Baleseteket és milliós vadkárokat okoz, hogy az állam miatt nem lehet vadászni a Balatontól délre

szerző
Fónai Imre
publikálva
2017. júl. 13., 06:07
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Túlszaporodtak a vadak, ki is törnek Nagybereknél. Aki eddig rendet tartott, az nem vadászhat, sőt, nem kizárt, hogy valakik kinézték maguknak a földeket.

Szaporodnak a vadkárok és egyre több a vadbaleset a Balaton délnyugati részén található sztrádaszakaszon – erről számoltak be a térségben élő gazdák és vadászok is a magyarnarancs.hu-nak. Utóbbiról több hír is tanúskodik a Somogy megyei hírportálon, de olyanról is hallottunk a közelmúltban, hogy a rendőrségnek kellett lezárni a sztráda egy szakaszát őzbefogáshoz, máskor egy egész szarvasrudlit videóztak le, amint átkel az M7-esen, a Kőröshegyi völgyhíd közelében.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: SHUTTERSTOCK

Mindez nem csupán a véletlen műve. A sokak szerint az „új elit” kénye-kedvére alakított új vadászati törvény egyik következménye ez az állapot, mely sem a földtulajdonosoknak, sem a vadásztársaságoknak, sem az autósoknak nem jó. Márciusi hatállyal ugyanis az állami vadászati hatóság újraszabta a vadászterületek határait, a földtulajdonosoknak pedig húsz évre vadászati jogosultat kellett kijelölni. Erre mondta a vadászkamarai főtitkár az agrarium7.hu-nak adott interjújában: „Míg korábban a kezdeményezés a vadászok kezében volt, megérett a helyzet arra, hogy a nagy földtulajdonosok éljenek vadászati jogukkal.” De térjünk vissza a Balaton környékére!

Nemcsak a sztrádán

Az egyik buzsáki gazda például nemrég arról számolt be egy helyi hírportálnak, hogy a vadak március óta másfél millió forintos kárt okoztak a veteményeseiben, ami ellen nem tud megfelelően védekezni. A délnyugat-balatoni régió 15 ezer hektárján (a Balatonboglár–Lengyeltóti–Marcali háromszögben) február végéig a német tulajdonú, kéthelyi székhelyű Hubertus Bt. volt a vadászatra jogosult. Márciustól azonban az új törvény értelmében mindenütt újraalakították a vadászterületeket, a földtulajdonosoknak a korábbinál hosszabb időre, húsz évre kellett döntést hozni a vadászati jogosultról. A Hubertus egykori vadászterületén március óta nincs vadgazdálkodás, azaz se vadászat, se vadőrzés, mert a Nagyberek földjeit az államtól bérlő társaság nem tudott kellő számú földtulajdonost összehívni.

false

 

Ki fizet?

Március óta az érintett terület számos földtulajdonosa fordult panaszával a Somogy Megyei Kormányhivatalhoz, azt kérdve: ki fizeti a vadkárt? A kormányhivatal azt válaszolta: amíg nincs kijelölve a vadászatra jogosult, addig nekik kell gondoskodniuk a vadkárelhárításról fegyverhasználat és vadászat nélkül. „Mégis, hogy gondolják megelőzni a vadkárt? Botokkal, kaszákkal fenyegetni Önök szerint lehet az állatot, vagy traktort zúgassunk hatalmas üzemanyagköltséggel?” – írták válaszukban a gazdák, így reagálva a kormányhivatal határozatára.

 

A vadászterületek újjáalakításakor a Hubertus Bt. korábbi 15 ezer hektárja 25 ezerre nőtt – tudta meg a magyarnarancs.hu – azáltal, hogy a Balaton vizét is hozzácsapták a területhez (vadászterületnek számít újabban már a Balaton is, a Hubertus-féle vadászterületnek most a tó nyugati fele is a része lett). Ugyanakkor az állam ezzel, magyarán a földekkel és a Balatonnal 80 százalék fölötti tulajdonossá vált. A törvény értelmében pedig a legalább húszszázaléknyi tulajdonnal rendelkező földtulajdonos hívhatta össze a vadászati jogosultat kijelölő gyűlést, a Hubertus azonban információnk szerint csak 18 százaléknyinak a meghatalmazását tudta összeszedni. Hiába fordultak az állami szervekhez, azok nem reagáltak, a Hubertusnál közben kicsúsztak a határidőből: márciustól oda a vadászati joguk, így a 25 ezer hektáron jelenleg senki sem vadászhat.

Budai Gyula belendül

A történtek egyik olvasata ez: az állam hagyta, hogy a német tulajdonú cég elveszítse vadászati jogosultságát. Az érintett földtulajdonosok találgatják is, vajon ki nézte ki a vadban gazdag területet? Somogy megye, ezen belül az északi, Balaton közeli régió is kiváló vadászterület, erről sokatmondó adat, hogy 2016-ban az országos vadkár harmada ebben a megyében volt; 663 millió forint volt a vadkár tavaly csak Somogyban. Oliver Hahnenkamm, a Hubertus Bt. üzletvezetője ugyanakkor semmit sem hallott arról, mi állhat a történtek hátterében. Annyit elárult a magyarnarancs.hu-nak, hogy a társaság gazdálkodásában nem meghatározó a vadászat, az sokkal inkább tradíció, érzelmi kérdés.

Találgatásokra ad azonban okot a német cégvezető jóhiszeműsége ellenére az is, hogy a Hubertus öt éven át perben állt az állammal. A folyamat még Budai Gyula korábbi elszámoltatási kormánybiztos feljelentése nyomán kezdődött, ám végül a bíróság a kéthelyi székhelyű bt.-nek adott igazat. Budai Gyula az első feljelentését 2011-ben nem is a 99 évre kötött privatizációs szerződés miatt tette a Hubertus ellen, hanem mert szerinte ezt megelőzően egy akkori túlzottan nagy mértékű vízeresztés miatt veszélybe került a vízi élővilág a Nagyberek többszörösen védett Nekota madárrezervátumában. Két év múlva számolhattak be róla a szakemberek, hogy újra visszatért a bakcsó, a kócsag, a szürke és vörös gém, de előtte, 2012-ben a Kaposvári Törvényszék jogerősen kimondta: nem történt természetkárosítás.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI

Budai 2011-ben állt a nyilvánosság elé azzal, hogy az állam igényt tart a Nagyberek Hubertus által bérelt nyolcezer hektárjára, ezért pert kezdeményez. Az államot képviselő Nemzeti Földalapkezelő (NFA) álláspontja az volt, hogy a jó erkölcsbe ütközik a Hubertus 1992-ben 99 évre, hektáronként tíz forintért (!) kötött bérleti szerződése. A bíróság 2016-ban mondta ki jogerősen: a szerződés érvényes. „A tízforintos bérleti díj, a jó erkölcsbe ütközés nem is került szóba a bírósági tárgyaláson” – állítja Oliver Hahnenkamm. Az feltehetően csak a politikai kommunikáció része volt. Az NFA a vadászati meg más hasonló jogok körül keresett kapaszkodót, ezekre hivatkozva szerette volna kimondatni az érvénytelenséget – sikertelenül.

A kedvezmény okai

A német cégvezető (aki Balatonfenyvesen él a családjával és kiválóan beszél magyarul) 2004-ben, amikor üzletvezető lett a Hubertus Bt.-nél, maga is meglepődött a tízforintos bérleti díjon. „Senki sem gondolta komolyan, hogy 99 évre 10 forintért földet lehet bérelni” – magyarázza Hahnenkamm. „Botrány, magam is ezt mondanám, ha nem tudnám, mi van mögötte. 1991-ben, a privatizáció előtti utolsó évben 23 millió forintjába került a balatonfenyvesi állami gazdaságnak a vízkormányzás. Ennek a költségei vitték le ilyen alacsonyra a bérleti díjat.”

Mi az a vízkormányzás?

A Balaton tengerszint feletti szintje 104, a Nagybereké 102 méter, azaz két méter a szintkülönbség, amit folyamatosan fenn kell tartani ahhoz, hogy a berek művelhető legyen, máskülönben egy szintre kerülne a Balatonnal. „A szivattyúzás és a karbantartás a két feladatunk ezen a téren” – így az üzletvezető. „Évente átlagosan 15 millió köbméter vizet szivattyúzunk, aminek a költsége harmincmillió forint. Továbbá 230 kilométernyi csatornát tartunk karban. Az elmúlt öt évben 500 millió forintot költöttünk a vízkormányzásra. Az előd, az egykori balatonfenyvesi állami gazdaság többek között éppen ezen spórolt, a földek használhatósága emiatt romlott, 1992-ben is látták tehát, hogy nem lehet magasabb bérleti díjat kérni.”

 

Jellemző, hogy az állami földek közelmúltbéli árverése során mindössze pár száz hektárnyi Hubertus-birtokot vertek dobra, és alig volt irántuk érdeklődés. „Kinek kéne a Nagyberek-nádas, ráadásul sok évtizedes bérleti szerződéssel?” – kérdi Hahnenkamm. Vadászterületként azonban már fájhat a foga néhányaknak a Nagyberekre, ezt a német üzletvezető is elismeri. És elárulja: megviselte az öt éven át tartó pereskedés az állammal. „De motivált is bennünket, hogy megmutassuk, mit tudunk. Betörtünk a húspiacra, ma már heti tizenhat marhát vágunk, néhány éve kettőről indultunk. Nemrég készült el balatonfenyvesi szállodánk, a Hubertus Hof, többek között az egykori állami gazdaság szolgálati lakásainak átalakításával. A pert megnyertük, dolgunk van elég, terveink is akadnak, a biogazdálkodásban és a helyben termelt élelmiszerek feldolgozásában gondolkodunk.”

Cikkünk írásakor kapjuk a hírt: négy állami érdekelt augusztus 3-ra összehívta a földtulajdonosi közgyűlést, ahol kijelölik a vadászati jogosultat. A négy állami szerv (a nemzeti vagyonkezelő, az NFA, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, valamint a Somogy megyei állami erdészet, a Sefag) összesen több mint 13 ezer hektáros területtel, 55 százaléknyi tulajdoni hányaddal rendelkezik, vagyis nem kétséges – azok után, hogy az állam már az öt évig tartó, számára kudarccal végződött perben is firtatta a Hubertus vadászati jogosultságát –, az fog vadászni a következő húsz évben a Nagyberekben, akit ők akarnak.

Egymilliárd az agrárkasszából

A német Braun családból többen már a hetvenes években is Balatonfenyvesre jártak vadászni, 1989-ben kérdezték meg először őket, hogy nem volna-e kedvük befektetni az állami gazdaságba. Akkor építették a fenyvesi stadiont a fogathajtó-világbajnokságra, a gazdaságnak előfinanszírozni kellett, aztán az ígéretek ellenére az állam mégsem adott pénzt a beruházáshoz. Ez „tette be a kaput”, ám egy ekkor készült tanulmány még nem javasolta Braunéknak a befektetést a vízkormányzási feladatokra és arra hivatkozva, hogy a Nagyberek nem éppen ideális mezőgazdasági terület. Nem sokkal később merült föl a bérleti konstrukció, ebbe már belevágtak Braunék; 350 millió forintos tőkeemeléssel kezdett új társtulajdonosként, egy egész vonat jött ekkor Fenyvesre új gépekkel. Az állam 1996-ban szállt ki a tulajdonosok közül, ma már csak a Braun család a tulajdonos, és ahogy a cégvezető Oliver Hahnenkamm mondja: „Nekünk van még a feleségemmel egy »tehénnyi« tulajdonrészünk.” A Braun-csoport többek között dialízishálózat működtetéséről és orvosiműszer-gyártásáról is ismert, idehaza is.

A 8,2 milliárd forintos saját tőkéjű Hubertus Bt. százöt dolgozót foglalkoztat, a cég az elmúlt negyed század során a legtöbb évben veszteséget termelt. A HVG egy korábbi összegzése szerint a 2015-ben kifizetett agrártámogatások alapján a somogyi rangsorban a Hubertus az előkelő megyei második helyre került, akkor ugyanis közel egymilliárd forinttal részesült az agrárkasszából.

szerző
Fónai Imre
publikálva
2017. júl. 13., 06:07
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

A gazda áldásával
Milliárdos ingatlancéget irányít Schmidt Mária
Hegymenet
Debreczeni József kritikája
Interjúk
Luc Besson, Baráth Emőke
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs
Légy tudósítónk! Jelentkezés

Politika

még több Politika...

best of Narancs

Vélemény

még több Vélemény...