Ahogy arról a Narancs.hu a nap folyamán beszámolt, botrányos jelenetekkel kezdődött Nyíregyházán az akkumulátoralkatrész-gyár ügyében tartott közmeghallgatás. Az eseményt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi Főosztálya szervezte. A délelőtt 10 órára meghirdetett fórumra érdeklődők sokasága nem fért be; elszabadultak az indulatok, kiabáltak, a Fideszt és Orbán Viktort szidták az emberek. Lapunk tudósítója végül jó másfél óra elteltével jutott be a közmeghallgatásra. Cikkünk napközben megjelent anyagunk folytatása.
Habár a szervezők azt mondták, számolták, pont 120 embert engedtek be a terembe. Ránézésre kevesebbnek tűnt a létszám, a kívül rekedtekhez képest különösen. Az arány egyharmad-kétharmad lehetett a kintiek javára.
A hivatalos tájékoztatóról - így az illetékesek bemutatásáról is - lemaradtunk, de a kérdések másfél óra után még rendesen sorjáztak a teremben, s közben a kinti hidegben várakozók közül is be tudtak jönni néhányan. Annál a kérdésnél kapcsolódtunk be, vajon mi a garancia arra, hogy a talajt eredeti állapotában helyreállítja a cég, ha elköltözik a gyár. A válasz: erre kötelezettséget kell vállalnia, bár az nem derült ki egyelőre, konkrétan fizetnek-e majd felelősségbiztosítást.
Az egyik résztvevő arra volt kíváncsi, nem lesz-e itt mégis akkumulátorgyár (szemben a hivatalos kommunikációban szereplő „akkumulátor takarólemez tartót” készítő üzemmel).
A többséget az sem nyugtatta meg, hogy – az elhangzottak alapján – fémmegmunkálás folyik majd, mert, mint mondták: Gödön is így kezdődött. De a résztvevők azt is kiabálták: vigyék Felcsútra a gyárat.
„Arra válaszoljon a beruházó cég, hogy nem telepít akkumulátorgyártást Nyíregyházára!” – követelte egy hozzászóló, mire a felelet: „Megkérdezzük a cégvezetést.” Arra a kérdésre pedig, hogy miért titkosították az üzemhez tartozó szennyvíztisztító-berendezés adatait, az volt a válasz, hogy kifejlesztettek egy eljárást, amit nem akarnak a konkurencia tudomására hozni. Az adatok viszont nyilvánosak lesznek a víz minőségével kapcsolatban – ígérték.
Az interneten elérhető dokumentáció alapos elolvassa után egy férfi, aki legelőször arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy a leírtak szerint 150 tonna mérgező vegyszert fognak tárolni naponta, kiemelt néhány egymásnak ellentmondó, pontatlanságról árulkodó számadatot, melyeket szerinte korrigálni kell. „Ennyit a hiteles adatokról, és a figyelmes hatóságról” – tette hozzá. Többen meg is jegyezték: „Az urat vegyék fel a céghez, jól járnak vele!”
Egy másik kérdésére, hogy mi lesz azzal a szennyvízzel, amit nem tudnak megfelelően tisztítani, az volt a válasz: addig nem engedik ki a gyár területéről. De hova teszik azt a szennyvizet? Kiderült, majd hulladékként elszállítják. Újabb kérdés: hová. A hatósági döntés még nem született meg, még nincs kész anyag, az eljárás során tisztázzák a felmerülő kérdéseket – derült ki a válaszoló kormányhivatali osztályvezető szavaiból. Leszögezte: a beruházás még nem kezdődött meg a László-tanyához tartozó területen. Az építkezés a déli ipari park és az M3-as autópálya közötti területen folyik, ott pedig elektromos autók akkumulátorához használt szeparátorfilmet gyártanak majd.
Aggodalmát fejezte ki az a hozzászóló, aki azt firtatta, egy esetleges katasztrófa esetén milyen hatások érhetik a várost, hiszen az anyag, amelyet majd a területen tárolnak, robbanásveszélyes. A katasztrófavédelem képviselője kifejtette: ezt a kérdést ebben az eljárásban nem kell vizsgálniuk. Néhányan erre megjegyezték, akkor ezt valószínűleg majd Semjén Zsolt oldja meg. A miniszterelnök-helyettes neve később is többször elhangzott, amikor felmerült, egy új kormányrendelet mindent megoldhat. A legtöbben a vízkészletért, termálvízért aggódtak.
A Nyíregyházán letelepedni kívánó, tavaly novemberben bejegyzett német cégről kiderült, tevékenységi hatáskörét tekintve akkumulátor- és szárazelemgyártásra van jogosultsága. Egy hozzászóló, aki ezt felhozta, leszögezte: ha a tevékenységi körben nincs feljogosítva, akkor semmilyen mást nem végezhet a cég.
Egy doktornő megjegyezte: „Amikor én orvosként kötelező felelősségbiztosítás nélkül semmilyen engedélyt nem kapok, hogy fordulhat elő, hogy egy ilyen gyárnak, amely tonnaszámra termeli majd a veszélyes hulladékot, nem kell felelősségbiztosítást kötnie. Ha az én céges engedélyemben orvos van, nem készíthetek cipőfelsőrészt. Ha a német cég engedélyében akkumulátorgyártás van, akkor nem csinálhat mást.” A környezetvédelmi hatóság képviselője minderre úgy reagált, hogy ezt nem nekik, hanem majd az engedélyt kiadó önkormányzatnak kell vizsgálnia.
A fórumon ott volt Bakos Bernadett, az LMP parlamenti képviselője, aki a közmeghallgatást megelőző tumultuózus jelenetekre utalva úgy fogalmazott: „Nagyon sok kérdésre nem tudnak válaszolni, de arra biztos igen, vajon mi az oka annak, hogy az emberek kétharmadát kizárták, sőt többeket a fotocellás ajtók közé fél órára, hiába szerettek volna kiszabadulni, nem tehették meg.” (A Népszava beszámolója szerint a fórumra érkezők közül mintegy 25-en két üvegajtó között rekedtek, ahonnan sem az utcára, sem az épületbe nem engedték őket.) Amikor a képviselő kérdésére válaszoltak, a szervezők a terem befogadó kapacitására hivatkoztak, és arra, hogy korábbi közmeghallgatásokon jóval kevesebben jelentek meg. „Nem zártunk ki senkit, az épület befogadóképessége 120 fő” – hangzott el. Viszont éjfélig meghosszabbították azt a lehetőséget, hogy akinek kérdése van, juttassa el a környezetvédelmi hatósághoz. Ezzel kapcsolatban
egy, a Párbeszéd képviseletében felszólaló arra volt kíváncsi, miért nem erre írtak ki nemzeti konzultációt.
Akadt, aki az akkumulátorgyárat ellenzőkkel szembeni véleményt fogalmazott meg. Ha így állnánk hozzá mindenhez Nyíregyházán, lenne itt egy gyár is? És az illető sorolta városba települt cégeket: a gumigyárat, a konzervgyárat, a Legót. Majd miután hallhatóan nem aratott osztatlan sikert, felállt, és azzal, hogy „köszönöm, nem akarok önökkel itt lenni”, kisietett a teremből.
Megjelent a fórumon Orosz Mihály Zoltán nagykállói önkormányzati képviselő (korábban Érpatak polgármestere). Szerinte aki az asztal túloldalán ülők közül ellenezné a beruházást, nem sokáig ülne ebben a pozícióban. „Sajnos túl jól ismerem a hatósági eljárást. Nem tehetnek mást. Ha mernek olyan határozatot hozni, ami ellenezné a beruházást, másnap vehetik a batyut. A politikai parancs a harapófogó egyik szára. Érdekazonosság van köztünk. Ezek az emberek aggódnak az egészségükért” – hangsúlyozta, és a monitoringra, az együttműködésre hívta fel a figyelmet.
A közmeglhallgatást végül azzal fejezték be a szervezők, remélik, minden kérdést sikerült tisztázniuk. Sok sóhaj volt erre a válasz.
Az esemény kaotikus kezdéséről és a fórum előtt történtekről cikkünk előző részében olvashatnak:
