcsbe ütközik a Hubertus 1992-ben 99 évre, hektáronként tíz forintért (!) kötött bérleti szerződése. A bíróság 2016-ban mondta ki jogerősen: a szerződés érvényes. „A tízforintos bérleti díj, a jó erkölcsbe ütközés nem is került szóba a bírósági tárgyaláson” – állítja Oliver Hahnenkamm. Az feltehetően csak a politikai kommunikáció része volt. Az NFA a vadászati meg más hasonló jogok körül keresett kapaszkodót, ezekre hivatkozva szerette volna kimondatni az érvénytelenséget – sikertelenül.

A kedvezmény okai

A német cégvezető (aki Balatonfenyvesen él a családjával és kiválóan beszél magyarul) 2004-ben, amikor üzletvezető lett a Hubertus Bt.-nél, maga is meglepődött a tízforintos bérleti díjon. „Senki sem gondolta komolyan, hogy 99 évre 10 forintért földet lehet bérelni” – magyarázza Hahnenkamm. „Botrány, magam is ezt mondanám, ha nem tudnám, mi van mögötte. 1991-ben, a privatizáció előtti utolsó évben 23 millió forintjába került a balatonfenyvesi állami gazdaságnak a vízkormányzás. Ennek a költségei vitték le ilyen alacsonyra a bérleti díjat.”

Mi az a vízkormányzás?

A Balaton tengerszint feletti szintje 104, a Nagybereké 102 méter, azaz két méter a szintkülönbség, amit folyamatosan fenn kell tartani ahhoz, hogy a berek művelhető legyen, máskülönben egy szintre kerülne a Balatonnal. „A szivattyúzás és a karbantartás a két feladatunk ezen a téren” – így az üzletvezető. „Évente átlagosan 15 millió köbméter vizet szivattyúzunk, aminek a költsége harmincmillió forint. Továbbá 230 kilométernyi csatornát tartunk karban. Az elmúlt öt évben 500 millió forintot költöttünk a vízkormányzásra. Az előd, az egykori balatonfenyvesi állami gazdaság többek között éppen ezen spórolt, a földek használhatósága emiatt romlott, 1992-ben is látták tehát, hogy nem lehet magasabb bérleti díjat kérni.”

 

Jellemző, hogy az állami földek közelmúltbéli árverése során mindössze pár száz hektárnyi Hubertus-birtokot vertek dobra, és alig volt irántuk érdeklődés. „Kinek kéne a Nagyberek-nádas, ráadásul sok évtizedes bérleti szerződéssel?” – kérdi Hahnenkamm. Vadászterületként azonban már fájhat a foga néhányaknak a Nagyberekre, ezt a német üzletvezető is elismeri. És elárulja: megviselte az öt éven át tartó pereskedés az állammal. „De motivált is bennünket, hogy megmutassuk, mit tudunk. Betörtünk a húspiacra, ma már heti tizenhat marhát vágunk, néhány éve kettőről indultunk. Nemrég készült el balatonfenyvesi szállodánk, a Hubertus Hof, többek között az egykori állami gazdaság szolgálati lakásainak átalakításával. A pert megnyertük, dolgunk van elég, terveink is akadnak, a biogazdálkodásban és a helyben termelt élelmiszerek feldolgozásában gondolkodunk.”

Cikkünk írásakor kapjuk a hírt: négy állami érdekelt augusztus 3-ra összehívta a földtulajdonosi közgyűlést, ahol kijelölik a vadászati jogosultat. A négy állami szerv (a nemzeti vagyonkezelő, az NFA, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, valamint a Somogy megyei állami erdészet, a Sefag) összesen több mint 13 ezer hektáros területtel, 55 százaléknyi tulajdoni hányaddal rendelkezik, vagyis nem kétséges – azok után, hogy az állam már az öt évig tartó, számára kudarccal végződött perben is firtatta a Hubertus vadászati jogosultságát –, az fog vadászni a következő húsz évben a Nagyberekben, akit ők akarnak.

Egymilliárd az agrárkasszából

A német Braun családból többen már a hetvenes években is Balatonfenyvesre jártak vadászni, 1989-ben kérdezték meg először őket, hogy nem volna-e kedvük befektetni az állami gazdaságba. Akkor építették a fenyvesi stadiont a fogathajtó-világbajnokságra, a gazdaságnak előfinanszírozni kellett, aztán az ígéretek ellenére az állam mégsem adott pénzt a beruházáshoz. Ez „tette be a kaput”, ám egy ekkor készült tanulmány még nem javasolta Braunéknak a befektetést a vízkormányzási feladatokra és arra hivatkozva, hogy a Nagyberek nem éppen ideális mezőgazdasági terület. Nem sokkal később merült föl a bérleti konstrukció, ebbe már belevágtak Braunék; 350 millió forintos tőkeemeléssel kezdett új társtulajdonosként, egy egész vonat jött ekkor Fenyvesre új gépekkel. Az állam 1996-ban szállt ki a tulajdonosok közül, ma már csak a Braun család a tulajdonos, és ahogy a cégvezető Oliver Hahnenkamm mondja: „Nekünk van még a feleségemmel egy »tehénnyi« tulajdonrészünk.” A Braun-csoport többek között dialízishálózat működtetéséről és orvosiműszer-gyártásáról is ismert, idehaza is.

A 8,2 milliárd forintos saját tőkéjű Hubertus Bt. százöt dolgozót foglalkoztat, a cég az elmúlt negyed század során a legtöbb évben veszteséget termelt. A HVG egy korábbi összegzése szerint a 2015-ben kifizetett agrártámogatások alapján a somogyi rangsorban a Hubertus az előkelő megyei második helyre került, akkor ugyanis közel egymilliárd forinttal részesült az agrárkasszából.

szerző
Fónai Imre
publikálva
2017. júl. 13., 06:07
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Betyárból kiskirály
A Toroczkai-birodalom – riport Ásotthalomról
A nagy begyűjtés
Mészáros Lőrinc és a tőzsde
Színházi melléklet
Máté Gábor, Kováts Adél, Kultúrbrigád
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs
Légy tudósítónk! Jelentkezés

Politika

még több Politika...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...